2019. november 10., 10:42

Eurázsia: új korszak küszöbén

Új világrend van kialakulóban, amelynek Eurázsia áll a középpontjában. Lassan lezárul az atlanti korszak 500 éve, és belépünk az eurázsiai korba, mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a múlt heti Eurázsia című konferencián elhangzott nyitóbeszédében.

matolcsy
Galéria
+2 kép a galériában

A két kontinens egyre gyorsuló ütemben közeledik egymáshoz. Az a gondolat, hogy Eurázsiát egységként is lehet kezelni, az utóbbi években kezdett ismét elterjedni, annak ellenére, hogy maga a koncepció nem új: a selyemútként ismertté vált kereskedelmi útvonal évszázadokon keresztül kötötte össze a két földrészt.

Matolcsy szerint az eurázsiai kontinens minden egysége egyre szorosabban kötődik össze a geopolitika, a multilaterális együttműködés, a közgazdaság, az infrastruktúra, a pénzügyek és az oktatás területén. Amíg a történelem jelentős részében Eurázsia a birodalmak hódításainak színtere volt, az együttműködés mára a kölcsönösen előnyös helyzet elérését, a kontinens népeinek jólétét szolgálja. Eurázsia koncepciója így nemcsak földrajzi fogalom, hanem olyan szellemiség, gondolkodásmód, amely egységként tekint arra a hatalmas szárazföldi területre, amely Lisszabontól Sanghajig húzódik.

A geopolitikai diskurzusban sokan magát a téma felvetését is a valóságtól való elrugaszkodásnak tartják, ám az elmúlt 500 évben tanúi lehettünk birodalmak felemelkedésének és bukásának.  Nehéz elszakadni azoktól a mantráktól, amiken felnőttünk, és amiket a többség ma is igaznak vél. Kezd veszíteni az erejéből a világ közgondolkozásában az uralkodó nézet, az atlanti hegemónia örökös fennmaradása. Aki az ellenkezőjét állítja, az összeesküvés-elméleteket gyárt, mondják az atlantisták. Ők így tekintenek Matolcsy néhány gondolatkísérletére. Főleg arra, hogy 2003-tól egy harmincéves globális háborúnak vagyunk a tanúi, amelyet elsősorban gazdasági fegyverekkel vívnak. S míg az első harmincéves háborúban, 400 évvel ezelőtt Franciaország győzött a Habsburgok felett, a 21. század elején megvívott háborút Kína nyeri.

Mindkét háborúban kettős jellegűek voltak az okok. Az elsőt a vallási és a hatalmi érdekek mozgatták. A fő kérdés akkor az volt, hogy a Habsburgoké lesz-e a fő hatalom Európában. Napjaink háborújában pedig a korábbi nyílt hatalmi érdekeket a demokrácia, a civilizációk közötti harc, a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem leplével borították, míg a fő eszmei mozgatórugóvá valójában a globális valuták közötti nyílt harc vált.

Kína felemelkedésével talán abban bízhatunk, hogy Kína történelmileg nézve nem kifelé forduló, hódító hatalom volt, hanem a hatalmas erőforrásait használó, befelé forduló óriás.

A kínai stratégia eddig nem a globális hatalom megszerzésére irányult, csak folytatni akarta a történelmi visszaemelkedést a 200–300 évvel ezelőtti vezető ázsiai szerepbe, valamint megelőzni, hogy lezárják az emelkedéséhez szükséges erőforrások beáramlását. Talán ez adhat reményt, hogy az eljövendő korszakot valóban világméretű katonai konfliktus nélkül megússzuk.

A konfliktus jelen van, a különböző hatalmak különböző stratégiákat használnak. Kína meghirdette az új Selyemutat, az „Egy övezet, egy út” elképzelést, amivel 63 országnak ad víziót, hogy megépülésével felgyorsíthatják a gazdasági fejlődésüket. A 2014-ben létrehozott Eurázsiai Gazdasági Unió (Oroszországgal az élén) szabadkereskedelmi megállapodással rendelkezik Kínával, a feltörekvő Vietnámmal és már Szingapúrral is. Emellett számos más országgal – Szerbiától Törökországon és Iránon keresztül Indonéziáig – zajlanak a tárgyalások arról, hogy a kereskedelmi akadályok lebontása révén erősödjön a szabadkereskedelem. Eurázsia fokozatosan válik a szabadkereskedelem védőbástyájává, szemben az USA hazai piacot védő kereskedelempolitikájával.

Az integrációs folyamatok középpontjába mára a kereskedelem és a befektetések kerültek. Ahogy a konferencián Szijjártó Péter rámutatott: míg 2007-ben a nemzetközi befektetések háromnegyede Nyugatról jött, tavaly ez az arány már csak 37 százalékot tett ki, miközben a keletről érkezett külföldi beruházások aránya 43 százalékra emelkedett.

Erre és az összes változásra Európa egy önáltatásba burkolózó, képmutató választ ad, miközben ebben a globális versenyben egyre inkább lemarad. Magyarország számára az együttműködésre épülő eurázsiai koncepció pozitív hatású lehet, hiszen az ország – ezzel együtt a kelet-közép-európai régió – stratégiai elhelyezkedéséből kifolyólag a folyamatok aktív részesévé, formálójává válhat.

Matolcsy úgy értékelt, közgazdasági szempontból a mostani periódust a hiányok korszakának vége és a bőség korszakának kezdete jellemzi. A multilaterális együttműködés részeként említette az új közös eurázsiai pénz jövőbeli létrehozásának lehetőségét is. Amit erről a pénzről tudunk, hogy digitális lesz, s az aranynak és az elektromos áramnak is része lesz benne.

A magyarság megszenvedte a múlt század  világháborúit. Most talán a jövő biztató, de ezt könnyen derékba törhetné egy világméretű, tartós háború. Az egyedüli világhatalom próbálja megőrizni pozícióit, szinte az egész világ ellenében. Vámháborúk, pénzügyi küzdelmek, technológiai versengés folyik, melyben Európa lemaradóban van. Hat rá a Brexit, a német gazdaság lassulása, az európai gazdaság globális térvesztése és technológiai lemaradása, a demográfia és a migráció.

Miképp válhat a térség mégis nyertessé? El kell kezdeni a felzárkózást Nyugat-Európához, mind technológiák szintjén, mind a jövedelemteremtés szintjén. Nyitottnak kell lennünk új kapcsolatok felé, azzal a tudattal, hogy a térségünk a kapuja az új erőközpont, Eurázsia kibontakozásának.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/45. számában.

matolcsy
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.