Brutális volt a beköltözés a Szenci járásba az elmúlt években - megnéztük a számokat
Szlovákia egyik legnagyobb problémája a regionális különbségek megléte. Ezeket a különbségeket nem tudjuk csökkenteni, inkább azt látjuk, hogy Pozsony, mint a mesebeli gömböc, egyre csak hízik, fokozva a különbséget.
Tavaly lépte át az átlagbér az ezereurós határt, amit nevezhetnénk akár történelmi pillanatnak is, ha nem látnánk, hogy a főváros és a keleti régió átlagbérei között ötszáz eurós a különbség. Nem csoda, hogy több éve zajlik az elvándorlás a szegényebb régiókból az ország nyugati csücskébe. Minket sajnos oly módon érint a dolog, hogy a közelmúltban még magyarok lakta térségekben a szemünk láttára folyik a térfoglalás, ami egyben a nyelvhatár visszahúzódását is jelenti.
Ezt a folyamatot a legplasztikusabban talán a Szenci járás tükrözi. A járás azért is jó példa a fővárosi agglomeráció terjeszkedésére, mert a legtávolabbi pontjai (Igrám vagy Nagyborsa) is csak 35‑40 kilométernyire fekszenek Pozsony központjától, azaz ideális esetben mintegy félórányi autóútra.
A járás 29 községből áll.
Míg 1995‑ben 50 260 lakosa volt, ez a szám 2017‑re 83 215‑re nőtt. Talán egy járás sem büszkélkedhet azzal, hogy az elmúlt 23 évben 65,6 százalékkal növekedett a lakóinak száma.
Meg is látszik a szaporodó ingatlanokon, hiszen a vizsgált időszakban beköltözött 32 955 új lakosnak valahol laknia kell.
Természetesen nem mindegyik község egyformán népszerű a beköltözők számára, illetve nem mindegyik község engedi ezt a már burjánzáshoz hasonlító fejlődést. 1995‑ben a járásban még csak 3 településnek volt 3 ezernél több lakosa. 2017‑ben a számuk nyolcra emelkedett.
A legmegdöbbentőbb, hogy 23 év alatt 29 községből 9‑ben minimum megduplázódott a lakosok száma, és van 3 olyan település, ahol több mint a háromszorosára duzzadt.
Első hallásra is elképesztő, hogy például Horvátgurabban 1514‑ről 5566‑ra, vagy Csöllén 1211‑ről 3859‑re nőtt a lakosok száma. Érdekesség, hogy a járási székhely, Szenc lélekszáma csak 4413‑mal, azaz 30 százalékkal nőtt (19 273‑ra). Ez is érthető, a beköltözők közül sokan nem a (kis)városi életet választják, illetve a járási központban azért drágábbak az ingatlanok.
A népességmozgást a Szenci járásban elsősorban a migráció, a beköltözés határozza meg, ami majd a második lépésben hat a természetes szaporulatra. A migráció esetében figyelik a beköltözők, illetve az elköltözők számát, és ezek különbségét nevezik migrációs szaldónak. Természetesen ez a szaldó nem tükrözi azt, hogy valaki beköltözik egy faluba, majd meggondolja magát, és pár év múlva odébbáll, de jelzi a népesség mozgását, a nagymértékű változásokat. Ha az elmúlt 23 évet tekintjük, 1995‑ben még 30‑cal több volt az elköltöző, mint az érkező. A következő években a migrációs szaldó pozitívra változott, s azóta szinte töretlenül emelkedik. 2002‑re már ezer főben számolhatjuk a növekményt a járásban, ami az elmúlt évekre évi 2500 fölé növekedett. A legerősebb év eddig a 2016‑os volt, amikor 2953‑mal többen költöztek be, mint ahányan elköltöztek a járásból.
A természetes szaporulat esetében érdekes folyamatokat érzékelhetünk. A ’90‑es években, egészen 2004‑ig, voltak évek, amikor a járásban több mint százzal kevesebben születtek, mint ahányan elhunytak. Ez 2004‑ben megfordult, és azóta folyamatosan növekszik a születések száma. 2017‑ben már 663‑mal többen születtek, mint amennyien elhaláloztak.
A magyarázat egyszerű: a beköltözés során elsősorban életerős fiatalok érkeznek. Ezt tükrözi, hogy a járás 37,7 éves átlagéletkora jelentősen jobb, mint a 40,13 éves országos átlag. Az is látszik, hogy az országosénál (15,61%) jóval magasabb a produktív kor előttiek aránya (20,63%). A produktív kor utániak 12,54%‑os aránya is jóval kedvezőbb, mint az országos 15,52%. A beáramlás tetten érhető az iskolázottsági adatokon is, bár erről csak a tízévenkénti népszámlálás közöl adatot. A Szenci járásban már 2011‑ben is 5,4 százalékkal magasabb volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint az országos arány (13%).
A járási korfa 2016‑ból világosan mutatja, hogy
a 0–15 évesek és a 30–49 évesek korcsoportja erősebben van jelen, mint az országos átlag.
A 29 község 17 településéről mondhatjuk el, hogy magyarok által lakott, bár a 2011‑es népszámlálási adatok alapján ezek közül 4 településen már akkor is 20% alá esett a magyarok részaránya. Releváns nemzetiségi adatokkal csak a 2021‑es népszámlálás fog szolgálni, s ennek valószínűleg nem fogunk örülni. A 17 településből már a 2011‑es adatok alapján is csak 5 faluban haladta meg a magyarok aránya az 50 százalékot. Félő, hogy a legközelebbi népszámlálás után csak Boldogfa, Vők, esetleg Zonctorony tartozik majd ebbe a kategóriába. Számításainkba nem vettük bele az asszimiláció hatását, ami ezen a vidéken még erőteljesebb, mint azokon a területeken, ahol a magyarság tömbben él.
A fenti táblázatban feltüntettük a 17 magyarok által lakott település demográfiai változásainak adatait. Azért érzékelhető, hogy akadnak községek, ahol a betelepülést megpróbálják visszafogni, ami akár reális alternatíva lehet a közösség számára.
Az adatok nem rózsásak, de a megmaradásunk záloga nem a számosság, hanem az, hogy a közösségünk tagjaiban őrizni tudjuk az öntudatot és a személyes tartást. Csak erre építve lehet elkezdeni az újraépítkezést.
Megjelent a Magyar7 2019/6. számában.
