Segítség vagy sikerpropaganda?
Az elmúlt héten folytatta az elmaradott járásokban tartott kihelyezett ülések sorát a kormány. Ezúttal Besztercebánya megye két déli járásában, kedden Nagyrőcén, szerdán a Rimaszombati járásban levő Feleden ülésezett.
A kormány a 2016 szeptemberében a leszakadó régiók felzárkóztatására meghirdetett járási akciótervek teljesítését értékelte, valamint mindkét járásnak újabb pénzcsomagot hagyott jóvá a további fejlesztésekre.
Szlovákiára amúgy is jellemzőek a regionális egyenlőtlenségek, Pozsony és a Vág‑völgy fejlettségi szintje nagyságrendekkel magasabb a többi régióhoz képest. A két gömöri járás lakossága pedig a nagy átlagtól is lényegesen rosszabb helyzetben van, akár a munkanélküliséget, a képzettséget, az ipar fejlettségét, a gazdasági teljesítményt, a gazdaság szervezettségét, vagy akár azt tekintjük, hogy az itt élő cigány lakosságot nem tudtuk a régió fejlődése érdekében aktivizálni. Pedig érdemes volna erre a népcsoportra erőforrásként tekinteni a munka világában is, erre azonban nem találták meg a módszert. Mindössze azt tapasztaljuk, hogy nekik köszönhetően nem fordultak negatív tartományba a régió demográfiai folyamatai.
Ahogy Mihályi Gábor feledi polgármester is megjegyezte, az ilyen elmaradott régióban egy év alatt nem lehet csodákat véghezvinni. Összességében ez egy nagyon nehéz, összetett folyamat.
Az előző programozási időszakban egyértelműen kevesebb EU‑forrás érkezett az elmaradottabb járásokba, mint a fejlettekbe.
A polgármester jó hírnek tartja, hogy már komolyan kezdenek foglalkozni azokkal a javaslatokkal, amelyeket három éve ilyenkor felvetettek az első úttörő csoportnak, akik ide jöttek térségfejlesztési szaktanácsadóként. Az elmúlt három évben érezhető a fejlődés a kormány hozzáállásában. Jóval több szakember dolgozik, akiknek a látásmódja és a nyelvezete is közelebb áll a régiófejlesztéshez, állítja Mihályi Gábor, aki régiófejlesztési szakemberből lett polgármester, és nem polgármesterként kényszerül a régiófejlesztéssel foglalkozni.
Három éve bizottságokat hoztak létre, és a járásokat kötelezték, hogy akciótervet dolgozzanak ki, amely meghatározza a teendőket a helyi gazdaság, a munkahelyteremtés, az emberi erőforrások, a régió közszolgálatainak, esetleg a szükséges infrastruktúra fejlesztésének a területén.
Az összegek első pillantásra nagyoknak tűnnek, de mindjárt másképp fest az összkép, ha figyelembe vesszük, hogy az akciótervbe beleszámították az összes elérhető lehetőséget, az Európai Unió alapjait és a nemzeti operatív programok által elérhető forrásokat. Szinte minden helyi szereplő kiemelte azt, hogy ezzel talán elkezdődhet egy szemléletváltás, hiszen arra kényszeríti a járásbelieket, hogy együtt alakítsanak ki javaslatokat, összesítsék a lehetőségeket, így a megszerzett forrásoknak is nagyobb hatásuk lehet.
Mihályi Gábor, Feled polgármestere szerint ez egy nagyon jó metódus, csak a kivitelezést tartja nehézkesnek, mert csak három év után alakult ki a metodika és indultak el a konkrét projektek. Ez az, amit sokat bírálnak, mondja. Pozitívumként emeli ki ugyanakkor, hogy egyre jobban foglalkoznak a valós problémákkal a vidékfejlesztésben és egyéb területen is.
– mondja a polgármester.
Mihályi Gábor szerint ez az akcióterv még gyerekcipőben jár, de bízik benne, hogy ez a módszer nem azt szolgálja, hogy óriási pénz jöjjön a járásba, hanem hogy megtanulják kezelni a fejlesztési alapokat. Szerinte észre kell venni a vidék erős oldalait, és arra felépíteni egy stratégiát, s azon keresztül hozzájutni a pénzhez. Ez a LEADER‑program filozófiája is.
A keddi kormányhatározat értelmében a Nagyrőcei járás 1,43 millió eurós támogatást kap, míg szerdán csaknem hasonló összegű támogatást fogadtak el a Rimaszombati járás számára.
Ahogy a régió polgármestereinek többsége, úgy Szögedi Anna, Tornalja polgármestere is pozitívan értékeli a támogatások érkezését. Minden segítség jól jön, meg kell mondani, hogy ez is. Nem akarok a program fogadatlan prókátora lenni, de azért akadnak benne jó projektek, állítja Szögedi Anna.
A nagyrőcei kihelyezett ülésen a tornaljai kistérségben a licei kastély rendbetételére 90 ezer eurót, a jolsvai Coburg‑kastély felújítására 40 ezer eurót, míg a vizesréti óvoda felújítására 65 ezer eurót különített el a kormány. Tornalja városa 100 ezer eurót kap a városi karbantartó vállalat fejlesztésére.
– mondja Szögedi Anna.
A korábbi akciótervben megszavazott támogatásból a városháza tetőszerkezetét javították meg, s a városházán található irodahelyiségek átalakítására, illetve az irodaközpont működésére is kaptak támogatást. A helyi kultúrház felújításához 85 ezer euróval járult hozzá a kabinet.
– fűzte hozzá Tornalja polgármestere.
A pénzosztásnál ugyanakkor nagyon szembetűnő az észak–déli egyenlőtlenség. Sokkal nagyobb tőke és támogatás érkezik ugyanis a járás északi felébe. A most elfogadott 1,43 millió eurónyi támogatás csaknem felét, 640 ezer eurót a járási székhelyre, Nagyrőcére irányítanak, míg a fennmaradó összegen a többi 40 település osztozik. Tornalja lakossága mindig inkább Rimaszombat felé húzott, ezért sokan nem tartják szerencsésnek a Nagyrőcei járás kialakítását. A nagyrőcei kórháznak beharangozott nagy összegű támogatás biztos nagy segítség lesz a helyieknek, de meg kell mondani, hogy mi nem tartozunk annak a vonzáskörzetébe, mutat rá Szögedi Anna is a visszás helyzetre.
A sztereotípiák szerint Gömör az a régió, amelyet a befektetők messze elkerülnek. Tornalja polgármestere már jó hírekről is be tud számolni.
– A támogatási alapból most fogunk 15 munkahelyet létesíteni a barnamezős ipari parkban. Nemrég érkezett újabb kérvény egy befektetőtől, aki szintén mintegy 15 munkahelyet ígér. Nem állítom, hogy egyszerre emberek százait foglalkoztatnák, de egy‑két tucatnyi ember foglalkoztatásához mindig kapnak támogatást a befektetők, ha kérnek.
Ezt példázza Tornalján a Wood Exim fafeldolgozó üzem is, amely mintegy 2 millió eurós befektetési ösztönzést kapott. Egy másik cég, amely biokapszulákat fog gyártani a jövő hónaptól, szintén kapott egymillió eurót a beruházáshoz. Esetenként 15‑20 új munkahely létesítéséről van szó. Az MKP‑s polgármester meg is jegyzi:
Mivel a régió egyik legfájóbb mutatója a munkanélküliség, így ez a kormányülések utáni nyilatkozatokban is komoly hangsúlyt kapott.
Első pillantásra is szembetűnik az ellentmondás: nagy a különbség a megteremtett munkahelyek és a munkanélküliek számának csökkenése között. A tisztább kép érdekében több statisztikai mutatót kellene megvizsgálni, hogy ténylegesen hány munkahely létesült a járásban, és összehasonlítani, mennyien dolgoznak máshol, a járáson kívüli munkahelyen.
Mihályi Gábor szerint valóban csökkent a munkanélküliség, de ez csak a statisztika. Kisebb‑nagyobb pályázatokból Feleden is alkalmaznak embereket, a helyi polgárőrség létrehozásával, és egyéb munkáltatók is teremtettek pár munkahelyet. Ha ezeket összeadjuk, ez nem kevés.
Más kérdés, hogyan működik a munkaügyi hivatal, és hány munkanélküli embert töröltek a különböző nyilvántartásokból.
Szögedi Anna példaként említi, hogy sok embert, például a közhasznú munkásokat, akik csak napi pár órát dolgoznak, a munkaügyi hivatal szintén törölte a nyilvántartásból. Tornalján jelenleg mintegy 70 közhasznú munkást foglalkoztatnak.
Mihályi Gábor szerint ha egy olyan embert, aki nem akar dolgozni, töröljük a nyilvántartásból, attól ő még nem lesz munkás. Ezekből az emberekből nehéz bárkit is alkalmazni. Aki nem akar dolgozni, annak nem segít sem az oktatás, sem a képzés, sem a munkahely. Ezek viszont egyéni problémák, ezen nem tud segíteni semmilyen program.
A kormány országjárásáról és az azt övező sikerpropagandáról elmondhatjuk, a politikában az a szép, hogy bármilyen tevékenységet világraszóló sikerként lehet eladni. Ha adott egy probléma, akkor bizottságot alakítanak, tárgyalnak róla, és ha semmi sem sikerül, a sikertelenséget egyszerűen más, külső okokra fogják. Járhatják körbe‑körbe az országot, szétoszthatnak némi aprópénzt, világraszóló sikerként adhatják el azt a keveset, ami a mi „áldott kormányunk” nélkül nem jöhetett volna létre.
Meg kell érteni a helybeliek álláspontját is, akik többségében nem a konfrontációt keresik, hanem megpróbálnak együttműködni a kormányzattal, mert azt vallják, minden kis segítség jól jön a kiéheztetett térségnek. Ugyanakkor úton‑útfélen azt halljuk, hogy az EU‑nak többet kellene költenie a kohéziós támogatásokon keresztül a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére. Kérdés, hogy ugyanezen érvek mentén Szlovákia miért nem nyújt több forrást a felzárkózni vágyó saját régióinak?
Megjelent a Magyar7 2019/8. számában.
