Az állatsűrűség lehet a támogathatóság mércéje: 0,71 disznó per hektár?!
Március 6-án és 7-én az európai parlamenti képviselői szavaznak a 2021-27 közötti Közös Agrárpolitikáról, ezt követően az Európai Parlament foglal állást a tervezetről áprilisban. A tagállamok a közvetlen kifizetések 30 százalékát és a vidékfejlesztési pénzek 40 százalékát kötnék zöld programokhoz. A környezetvédelmi bizottság azt javasolja, hogy korlátozzák azon állattartó gazdaságok támogatását, amelyekben az állatsűrűség átlép egy bizonyos mértéket. Nemcsak a kérődzőkről van szó!
A környezetvédelmi bizottság javaslata szerint ahhoz, hogy a termelők megtarthassák korábbi támogatási szintjüket,
hektáronként legfeljebb 0,14 "nagyállategységnyi" juhot, vagy 0,71 sertést, vagy 1,43 tejelőtehenet lehetne tartani.
Az elvárás csak a sertés esetében meglepő, az is csak azért, mert Közép-Európában - történelmi okokból - az állattartás és a növénytermesztés sok esetben elvált egymástól, az abrakfogyasztó fajokat (a sertésen kívül a baromfiféléket) tartó gazdaságok jellemzően nem rendelkeznek ekkora termőterülettel.
Jelenleg az Európai Uniónak nincs az állatsűrűség mértékét előíró rendelkezése.
- mondta Marco Contiero a Greenpeace-től.
A környzetvédő szervezet úgy véli, hogy az uniós támogatási rendszer eddig a nagyüzemi termelést preferálta, amit azzal látnak igazolni, hogy
Franciaországban az így előállított sertéshús aránya a 2004-es 31%-ról 2016-ra 64%-ra nőtt, a csirkehús-termelés nagyüzemi részaránya hasonlóképpen 11%-ról 28%-ra emelkedett.
Miközben nincs egységes európai definíciója a nagyüzemnek.
A tejtermelés nagygazdaságokban való koncentrációja kevésbé ment végbe Franciaországban (mindössze 2%-ról 6%-ra nőtt), amit azzal magyaráznak, hogy a termelést 2015-ig kvótarendszer szabályozta, ami egyben stabilizálta az árakat is. Amivel arra utalnak, hogy ha egy ágazatot piaci viszonyok közé helyezünk, akkor az üzemek koncentrálódása automatikusan beindul.
Korántsem biztos, hogy a környezetvédelmi bizottság véleményét fogja követni az európai döntéshozatal, de az Európai Parlament február 14-én elfogadott állásfoglalásának középpontjában szintén az állatjóllét áll. A képviselők nemcsak az állatjóléti szabályok megsértése miatt követelnek szigorúbb szankciókat, hanem az állatszállítások idejét is rövidítenék.
- mondta Éric Andrie francia szocialista képviselő.
Az elképzelés szép és jó, de ezeknek a folyamatoknak oka van.
Hollandiában nincs elég termőterület az állatállomány felhizlalásához, ezért az értékes, ám kis helyigényű malacok előállítására specializálták magukat.
Németország a sertésvágásban profi, ezért ide nagyszámú vágósertés érkezik a környező országokból.
Magyaroszág abraktermelő "nagyhatalom", kiváló adottságaink vannak a sertéshizlalásra, de a malacokat szívesen importáljuk távolabbról.
Ha ezt ellehetetlenítik, akkor a hollandoknak, belgáknak nem marad más választásuk, mint letelepedni a volt szocialista országokban, és itt előállítani a hízóalapanyagot. Mivel ez nemcsak állatvédelmi okokból, hanem gazdasági szempontból is racionális, látjuk is rá a példákat.
A nagyüzemi gazdálkodás hívei szerint – a gazdaságok specializálódását észszerűtlen mesterségesen korlátozni, márpedig az állatsűrűség földmérethez kötése ezt jelenti. Ha egy gazdaság, akkor működik hatékonyabban, ha csak a tenyésztés egy bizonyos fázisára koncentrál, és ezt olyan sikeresen végzi, hogy a nyereségből a takarmány megvásárlására is futja, akkor ne kötelezzük földvásárlásra is. Az alaptakarmány előállításához szükséges méretet így is minden erejükkel igyekeznek elérni az állattartók. Azért azonban ne büntessük támogatás-elvonással, ha a piacról is kénytelen vásárolni.
Az ellenzők viszont joggal állítják, hogy ez a fajta vállalkozás környezetvédelmi és egészségügyi veszélyeket hordoz. Az ilyen típusú termelés azért lehet pénzügyileg sikeres, mert egyszerűen áthárítja a környezeti és az egészségügyi költségeket a társadalomra.
