Geopolitikai előrejelzés 2019-re - gazdasági folyamatok

Év végén számos médium, intézet összegzi az elmúlt időszak eseményeit, vagy készít előrejelzést a következő évre vonatkozóan.

A világ egyik meghatározó geopolitikai elemző cége, az Egyesült Államokbeli Stratfor is kiadta szokásos éves előrejelzését 2019-re, mely többek között még kiélezettebb versenyt jósol az Egyesült Államok és Kína között.

Figyelmeztet az egyes iparágakat érintő geopolitikai kockázatokra, valamint a világkereskedelem rendszerének sérülékenységére, kiemeli az energiapiaci trendek alakulását, valamint további, a világpolitikát jelentős mértékben alakító regionális gócokat is, mint Nagy-Britannia (az élesedő brexit kapcsán), Olaszország (annak populista kormányával), Irán vagy Etiópia.

A nemzetközi rendszer meghatározó elemévé lépett elő a folyamatos nagyhatalmi rivalizálás, elsősorban az Egyesült Államok, Kína és Oroszország között, mely kereskedelmi háborúkban, kibertámadásokban, változó védelmi stratégiákban és fegyverkezési versenyben ölt testet. Ez a nagyhatalmak közötti versengés 2019-ben várhatóan fokozódni fog: a Fehér Ház még inkább vissza akarja fogni Kína előnyét bizonyos stratégiai területeken, Peking ugyanakkor továbbra is törekszik rá, hogy egyre hamarabb erőegyensúlyba kerülhessen az Egyesült Államokkal. És bár Kína és Oroszország törekvéseiben számos érdekellentét van, 2019-ben még valószínűleg félreteszik nézeteltéréseiket, és egymás szorosabb szövetségeseivé válnak.

Ez az egyre összetettebbé váló globális dinamika rendkívül megnehezíti majd a középhatalmak, valamint a globálisan nagy kitettségű iparágak helyzetét a jövőben.

A felfokozott versenyhelyzet miatt megbomolhatnak a hagyományos szövetségi rendszerek és befolyási övezetek, ennek előjeleit már az elmúlt években is tapasztalhattuk. A verseny pedig nem csak gazdasági értelemben fokozódik; a fegyverkezési verseny is egyre intenzívebb, az ezt tiltó megállapodásoknak pedig egyre kevésbé van korlátozó ereje.

Az egyik legmeghatározóbb geopolitikai folyamat 2019-ben is az USA és Kína közötti versengés lesz.

Az Egyesült Államok vélhetően nem csupán gazdasági nyomás alá helyezi Kínát, hanem potenciálisan olyan témák miatt is szankcionálni fogja, mint a kibertámadások, vagy az emberi jogok nem megfelelő tiszteletben tartása (az ujgur kisebbséggel való bánásmód elsőszámú célpontját fogja adni az USA szankciós politikájának).

Biztonsági téren az USA asszertívebben fog fellépni a Dél-kínai-tengeren és Tajvan ügyében, ami akár katonai patthelyzetekhez is vezethet. Az azonban már nehezebb kérdés, hogy hogyan ellensúlyozza Kína Egy övezet, egy út kezdeményezését, Peking ugyanis már hatalmas előnyt szerzett a gazdasági befolyásszerzésben és partnerségek kialakításában, jelentősen meggyengítve az USA szövetségi rendszerét.

Azonban a gazdasági nyomásgyakorlás sem merül ki majd csupán a vámtarifákban.

Kína technológiákhoz való hozzáférésének korlátozása, és a kínai-Egyesült Államokbeli értékláncok korlátozása várható az USA-ban, nemzetbiztonsági sérülékenységre hivatkozva, továbbá az USA más országokban (Japán, Kanada, az EU-tagállamok, Ausztrália, Új-Zéland, Tajvan) is erősen lobbizni fog ennek a gyakorlatnak a kiterjesztéséért, elsősorban a kínai technológiai vállalatokkal (pl. Huawei, ZTE) való kapcsolataik leépítéséért.

Az elkövetkező két évben ugrásszerűen megnő a digitális technológiák (a dolgok internete, virtuális és kiterjesztett valóság, mesterséges intelligencia, autonóm közlekedés, távorvoslás) alkalmazhatósága és felhasználási területe, melyek már most is az USA-kínai verseny egyik központi területeit jelentik.

Ezért az USA mindent elkövet majd azért, hogy az a kevés kínai technológiai cég, mely megfelelő infrastrukturális kapacitással és szabványokkal rendelkezik ezeken a területeken, ne tudjon végérvényesen beszivárogni a szövetségesei gazdasági rendszereibe.

Egy másik kulcsfontosságú terület a jövőben a kibertér kormányzása lesz (a múltbéli tanulságokat levonva).

Mint a kibertámadások legnagyobb célpontja, az Egyesült Államok egyre inkább támadó stratégiára kényszerül, célkeresztjében Kínával és Oroszországgal.

A nagyhatalmaknak globális normákat kellene kidolgozniuk a kibertér szabályozására, de mivel a prioritásokról és módszerekről meglehetősen ellentétesen gondolkoznak az egyes szereplők (az USA, az EU, Oroszország és Kína), a kibertér kormányzására vajmi kevés reményt látni a közeljövőben.

Az energiahelyzetet tekintve 2019 első felében valószínűtlen az olajpiacok összeomlása, mivel egyrészt a szankciók csökkentették az iráni olajexportot, másrészt az Egyesült Államokban meglévő csővezeték-rendszer korlátozza az ország termelésnövekedését. Ez azonban az év második felében változni fog, amikor az Egyesült Államok csővezeték-kapacitása megnő. A túlkínálat bármely jelére továbbra is hevesen reagál majd Szaúd-Arábia és Oroszország. Mindeközben az USA 2019 év végére vezető LNG (cseppfolyósított földgáz) exportőrré válhat Katar és Ausztrália mellett. Ennek hatásai inkább hosszabb távon fognak érződni, azonban fontos figyelni a folyamatra, mert az többek között akár a kelet-európai országok egyoldalú oroszföldgáz-függését is oldhatja majd (Egyesült Államokbeli LNG-függésre cserélve azt).

A globális gazdaság egészének lehetséges hajtóerőit vizsgálva 2019-ben számos aggasztó folyamatot találunk, pánikra azonban összességében nincs ok.

Egyre növekszik a vállalati és államadósság szintje, a bérek emelkedése lassú, a demográfiai nyomás, valamint a strukturális reformok végrehajtását nehezítő politikai kötöttségek pedig nem túl pozitív hosszú távú gazdasági kilátásokat sejtetnek.

Ugyanakkor, például az Egyesült Álamok gazdaság- és kereskedelempolitikájára leselkedő legnagyobb veszély – a NAFTA összeomlása – sikeresen elhárult. A kínai importra potenciálisan kivethető további védővámok ugyan több ágazatban is jelentős kárt okozhatnak, ez azonban lokális marad, korlátozott hatással az USA gazdaságára és általánosságban a világgazdaság alakulására. És amennyiben az Államok gazdasága relatíve stabilnak mondható, az USA importőrei nehezen találnak olcsó alternatívát a kínai termékekre, és az amerikai fogyasztók tolerálják a kínai áruk valamivel magasabb árát, úgy Kína is átvészelheti az Egyesült Államokkal való kereskedelmi háború elhúzódását, és a stabilitás fenntartása érdekében saját gazdaságát érintő fiskális reformokkal reagálhat.

Az EU gazdaságát tekintve – a Brexit lefolyásán túl -, az euróövezetre az olasz bankszektor törékenysége jelenti majd a legnagyobb fenyegetést.

Argentínában az IMF mentőöve óvta meg az országot a gazdasági összeomlástól, a fiskális reformok azonban még így is hátra vannak. Törökországnak valamivel több tere lesz 2019-ben a szükséges reformjait meghozni, azonban kérdéses, hogy ellentmondásos külpolitikai manőverei mennyiben hatnak majd a gazdasági kilátásaira. Más nagy gazdaságokban is komolyabb helyi zavart okozhat a gazdaságpolitika alakítása, mint India vagy Mexikó, a délkelet-ázsiai országok (Thaiföld, Vietnám, Malajzia, Tajvan) sorsát pedig megpecsételi majd az USA-Kína kereskedelmi háború alakulása.