2019. április 28., 07:35

Ahol az idő és a pénz nem számít

Szlovákia rövid történetében a mohi atomerőmű befejezését tartják az egyik legnagyobb beruházásnak, és ez a falat láthatóan nehezen csúszik le mindenki torkán. Évek óta húzódik a befejezés, többször emelték utólag a költségvetést, keresték, hogyan lehetne a többszörösére emelkedett költségek árát előteremteni.

mohi
Médialapozó

A múlt heti hírek alapján az erőmű 3. blokkjában lezajlottak az utolsó vizsgálatok, és már csak potom 270 millió eurót kellene rááldozni. Peter Žiga gazdasági miniszternek ez a bejelentése akár győzelmi jelentésnek is beillene, hiszen a hűtési rendszer a próbaüzem alapján jól működött, sőt állítása szerint néhány előírt paraméter esetében kétszeres értékeket is elértek. A miniszter felhívta a figyelmet arra is, nem engedhetjük meg, hogy az atomerőmű beindításánál a biztonságunkat kockáztassák, ezért járnak el ennyire körültekintően.

Késés késés után

A hírek szerint a mohi atomerőmű harmadik blokkja 98%-ra kész, és a nyár elején fogadni tudja a radioaktív tüzelőanyagot. Természetesen, mint Mohi esetében minden, a hűtésrendszer tesztelése is csúszott röpke másfél hónapot, amit egy „be nem tervezett, hamis” tűzvédelmi riasztással indokoltak. Azt is megszokhattuk, hogy mint minden késés, ez is pénzbe fog kerülni, igaz ez már „csupán” 270 millió euróba. 

Persze nemcsak a költségek növekednek tovább, hanem a Szlovák Villamos Művek szerint a blokk elindítása is nyolc hónapot csúszik, és a negyedik blokk beindítását 2020 nyarára odázták el. A kormányfőnek és a gazdasági miniszternek nem marad más, mint ismét kijelenteni, hogy nem tűrnek több halasztást és költségnövekedést. Aztán láthatóan nem marad más, mint beletörődni a csúszásba, és kinyitni a pénztárcát, ahogy eddig is.

A mohi két blokk megépítése még 2008-ban indult, az eredeti tervek szerint 2,8 milliárd eurós költségvetéssel. Eredetileg még 2012-ben szerették volna elindítani. A tervek szerint a blokkok egyenként 471 MW energiát tudnak előállítani, amivel Szlovákia szükségletének 13%-át elégítené ki. De már az építésnél is telt-múlt az idő, nőtt a költségvetés, amelyet először 3,8 milliárd euróra, majd 4,6 milliárdra emeltek. Az utolsó 800 milliós emelésről a döntés több hónapon keresztül húzódott. Végül a kormány 2017 márciusában jóváhagyta, hogy a költségvetést 4,6 milliárd euróról 5,4 milliárd euróra emeljék, azzal a feltétellel, hogy a többségi részvényes saját forrásból téríti a harmadik és a negyedik blokk befejezésének költségeit.

Sok bába közt a gyermek…

Az olasz ENEL még 2006 áprilisában szerezte meg a Szlovák Erőművek részvényeinek 66%-át 840 millió euróért. Az olasz vállalat komoly tartozásai miatt még 2015-ben hirdette meg a szlovák áramtermelési pakettet, amelybe számos vízi erőművön túl a mohi atomerőmű is beletartozott. 

Mohi esetében a befektetők több olyan hibát is elkövettek, amelyek költségnövekedést és határidő-kitolódást okoztak. Szakértők szerint a Szlovák Villamos Műveknek nem lett volna szabad magára vállalni az építkezés és a technológia beépítésének koordinálását, mert erre a feladatra nem volt felkészülve, és alábecsülték az ezzel járó feladatok nagyságát. A blokkon több beszállító is dolgozott egyszerre, így napirenden voltak az egymás közti technológiai viták. A tapasztalathiány miatt pedig csúsztak a fontos döntések meghozatalában.

Ebben az esetben nemcsak egy magánvállalatról volt szó, hiszen a Villamosművek 34 százaléka a szlovák államé maradt.  Így a döntéshozók kényszerhelyzetbe kerültek, hiszen már olyan mennyiségű pénz belefolyt a beruházásba, ami után nem lehet leállítani a projektet. Persze nehéz megítélni, hogy egyáltalán másképp akartak volna dönteni, hiszen ezzel a két blokkal jelentős fosszilis energiahordozókat váltunk ki.

A projekt gazdasági vonzatairól szintén nehéz ítéletet mondani, hiszen ahány nézőpont, annyifajta költségelemzés. Az atomenergia-pártiak szerint így lehet előállítani a legtisztább energiát, és az ára nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a fosszilis energiahordozókból előállítotté, hogy a megújuló energiaforrásokról ne is szóljunk. Az atomenergia ellenzői szerint az előállított áram árába nem számítják bele a beruházás teljes költségeit, illetve a megmaradt radioaktív hulladék akár több ezer évig tartó biztonságos tárolását is közpénzekből kell megoldani.

Az eltitkolt csehszlovák atombaleset

Az atomenergia ellenzői a legkomolyabb érveket egyértelműen a biztonság területén tudják felhozni, amit sajnos példákkal is alá tudnak támasztani. Kevesen tudják, hogy az apátszentmihályi (ma Jaslovské Bohunice) atomerőműben 1976-ban és 1977-ben atombaleset történt. A második volt a komolyabb. A reaktor palástja megolvadt, és jelentős radioaktív szennyeződés szabadult fel. A baleset következményeként a csehszlovák vezetés 1979-ben az A1-es blokk leállítása mellett döntött.

A balesetekről és az esetleges szennyeződésről a közvélemény semmit sem tudhatott meg. A radioaktív szennyezést viszont Ausztriában is mérni tudták, így ne csodálkozzunk, hogy az osztrákok a mai napig bizalmatlanok a szomszédságukba telepített atomerőművekkel szemben. Mindenki biztonsági kockázatnak tekintette a szovjet atomerőművek létét, olyannyira, hogy a régebbi blokkok leállítása Szlovákia EU-csatlakozásának egyik feltétele volt.

A jászapáti baleset következményeit csak a rendszerváltás után kezdték tüzetesen vizsgálni, és nyilvánosságra hozni a radioaktív szennyeződés mértékét. Ezután mutattak ki szennyeződést 67 ezer négyzetméternyi területen, elsősorban azon patakok mentén, ahová az erőmű hulladékvizét kiengedték. Persze a tájékoztatás ma sem erőssége az atomiparnak, nemcsak a mai történésekről beszélnek szűkszavúan, hanem a régi ügyek – mint például a jászapáti – részleteit is homályban tartják.

Összegezve: ott tartunk, hogy bár tudatosítjuk és félünk az atomenergia kockázataitól, azt sem szeretnénk, ha kevesebb és drágább áramot tudnánk használni. Az elvárt gazdasági fejlődés pedig egyszerűen kikényszeríti az elektromos áramtermelés fejlesztését. A másik oldalon pedig látjuk, hogy az atomenergetika tényleg egy olyan ágazat, amihez csak néhány beavatott ért, így a mindenkori kormányzatnak nem marad más, mint megpróbálni kizárni minden kockázatot, és jól kinyitni a pénztárcát. A mindenkori ellenzék pedig vádolhatja a kormányt szakmaiatlansággal és a pénz elsíbolásával.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/17. számában.

mohi
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék