Szlovákia is kér a nagy tortából
A múlt héten zajlott az a csúcstalálkozó, amelyet Európa nyugati része kritikusan szemlél, azzal érvelve, hogy megosztja Európát. Valójában sokkal inkább féltik az eddigi status quót, és a saját érdekeiket előtérbe helyezve tiltanák Köztes-Európa együttműködését Kínával.
A kelet-közép-európai országok vezetői a múlt héten Dubrovnikban immár nyolcadik alkalommal találkoztak a kínai vezetéssel. Méretük és gazdasági teljesítményük révén természetes, hogy Kína egységes térként hajlandó tárgyalni velük, egyfajta megegyezésre kényszerítve ezeket az országokat. A térség pedig megegyezik, mert tőkebeáramlást és beruházásokat remél.
A névsorból az is kitűnik, hogy ezek az országok eddig kevéssé tudták lefölözni az Európa és Kína közti 600 milliárd eurónyi kereskedelmi forgalom hasznát. Megjegyzendő, ez az adat 2008-ban még 257 milliárd volt. Nemcsak a nagysága nőtt, hanem az Európa számára kínos aszimmetria is csökkent. A hatalmas összeg mögött óriási mennyiségű árut kell elképzelni, konténerek millióit, amelyek zöme eddig hajón érkezett, elsősorban német és holland kikötőkbe.
A 2013-ban a kínai vezetés által elindított Új Selyemút program egyik fontos eleme volt, hogy új kereskedelmi útvonalakat építenek ki.
Bár a vasúti áruszállítás töredéke a tengerinek, az Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosón az utóbbi években jelentősen, több százezer konténerre nőtt a vasúton szállított áru mennyisége. Az sem elhanyagolható, hogy a szállítás ideje harminc napról tíz napra rövidült az elmúlt tíz évben.
Az Új Selyemút azonban nemcsak szállítási kapacitásokról szól, hanem gazdasági övezetekről, Eurázsia összekapcsolásáról is. A továbblépéshez az eddig lesajnált köztes-európai térséget nem lehet átugrani, esélyt kell adni ennek a régiónak is. Ez a gazdaságpolitikai elgondolás persze érdekeket sért, hiszen az eddigi globális berendezkedés nyerteseit kikerülve osztaná újra a lapokat. Ez pedig sosem volt egyszerű dolog a történelemben. Jelenleg Kína még nincs abban a helyzetben, hogy a hegemóniaváltást erőből oldja meg.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ma a kommunista Kína az egyik legnagyobb élharcosa a globális szabadkereskedelemnek.
Li Ko-csiang kínai miniszterelnök ezt ki is emelte Andrej Plenkovič horvát kormányfővel tartott közös sajtótájékoztatóján, ahol próbálták a mag-Európa támadásait is hatástalanítani. Hangsúlyozták, hogy Kína tiszteletben tartja az EU törvényeit és szabályait, és ugyanezt teszi azokban az országokban is, amelyek ezen a szövetségen kívül állnak. Az együttműködés 17 kelet-európai tagjából 12 tagja az Európai Uniónak.
Kínával az együttműködés egyelőre aránytalan, hiszen az ázsiai nagyhatalom jelentős kereskedelmi többleteket halmoz fel. Ennek ellenére mindenki igyekszik sikerként beállítani a dubrovniki találkozót. A horvát kormányfő leginkább a kikötői és a vasúti infrastruktúra kiépítésének örül.
Horvátország 2030-ig 3 milliárd eurót kíván a két legnagyobb horvát kikötő és a Rijeka–Zágráb-vasútvonal korszerűsítésére fordítani. Orbán Viktor a Belgrád–Budapest-vasútvonal építési szerződések aláírását emelte ki, Peter Pellegrini pedig azt, hogy Szlovákia végre szállíthat tejtermékeket Kínába. Ez azért is fontos, mert az agrártermékek alacsony kereskedelmében súlyos az aránytalanság. 2017-ben a mindössze 1,9 millió eurónyi szlovák kivitelre 23,5 millió eurónyi kínai élelmiszer behozatala jutott.
Andrej Babiš cseh kormányfő is nehezményezte a növekvő külkereskedelmi deficitet, majd azzal folytatta, hogy szívesen látná a kínaiakat egy autópálya-szakasz finanszírozójaként.
A V4 országai közül Szlovákiának vannak a leggyengébb kapcsolatai Kínával.
Míg Lengyelország egyfajta kereskedelmi, Csehország turisztikai, Magyarország elsősorban pénzügyi hídfőállás Kína számára a régióban, Szlovákia mindezekből kimaradt. Itt fektették be a legkevesebb tőkét, és egyelőre az Új Selyemútban sem számolnak Szlovákiával. Mindez betudható Szlovákia eddigi erőteljes atlanti irányultságú gazdaságpolitikájának, amely csak az utóbbi időben kezdi felfedezni a világ más tájait. A kínai–szlovák kapcsolatokra az sem hatott pozitívan, hogy Andrej Kiska államfő fogadta a dalai lámát (az utóbbi 10 évben ezt csak Barack Obama engedte meg magának), ami miatt a kínai fél 2016-ban Rigában nem volt hajlandó találkozni a szlovák küldöttséggel, és a kapcsolatok a mélypontra süllyedtek.
A hallgatás kínai nagy falát most Pellegrininek valószínűleg sikerült áttörnie, hiszen a szlovák kormányfő kínai partnerével ismét tárgyalt a széles nyomtávú vasút építésének terveiről, amely Szlovákián keresztül haladna Ausztriába. Pellegrini ezután nyilatkozta, hogy Szlovákia fontos szerepet szeretne játszani a kínai áruk Európába történő szállításában.
Ez volna a mi fizikai hozzájárulásunk a Selyemút kezdeményezéséhez, mert a széles nyomtávú vasút kiépítése Pozsonyig, vagy a Dunáig nemcsak adminisztratív, de tényleges kapcsolódást is jelentene, mondta a kormányfő. Csallóköziként egyelőre nem merek belegondolni, hogy a kormányfő a Duna melyik pontjára is gondolt.
A kínai miniszterelnök Dubrovnikban természetesen a kínai érdekek mentén tett ígéretet, vagy szállt be az infrastrukturális beruházásokba, de a Kína számára alakuló eredményről hallgatott. Szinte az összes kormányfővel sikerült viszont kimondatnia, hogy nem hagyják országaikat belehúzni a kínai Huawei termékei körül kialakult vitába, a kereskedelmi gigászok közötti konkurenciaharcba. A Huawei digitális hálózatokban használatos termékeiről ezentúl a 16 ország egyike sem gondolja, hogy biztonsági kockázatot jelent. Márpedig a közeljövő üzlete Kína és a világ számára az 5G technológia, amelyben Amerika vészesen lemaradt, s már csak Európa állja a versenyt.
Li Ko-csiang kínai miniszterelnök bejelentette: jövőre Kína lesz a most már 17+1 kezdeményezés házigazdája. Addig pedig bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/16. számában.
