2019. szeptember 1., 15:02

A kormánykoalíció gazdaságpolitikai böszmesége

Lassan beköszönt a válság. Az ország ipari teljesítménye már csökkenőben, fékez a gazdaság. Közben jön a parlamenti választás, a koalíciós pártok ezerrel nyomják a szociális közérzetjavító intézkedéseiket.

pénz
Médialapozó
Fotó: Pixabay

Emelnék a minimálbért, amin csak a vállalatok és az önkormányzatok háborognak, akikkel ezt végül megfizettetik. Valami nagyon félrecsúszott. A klasszikussal szólva, valamit igencsak elkutyultak, nem kicsit, nagyon.

A kormány szereplőinek magyarázata nem lép túl a közhelyek pufogtatásán,

igaz, ezt legalább nézőpontilag háromfajta megközelítésben teszik. Danko javaslatai (adócsökkentés, utazási utalvány, turizmus fellendítése) konzervatív szemszögből elfogadhatónak tűnnek, de csak egyedi beavatkozások. Ezért is bírálják annyian.

Ficóék elsősorban a szociális skálán játszanak, megpróbálva magukat a kisember felkarolójaként feltüntetni.

Jöttek az ingyenebéddel, amihez sem elég pénzt, sem technikai feltételeket nem biztosítottak. Meghozták a törvényt, majd az egészet az önkormányzatokra zúdították, hogy rohamléptekben újítsák fel a konyháikat, és biztosítsanak hozzá megfelelő számú alkalmazottat. Persze ettől nem emelkedtek a Smer-SD preferenciái, ezért Fico kiállt a minimálbér erőteljesebb emelése mellett.

A minimálbér emelése mindig népszerű, csak jóvá kell hagyni, és a foglalkoztatók majd állják a cechet,

miközben még a költségvetésben is nagyobb adó- és járulékbevétel tervezhető. Közben lehet hivatkozni az európai szociális chartára, amit senki sem tart be, vagy kétes metodikával végzett közgazdasági felmérésekre, miszerint a minimálbér-emelés nem jelenti a foglalkoztatás visszaesését. Olyan felmérésekre hivatkoznak, ahol rossz adatsorokból, valamely szűk ágazatra vagy korcsoportra hozzák ki a politikailag motivált eredményeket. A valós számok viszont azt mutatják, hogy a minimálbér emelése elsősorban az egyszerű munkát végzők, a képzetlenebb munkaerő rétegét sújtja a leginkább. Különösen válság idején van így, amikor a vállalatok már megkezdték a megszorításokat, és nem a bővülésre, hanem a túlélésre koncentrálnak.

Fotó:  pixabay.com

A koalíció teszi ezt úgy, hogy semmit sem tett a regionális különbségek leküzdéséért, ezek csak növekedtek a kormányzásuk alatt.

Mintha az ország csak a Pozsony és Zsolna közötti részből állna. Mintha nem tudnák, hogy az elmaradottabb régiók gazdasági teljesítménye csak negyede a fejlettekének. Teljesen mást jelent egy 600 euró körüli minimálbér a pozsonyi 1500 eurós átlagfizetésnél, mint a Szinna járásbeli a 789 eurósnál. A kormányzat utóbbi hat évben elért 47,7 százalékos minimálbér-emelése jóval megelőzi az átlagbérek 23,9 százalékos növekedését. És ebben is a gazdagabb régiók a nyerők.

A Szinnai járásban pedig még többen fognak minimálbérért dolgozni, a munkáltatók pedig megszabadulnak a legképzetlenebbektől.

Az ország amúgy is tele van tartós munkanélküliekkel. A munkanélküliek 60 százaléka évek óta nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és ebben a mutatóban csak Görögország előz meg minket az európai rangsorban. A 60% országos átlag, a két keleti megyében a munkanélküliek 90 százaléka remény nélküli munkanélküli. Akikkel a törődés kb. abból áll, hogy keresik, miként lehetne kirakni őket a munkanélküli nyilvántartásból, hogy ne rontsák a statisztikát.

A minimálbér nem csak a bérről szól, hanem további 42 mutatónál veszik figyelembe mint referenciaalapot.

Például az adóék további növekedését is jelenti. Míg öt évvel ezelőtt a minimálbéres bérköltségének 29 százalékát vezették el adó és járulék formájában, az idén ez már a 40 százalék felé közelít. Az ok egyszerű: az adóalap és a járulékok adómentes része lassabban növekszik, mint a minimálbér.  Az átlagbérnél ez már ez évben is 44,7 százalékot tesz ki. Persze, az elmúlt években jól jött a költségvetésnek ez a rejtett adóemelés, és ennél a pontnál teljesen észszerűnek tűnik a Most-Híd javaslata, hogy az adómentes alap növelésével hagyna több pénzt a polgároknál.

A becslések szerint mintegy 150 millió eurót. A javaslat viszont rögtön populistának minősíthető, hiszen a kormányzatnak itt sem a saját kasszájából kell fizetnie. A természetes személyek jövedelemadójából befolyó összeg ugyanis az önkormányzatok bevételét képezi. Ezért logikus, hogy az önkormányzatok, amelyeket amúgy is megterhelnek a szociális csomagok, nem kívánják lenyelni a békát.

A legfelháborítóbb az az érv, hogy megvan a lehetőségük helyi illetékeket kivetni. Vagyis mint párt, juttatok egy kis adókedvezményt a polgárnak, pontosan annyit, amennyivel majd a költségvetés kevesebbet fizet az önkormányzatnak, amely a keletkezett hiányt majd megoldja helyi adóemeléssel. Ki járt jól? Egyedül a javaslatot tevő párt, amely marketingkampányt építhet az egész javaslatra. A költségvetés se nem veszt, se nem nyer, az önkormányzat valahogy megoldja, a polgár meg majd nem az adóhivatalnak, hanem a községnek fogja megfizetni az „elengedett” adót.

Nemcsak a Most-Hídnál, a többi kormánypártnál is fel lehet tenni a kérdést, mennyire kompetensek, hiszen szemmel láthatóan nem képesek átlátni az egész rendszert.

Azt is feltételezhetjük, annyira el vannak foglalva, hogy sokszor még egy törvény hatását sem tudják előrevetíteni. Olykor még egy szó esetében sem, mint azt bizonyítja a „csak” szócska esete a himnusztörvénynél.

Lehet papíron emelni a minimálbért, de ez valós béremelkedéshez nem fog vezetni, csak az eddigi rendszert ellehetetleníteni.

A valós béremelkedéshez a munka termelékenységét kellene emelni. Ezt sikerült is a 2008-as válság előtti időszakban, azóta viszont lassult ez a folyamat. Akkor ebben sokat segített a külföldi óriásvállalatok betelepülése, ám ez a folyamat is megállt. Ez a kormány nem vette észre, hogy a szlovák gazdaságnak van egy hazai kis- és középvállalati része is, amely a munkavállalók többségét foglalkoztatja, s amely biztosítja az adó- és járulékbevételek nagyobb részét.

Ennek a fejlesztésében, versenyképességük növelésében lett volna lehetősége az elmúlt tíz év kormányzatának, hogy válságállóbbá, reakcióképesebbé, rugalmasabbá tegye a szlovák gazdaságot. Ma az ország gazdasága az autóipar mindenkori eredményétől függ, és válság idején mi sem fogunk új autót vásárolni.

A kormányzat úgy tett, mintha kormányzott volna. A jó idők szeleit nem használta ki.

A lendület még vitte tovább az országot, de semmi újat nem tudtak kitalálni, nem tudtak a jövőbe fektetni, a komoly beruházásokba, az oktatásba, a családpolitikába. A beruházások túlárazottak. Próbálták okosan elosztani a bevételeket, hogy minden koalíciós partner jól járjon.

Mégiscsak Ivan Mikloš egykori pénzügyminiszternek lesz igaza, ez a tehetségtelen, inkompetens kormány még mindig az ő általa bevezetett reformokból él.

A kérdés csupán az, hogy a jövő kormányának lesz-e tehetsége, bátorsága és főleg tudása ahhoz, hogy módosításokat hajtson végre az összefüggő rendszerben.

Az írás megjelent a Magyar7 2019/35. számában.

pénz
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.