Malacságok

Matus Tibor 2019. január 12., 09:17

Mindazok, akik akár csak egyetlenegy sertést is tartanak, mostantól kötelesek nyilvántartást vezetni róla. De a törvényalkotók nem feledkeztek meg az otthoni disznóvágásokról sem.

Fotó: pixabay.com

A disznóvágást egy nappal előtte már eddig is be kellett jelenteni az illetékes Regionális Állategészségügyi Hivatalban. És be kellett tartani az állatvédelmi előírásokat, meg kellett oldani a hulladék megsemmisítését, mintát kellett venni a kórokozók kivizsgálása céljából.

A legkomolyabb változás az állatok regisztrálását érinti, ugyanis megszüntették azt a négy országra vonatkozó kivételt, amely szerint, ha valaki csak egy sertést tartott, azt eddig nem kellett bejelenteni. Bár az új szabályozás aránytalan bürokráciát jelent, tudni kell, hogy Lengyelországban és legutóbb Romániában éppen az ellenőrizetlen sertéstartás okozta, hogy nem tudják megfékezni a sertéspestist.

Tehát az egyetlenegy sertést nevelőnek is az állategészségügyi hivatal re­gio­ná­lis kirendeltségén kell jelentkeznie, ahol segítenek, hogy bekerüljön a zsolnai központi regiszterbe. A bejelentés után, mint minden farmnak, havi jelentést kell adnia arról, miként nőtt vagy csökkent az állatállománya.

A Komáromi járásban jelenleg egy magánszemélynek gondot jelent malacot venni, talán még egy‑két szövetkezet kínál elválasztott malacot, pedig a járás még a kilencvenes években harmincezer malacot adott el a járás határain túlra. Ha most betiltanák a malaceladást a nem regisztrált tenyésztőknek, öngólt lőnének, hiszen a tartást úgysem lehet teljes mértékben megtiltani. Feketepiac keletkezne, sőt a határ mentén felvirágozna a növendékállatok átcsempészése, ami a lengyel határnál komoly veszélyeket jelentene.

Az Állategészségügyi Hivatal szándéka, hogy a közeljövőben egyszerűbb nyilvántartásra kötelezze a legkisebb tenyésztőket, azaz elég legyen számukra a regionális központban történő regisztrálás.

Az EU irányában ezzel teljesítve lenne a kötelezettség. Az állatregiszterrel viszont számon lehet tartani a vágásokat. Persze, ezt is ki lehet játszani, lásd Hofi nagy klasszikusát a statisztikáról és a malacszületésről, csak most fordítva, bár nem kívánunk ötleteket adni. Fontos, hogy ősztől kötelező bejelenteni a juh vagy a kecske vágását is.

Talán a legérzékenyebb az állat leölésekor keletkezett hulladék likvidálásának kérdése. Az állategészségügy joggal kezeli kockázatként ezt, a gazdának viszont gond és költség. Bizonyítania kell, hogy a kafilériával valóban elvitette a hulladékot.

A dögégetés költsége 0–100 kilogrammig minimálisan 50 euró, s ha ezt nem tudja bemutatni a gazda, akkor az állategészségügy ennek ötszörösére is büntethet. Bárány esetében az elszállítás költsége így több, mint a leölt állaté. Érdekes, hogy a hulladékot a szarvasmarha esetében komposztálással is likvidálni lehet, kérdés, hogy a disznó esetében miért nem.

Hány embert is érint mindez? Oskar Slivka, a Komáromi járás főállatorvosa szerint a járásban mintegy 200 regisztrált állattartó mellett a becslések szerint további 200‑an jelentették a községeknek, hogy állatokat nevelnek.

Ezek az előírások a tenyészetek további koncentrálódásához vezetnek, a kisebb farmok bezárnak, a háztáji eltűnik, és csak a nagy, tőkeerős vállalatok maradnak. A házi disznóvágás, mint turisztikai termék kialakítása pedig nagyon távolra került, hiszen milyen disznóölés az, ahol az indító felesek után ki kellene hagyni a kivéreztetés és a pörzsölés élményét, és csupán a vágóhídról elhozott fél disznókkal pancsolhatnánk… 

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/2. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS