Ipari méretű ipari kémkedés Kínából
Ismerik azt a régi viccet a kémkedésről? Valahogy így szól, honnan lehet tudni, hogy egy amerikai lehallgató készülék van az irodádban? Eggyel több a légy. És azt, hogy egy japán? Eggyel több lába van a légynek. És azt, hogy egy orosz? Eggyel több a ruhásszekrény.
Bár a kínaiak szégyenszemre kimaradtak a viccből, egy friss jelentés szerint, amely a napokban került az Államok szenátusa elé, nincs miért búsulniuk. Az USA Igazságügyi Minisztériuma által 2011 és 2018 között vizsgált gazdasági kémkedéses esetek 90%-a (!!!) mögött ugyanis kínai elkövetők állnak, derül ki egy, a szenátus hírszerzési bizottsága elé terjesztett jelentésből, sőt az üzleti titok megsértésével kapcsolatos vizsgálatok mintegy kétharmadánál találtak Peking felé vezető szálakat.
A jelenségre sokan, sok helyütt felhívták már a figyelmet, de a szerdán benyújtott dokumentum az első komolyabb összefoglaló a témában. Legutóbb például Keith Alexander tábornok, a Nemzetbiztonsági Ügynökség, a híres, hírhedt NSA korábbi igazgatója kongatta meg a vészharangot, aki úgy fogalmazott, a gazdasági és ipari kémkedés keretében „történelmünk legnagyszabásúbb vagyonelosztása” zajlik. Az Egyesült Államok alelnöke, Mike Pence pedig még októberben egy nyilvános beszédében vádolta meg Pekinget azzal, hogy „minden eszközzel törekszik az amerikai szellemi tulajdon ellopására.”
„Az Egyesült Államok technológiájára a kínai kiberkémkedés jelenti a legnagyobb veszélyt.” Ezt a mondatot már egy washingtoni agytröszt szeptemberi jelentésében találjuk, a Foundation for Defense of Democracies (magyarul nagyjából Alapítvány a demokráciák védelméért) becslései szerint éves szinten mintegy 300 milliárd dolláros kárt okoznak a kínai kémek és hackerek, azáltal, hogy ipari titkokat és szellemi tulajdonokat lopnak el az Államokból, arról nem is beszélve, hogy a kétoldali gazdasági tárgyalások során hasznot húznak a megszerzett információkból. AZ FBI becslései szerint mintegy 30 ezer katonai és 150 ezer civil kiberszakértő dolgozik közvetve vagy közvetlenül a kínai kormánynak.
A friss tanulmány nem felejti el kihangsúlyozni, hogy az esetek egy részét nem sikerült közvetlenül a kínai kormányhoz kötni. Ugyanakkor ismerve a kínai nagyvállalatok és az államapparátus kapcsolatát, illetve szem előtt tartva azt a tényt, hogy a kínai fél részéről szinte sosem érkezett segítség az ilyen ügyek felgöngyölítésére, szinte biztosra vehető, hogy a megszerzett adatok és információk előbb-utóbb bizony a pekingi kormánynál kötnek ki – áll a jelentésben.
A kémek és hackerek által leginkább kultivált szektor nem meglepő módon az IT, de szintén nagy csábítást jelentenek a kvantum technológiával, mesterséges intelligenciával vagy a fél - és szupravezetőkkel foglalkozó cégek. Csak egy-két példa a teljesség igénye nélkül: 2013-ban nagy visszhangot váltott ki, hogy a világ második legnagyobb szélturbinákat gyártó cégét, a kínai Sinovelt ipari kémkedésen kapták. Az áldozat az amerikai AMSC nevű szupravezetőket gyártó vállalat volt, a közvetett kár majd’ 1 milliárd dollár és 700 megszűnt munkahely.
Ennél sokkal durvább az az eset, amire csak idén ősszel figyelt fel az amerikai hatóság és ezzel együtt gyakorlatilag az egész világ. Kiderült ugyanis, hogy a kínai néphadsereg egy speciális egysége amerikai nagyvállalatok szerverszámítógépeibe a gyártás során adathalász chipeket csempészett. Az ügybe az Apple és az Amazon is belekeveredett, bár mindkét cégóriás tagadta, hogy szervereik érintettek lettek volna a botrányban.
A most zajló USA-Kína gazdasági háborúnak ezt a kérdést is mindenképp érintenie kell majd, mégpedig úgy, hogy nem csak azokat a vállalatokat szankcionálják, amelyeket ipari vagy gazdasági kémkedésen kapnak, hanem valamilyen módon azokat is, akik a megszerzett információkból potenciálisan profitálhatnak – vélik az elemzők.
