Másfélszázados megállapodásból hátrálna ki az Egyesült Államok

Az utóbbi hetek sajtóanyagait és a közbeszédet is a meggyilkolt szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi tragikus halálával foglalkozó beszámolók uralták, azonban az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között már hosszú hónapok óta húzódó, a globális piacokat jócskán meghatározó gazdasági adok-kapok is újabb fejezetéhez érkezett az elmúlt napokban.

Úgy tűnik, ha az ENSZ nem hajlandó újratárgyalni a fennhatósága alá tartozó Egyetemes Postaegyesület (angol rövidítése alapján: UPU) alapszerződését, a Trump-adminisztrációnak szándékában áll kiléptetni az USA-t a szervezetből, melynek gyakorlatilag leszámítva néhány óceániai szigetországot, és Andorrát, az összes állam tagja – még Észak-Korea is. A tervezett lépés beleillik a kormány azon törekvéseinek sorába, hogy szép fokozatosan felmondja azokat a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket, melyek, legalábbis szerintük, sértik az Egyesült Államok érdekeit – lásd párizsi klímaegyezmény vagy az ENSZ migrációs csomagjának elfogadása körüli herce-hurcát.

Az Egyetemes Postaegyesület egyébként azzal a céllal jött létre, hogy összehangolja a nemzeti postaszolgáltatók működését és egymáshoz való viszonyait. Az UPU, 1874-es alapítása óta gyakorlatilag a nemzetközi postaszolgáltatások legfőbb irányító szerve, sőt a szervezet határozza meg a nemzetközi postaforgalom díjszabásait is, egy jócskán elavult és a mai gazdasági viszonyok mellett sok ország számára kifejezetten káros formula alapján.

Az UPU megalakulását követően, hűen tényleg merész és benevolens terveihez, egységes díjszabást vezetett be a nemzetközi postaforgalomban. Erre azonban azok a postaszolgálatok fizettek rá, amelyek jóval több külföldről érkezett küldeményt voltak kénytelenek kézbesíteni, mint amennyi kifelé ment az országból, tehát egyoldalúan alkalmazkodtak egy olyan „ma nekem – holnap neked” típusú rendszerhez, ahol az ő napjuk sosem jött el. Ez különösen a második világháború után az UPU-hoz csatlakozó ex-gyarmati vagy fejlődő országokat érintette érzékenyen, így a Postaegyesület egy kézbesítési kompenzációs tarifával igyekezett orvosolni a problémát. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy külföldről a fogadó országba érkezett küldemények kézbesítési díjának egy részét a küldő ország állta, eleinte annak gazdasági erejétől független mértékben, később, a fejlődő országokra való tekintettel, változtattak ezen a gyakorlaton.

Az elektronikus kereskedelem elterjedésével, kihasználva, hogy minden 2 kilogrammnál kisebb, többé-kevésbé levél formájú (!!!) küldeményre érvényesek a fenti szabályozások, a kínai és indiai cégek, az olyan platformokon keresztül, mint az eBay vagy az Alibaba/Aliexpres olcsó áruval árasztották el a nyugati fogyasztókat. Tehetik ezt azért, mert a korábbi klasszikus, viszonteladókon keresztüli áruforgalom helyett, köszönhetően a kompenzációs tarifáknak, direkt postai úton jobb áron tudják célba juttatni termékeiket. Ez, állítják a szakértők és számaik, évi mintegy 300 milliós kiesést jelent az amerikai gazdaságnak.

Már az Obama-kormány idején több szakértő felhívta rá a figyelmet, hogy a Postaegyesület elhibázott díjszabási rendszerére az amerikai adófizetők nagyon keményen ráfizetnek. Arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy egy e-kereskedelemben vásárolt áru kiszállításának díja mondjuk Sencsenből New Yorkba jóval kevesebb, mintha ugyanazt a küldeményt Boston és New York között kézbesítenék. A jelenség súlyos gazdasági következményei könnyen beláthatóak.

Donald Trump legutóbb egy észak-dakotai nyilvános gyűlésen is élesen bírálta a Postaegyesületet és rajta keresztül tulajdonképpen az ENSZ-t. Az amerikai elnök szerint a világ második legerősebb gazdaságával rendelkező Kína, a fejlődő országok csekély kompenzációs rátájával számolva, olyan előnyökhöz jut, amelyekkel az Államok rovására növeli versenyképességét. Trump így nem zárta ki, hogy az Egyesült Államok kilép az Egyetemes Postaegyesületből, és nemzeti postaszolgálata, az USPS saját kompenzációs rátát vezet be. Számos amerikai nagyvállalat és az államok Kereskedelmi Kamarája is örömmel üdvözölte a döntést. Nem úgy a közvélemény.

Bár Donald Trump elkötelezett hívei az amerikai ipar fellendülését és a „kínai bóvlik” visszaszorulását remélik a tervezett döntéstől, sokan attól félnek, vége lehet az olcsón beszerezhető ázsiai áruk korszakának. Az ingyenes kiszállítással egy dollárért megrendelhető napszemüvegek, mobiltöltők, memóriakártyák, telefontokok és ezernyi más apróság korszaka úgy tűnik, lassan leáldozik. Hogy hosszútávon mennyit profitálhat ebből az Egyesült Államok gazdasága, nehéz megjósolni.

Annyi bizonyos, az amerikai vezetés érzékeli az egyre erősödő kínai gazdaság által jelentett veszélyt, és az Egyetemes Postaegyesületből való kilépés valószínűleg csak egy újabb lépés a gazdasági hegemónia felé tartó menetelésben.