Köztes-Európa a globális örvények között

A mai helyzet ráadásul annyiban nehezebb, mint az előző évszázadok során a térséget érő kihívások, hogy soha nem ütközött itt meg egymással annyiféle hatalmi érdek, mint mostanában, és soha nem volt olyan drámai összeütközés a térség helyzetét leíró elbeszélési módok között, mint éppen ma. Közhely, de attól még igaz, hogy

korunk az elbeszélési módok, a narratívák globális háborújának korszaka,

így már az is rendkívüli feladatnak látszik, hogy egységes, koherens (vagyis alapvető belső ellentmondásoktól mentes) elbeszélési mód szülessen a térség helyzetének, esélyeinek, lehetséges jövőstratégiáinak a leírására.

Oswald Spengler írja a Nyugat alkonya című korszakos művében, hogy

„annyi világ van, ahány lény a világon”.

Ezért tudomásul kell vennünk, hogy minden főbb szereplő számára egészen más értelmezési keretbe ágyazottan és eltérő fogalomkészlettel leírva tételeződik térségünk múltja, jelene, jövője. Az európai parlamenti választások közeledte pedig mostanában különösen felkavarja a narratívák háborújának indulattengerét.

Mert míg az elmúlt évszázadok során a térség általános állapotát többnyire az a „satuhelyzet” határozta meg, amelyben a két „satupofa” mindig egy-egy meghatározó jelentőségű nagy nyugati és keleti birodalom volt, ma legalább öt birodalom próbál stratégiai érdekeinek érvényt szerezni itt. A térséget (és egyben az egész világot) meghatározó legfontosabb birodalom nem a fizikai térben, hanem egy sajátos szimbolikus hatalmi térben létezik, ez a globális pénzhatalom impériuma.

A második az a valami, amit Amerikának látunk. Ám Amerika kettős szerkezetű: van egy nemzetállami Amerika és egy birodalmi, mégpedig világbirodalmi Amerika. Ráadásul az elmúlt hatszáz év során egyik világbirodalom (portugál, spanyol, holland, francia, brit) sem tartott egy évszázadnál tovább, és lassan Amerikát, mint világbirodalmat is felváltja valaki vagy valami más. (Hogy ki lesz ez, ma még a jövő ködében készülődik.)

Látványtechnikailag az Európai Unió mint Európa-birodalom az igazán meghatározó hatalmi szereplő a térségben, ami

valójában nem más, mint egy most éppen történetének legsúlyosabb korszakába belépni készülő Negyedik Német Birodalom.

Amely történelmi „vigaszágon” azért létezhetett mindmáig kvázibirodalomként, mert a birodalmi hierarchia csúcsán álló globális pénzbirodalom ezzel próbálta kompenzálni azt, hogy a XX. század során kétszer is igen brutálisan akadályozta meg, hogy a portugál, spanyol, holland, francia és brit impérium után legalább egy évszázadra Németország is világbirodalom lehessen.

Értelemszerűen jelen van a térségben, bár a kudarccal végződő világbirodalmi projektjéhez (Szovjetunió) képest magától értetődően eltérő történelmi létminőségben Oroszország, ugyancsak mint kvázibirodalom, amely egyre súlyosabb konfliktusba látszik kerülni az őt egyre inkább visszaszorítani készülő globális Amerikával.

És végül történelmileg

eddig elképzelhetetlen módon egyre inkább jelen van a térségben a felemelkedő új világbirodalom, Kína.

A Köztes-Európában élő népek, nemzetek jövőstratégiájának meghatározó célja aligha lehet más, mint az, hogy minél kifinomultabb egyezségrendszert legyenek képesek létrehozni az itt felsorolt öt birodalom által kifeszített, igen bonyolult és komplex hatalmi térben. Az elmúlt évezred egyik legfontosabb tanulsága pedig éppen az, hogy célszerűnek látszana ezt az egyezségrendszert a térségen belül is összehangolni annak érdekében, hogy

a birodalmak minél kevésbé legyenek képesek az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazni régiónkban.

(Mint már annyiszor!) Ennek az alapvető célnak a megvalósítása azért látszik nagyon nehéz feladatnak, mert a birodalmak tektonikus erejű ütközése a XXI. század során két, egymást teljesen kizáró jövőstratégiát valószínűsít.

Az egyik egy olyan eurázsiai komplex együttműködési rendszer, amely Európa, Oroszország és Kína stratégiai kapcsolatára épülne, és példátlan lehetőségeket nyitna meg térségünk előtt. Ám az is nyilvánvaló, hogy a világot uraló globális pénzhatalmi rendszer és az általa üzemeltetett amerikai birodalom számára ez érthető módon teljességgel elfogadhatatlan, és láthatólag igyekeznek is mindent megtenni, hogy a létrejöttét megakadályozzák.

Ennek érdekében logikailag hibátlan az a törekvésük, hogy ennek az eurázsiai együttműködési rendszernek egyes elemeit meggyengítsék, s a köztük felépülni látszó együttműködési rendszert szétzilálják. Európát elsősorban a láthatólag rendkívüli erejű feszültségeket kiváltó migrációs válsággal, Oroszországot az ukrán konfliktussal, Kínát pedig az egyre súlyosabb globális kereskedelmi háborúval, illetve az egyre inkább megmutatkozó technológiai fölény lerombolásával próbálják visszavonulásra kényszeríteni.

Térségünk globális hatalmi pozíciója azért van felértékelődőben, mert valamennyi birodalom számára igen fontos, esetenként nélkülözhetetlen stratégiai fontosságú adottságokkal rendelkezik.

Geopolitikai fekvése, magasan képzett, ám ehhez képest még mindig olcsó munkaereje, jól kiépített és gyorsan fejlődő infrastruktúrája és politikai stabilitása így együtt igen értékesnek látszik az egyre kiszámíthatatlanabb örvénylésekkel jellemezhető világunkban.

Van azonban egy olyan mozzanat, amelynek a figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járhat az egész térség számára. Ez a régiónk demográfiai helyzete. A migrációs válság mögött meghúzódó legsúlyosabb történelmi kihívást ugyanis az jelenti, hogy Németország és Köztes-Európa olyan népesedési lejtőre került az elmúlt évtizedek során, amelyből rendkívül nehéznek látszik a visszafordulás. Márpedig e visszafordulás nélkül a térség demográfiai szerkezete olyan mértékben torzulhat, hogy ez önmagában is lehetetlenné tenné azokat a reális reményeket, amelyek a régió történelmi felemelkedésével kapcsolatban megfogalmazódnak.

A térség országainak kezelhetetlenül alacsony termékenységi mutatói, illetve a magas arányú (főképp munkavállalási célzatú) elvándorlás olyan súlyos és tartós társadalmi konfliktusokat provokálhat, és a más földrészekről történő „bevándoroltatás” olyan hullámait indíthatja el, ami permanens polgárháborús övezetté teheti szépreményű régiónkat.

Bár a megoldás roppant nehéznek látszik, reményeink szerint talán nem lehetetlen.

Ám ez a stratégiai jelentőségű kérdéskör még inkább ráirányítja a figyelmet a legfőbb problémák beazonosítására, kezelésére és távlati megoldására irányuló elbeszélési módok (narratívák) rendkívüli fontosságára. A térség előtt álló legfontosabb feladatok végrehajtása csak egy komplex együttműködési rendszerben képzelhető el, amely egységes értelmezési keretekbe ágyazottan és egységes fogalomkészlettel leírva próbálja elérni a legfőbb közös célokat.