Sivatagi katedrálisok

Mert akárcsak a könyvelésben, az állami jelentésben is léteznek arra módszerek, hogy a valóság szebbnek látszódjék. A kormány jelentése szerint 2017‑ben nőtt az életszínvonal, az emberek elégedettebbek. A makroökonómiai mutatók javulását viszont a mindennapi életben nem nagyon lehet érezni. Az emberek ezt szubjektív módon érzékelik, nem a harminc évvel ezelőtti érzetükhöz hasonlítják a jelent, hanem a közvetlen tegnaphoz.

A lakosság vásárlóképessége ugyan növekedett, de mivel a jót könnyű megszokni, még többre vágyunk. Mindennapi vásárlásainkkor érzékeljük az inflációt, és ez tavaly bizony áremelkedést hozott. Leginkább az élelmiszerek ára ugrott meg. Persze ez is kétélű folyamat, az átlagember örül, ha inkább csökkenek az árak, míg a gazdaságnak az enyhe áremelkedés kedvez, nem pedig az árcsökkenés.

Általában mindenki csak a nehéz megélhetésre panaszkodik, miközben azt is látni kell, hogy Szlovákia sokat fejlődött. Harminc éve az ilyen őrült tempóban való költekezés még teljességgel elképzelhetetlen volt. De az is igaz, hogy a szemétbe sem került annyi élelmiszer, mint napjainkban.

A bérek lassabban emelkednek, mint szeretnénk

Közép‑ és Kelet‑Európában állandó panaszként hangzik el, hogy mennyivel kevesebbet keresünk nyugati társainktól, pedig, ugye, ők sem dolgoznak annyival többet. Ezt az állítást a közgazdászok azzal indokolják, hogy a termelékenységnek összhangban kell lennie a bér nagyságával. Óva intik a gazdasági döntéshozókat a nagy fokú béremelésektől, amennyiben nem tudják növelni a termelékenységet.

Jelenleg az ország gazdasága olyan, mint egy sivatag, amelyben magányos katedrálisok állnak. A Pénzpolitikai Intézet egyik tanulmánya is az ország duá­lis szerkezetére hívja fel a figyelmet. Megállapítja, hogy a kis‑ és középvállalatok többségének termelékenysége messze elmarad a kevés számú kiemelkedő vállalatétól.

Bár Szlovákiában az EU‑s statisztikák szerint is növekszik az életszínvonal, a munka ára még mindig csak a 44%‑a az EU átlagának, ami a nyolcadik legrosszabb eredmény az EU‑n belül.

Ennek fő oka egyértelműen az alacsony termelékenység, amely az EU‑s átlagnak csupán az 55%‑a. A statisztika viszont nem ad képet arról, hogy az országban keletkezett hozzáadott érték többségét mindössze néhány vállalat állítja elő, viszonylag kevés számú alkalmazottal. A foglalkoztatás zömét biztosító kis‑ és középvállalatokban viszont jóval alacsonyabb a termelékenység.

A szlovákiai munkavállaló nagyon rosszul áll EU‑s társaihoz viszonyítva abban, hogy mekkora rész jut a megtermelt hozzáadott értékből a munkabérekre. Csupán a hozzáadott érték felét fizetik ki nálunk bérekre, ami a második legrosszabb arány az EU‑ban. Az EU‑s átlagtól 13 százalékponttal, a régiós társaktól megközelítőleg 5 százalékponttal vagyunk elmaradva (Szlovákiában 50,3%, Magyarországon 56,3% ez az arány, azaz százalékpontban 6 a különbség, százalékban pedig 12).

A szlovákiai bérek alacsony részesedését a hozzáadott értékből több tényező is befolyásolja: a gazdaság nyitottsága, a munkavállalók jogi védelme, a minimálbér alacsony szintje, a kollektív szerződések letárgyalása. A katedrálisok viszont még nagyobbra nőnek és a sivatag sem fog kizöldülni körülötte, mert a technológiai fejlődés és benne a robotizáció, a globális integráció fokozódása ezt az arányt tovább fogja rontani.

Eltérő termelékenységi szint

A sivatagi katedrális képpel összefügg, hogy egyes szlovákiai vállalkozások termelékenysége nagyon eltérő. A vállalkozások 70%‑a nem éri el a leghatékonyabb vállalkozások termelékenységének a felét. Pedig ez a 70% az összes munkavállaló kétharmadát alkalmazza, és az országos bértömeg mintegy 80%‑át fizeti ki, miközben az országban keletkezett hozzáadott értéknek csupán 30%‑a csapódik le náluk. Ezeknek a vállalatoknak nincs is igazán lehetőségük további fizetésemelésekre. Durva ezt kimondani, de ők a katedrálisok körüli sivatag.  A vállalatok egyharmada – amelyek a leghatékonyabbak – képezi az országban keletkező hozzáadott érték 70%‑át. Náluk van tér a fizetésemelésre, de náluk a legalacsonyabb a bértömeg aránya a keletkezett hozzáadott értékhez képest. Ennek a helyzetnek a kialakulásában megállapítható a kormányzat felelőssége. A gyors fejlődés érdekében igyekeztünk az ideálisabbnál is ideálisabb feltételeket biztosítani a külföldi tőkének, miközben manapság sem sikerül az ország érdekében jobb feltételeket kiharcolni, stratégiai egyezségeket kötni.

Egyoldalú gazdaságszerkezet

A szlovák gazdaságpolitika a gazdasági termelés volumenének növelésében volt érdekelt, és nem tudta kialkudni a beáramló külföldi tőkével azt az egyez­séget, amely segítségével a lakosság is nagyobb mértékben részesülhetett volna a csodálatosan nagy fejlődésből. Ráadásul a gazdaság egyoldalú, az autóipar mindenekfelett, ez a szektor ma a legnagyobb foglalkoztató, miközben kis‑ és középvállalataink lemaradtak.

A katedrális jellegű nagyvállalatok idehozták a termelésük legkisebb hozzáadott értéket adó részét, miközben a hazai KKV‑k beszállítóként sem tudnak olyan mértékben bekapcsolódni az értékteremtésbe, mint azt elképzeltük. Még az a szerencsés vállalat is, amelynek esetleg sikerült bejutnia egy ilyen nagyvállalat partneri körébe, arra panaszkodik, hogy egy bizonyos szintig engedik őket fejlődni, további megrendeléseket azonban nem kapnak.

A legnagyobb gond azonban az, hogy a hazai vállalatoknál alacsony az innováció szintje, pedig csak ezzel lehet igazán emelni a termelékenységet, ami azután a béreinkben is lecsapódhatna.