Szlovákia a görög úton - bedőlhet a gazdaság?
Ronald Ižip, a TRIM Alfa szakírója a Hnonline.sk hasábjain elemezte Szlovákia adósságának alakulását az elmúlt nyolc évben. A szakíró a megszokottól eltérő szemszögből szemléli a gazdasági folyamatokat. Meglephetett minket egy korábbi elemzése is, ahol Orbánomika címmel, az Orbán kormány gazdaságpolitikai eredményeit mutatta be, a szlovák sajtóban eddig nem tapasztalt objektivitással.
November elején az Euractiv hasábjain így számolt be Peter Kažimír a szlovák gazdaság kilátásairól: „Az Európai Bizottság prognózisa alátámasztja gazdaságunk növekedésének egészséges struktúráját. Szlovákia 2019-ben és 2020-ban a harmadik leggyorsabban növekvő országa lesz az eurozónának, amely kétszer akkora sebességgel fog növekedni, mint az eurót használó országok átlaga. A kilátások az elkövetkező két évre nagyon jók, aminek pozitív hatása lesz a munkapiacra is”.
A fejlődési trendekből viszont nem biztos, hogy a legjobb stratégiára következtethetünk. Például Görögország az eurozónába való belépésétől számítva 2001 és 2008 között évente hét százalékkal tudta növelni a gazdaságát. Szintén rakétastartot vett ebben az időben Spanyolország, Portugália vagy Írország. A gazdasági növekedésük kétszer akkora volt, mint az eurozóna maradékának. El is nevezték őket „gazdasági tigriseknek”.
Viszont a valóság nem volt ennyire rózsás – a gyors növekedés után gyors visszaesés következett. A periféria országai a mai napig nem ocsúdtak fel a világválságból, és az elmúlt hét évben csupán feleakkora növekedést produkáltak, mint a magországok. Mi az oka, hogy a periféria országainak gazdasági modellje csődöt mondott?
Könnyű úgy növekedni, ha az ország közben eladósodik. Például Görögország államadóssága 2001-ben 254 milliárd eurót számlált. 2008-ig ez az adósság további 284 milliárd euróval nőtt. Az ország gazdasági teljesítménye viszont csupán 90 milliárd euróval növekedett. A görögök tehát egy eurónyi gazdasági növekedésre három eurót kölcsönöztek.
Az adósság csupán akkor jó, ha hatékonyan használják fel, ha növeli a termelékenységet. Viszont, ha az időleges életszínvonal emelésére használják, akkor az ország hamar a görög úton találhatja magát.
Ha a 2010-es évet tekintjük az európai adósságválság mélyének, akkor feltehetjük a kérdést: az azóta eltelt időszakban, melyik európai ország növelte leginkább az adósságállományát. A felelet erre egyértelmű: Szlovákia.
A szlovák magánszektor (vállalatok és a lakosság) az adósságállománya 2017-re 80 százalékkal növekedett, 81 milliárd euróra. A szlovák kormány az államadósságát 87 százalékkal növelte, 43 milliárd euróra. Így Szlovákia teljes adósságállománya megkétszereződött 124 milliárd euróra.
Az adósságállomány tehát 2010-2017 között 56 milliárd euróval növekedett, míg a bruttó hazai termék csupán 17 milliárd euróval. Azaz egy eurónyi gazdasági növekedésre három eurót kölcsönöztünk. Hasonlóan, mint a görögök 2001-2008 között.
Bár tűnhet úgy, hogy Szlovákia a görög útra tévedt, az még nem jelenti azt, hogy úgy kell végeznünk, mint a görögöknek. Az államadósság 50 százalék körüli GDP arányos szintje kényelmes és fenntartható. Amiért aggódhatunk az, amiről a Valutaalap nemrég kiadott tanulmánya is szól, a
pénzügyi bizonytalanságot egy országban nem a teljes adósság nagysága okoz, hanem az adósságállomány növekedésének sebessége.
Ez viszont a szlovák ipar „egészséges” struktúrájánál is, a globális lassulás idején alapvető gondokat okozhat.
Az elmúlt nyolc évben az adósságállományunk 60 milliárd euróval növekedett. Az igazi kérdés úgy hangzik:
Valóban hatékonyan használtuk fel ezt a pénzt?
