A kitagadás

A kitagadás intézménye szorosan összefügg a végrendeleti öröklés esetében már tárgyalt kötelesrész fogalmával. Míg az örökhagyó más törvényes örökösét bármilyen indoklás nélkül „megfoszthatja” örökrészétől, a leszármazókat jobban védi a törvény: kérhetik az őket illető kötelesrészt. Ugyanakkor súlyos esetekben az örökhagyó a kitagadás eszközéhez nyúlhat.

A Polgári Törvénykönyv négy nyomós okot sorol fel, amely fennállása esetén az örökhagyó kitagadhatja leszármazóját.

A kitagadás leggyakoribb oka, hogy a leszármazó huzamosabb ideje nem mutat érdeklődést az örökhagyó iránt, tehát nem látogatja, nem tart vele telefonos, írásos vagy más kapcsolatot. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben ezt nem lehet a leszármazótól objektív okokból elvárni (pl. kisgyermek, értelmileg akadályozott, vagy mert az örökhagyó sem mutat érdeklődést iránta), a kitagadás nem lehet érvényes.

Hasonló jellegű a második lehetséges eset, amikor a leszármazó a jó erkölcsökbe ütköző módon nem nyújtott megfelelő segítséget az örökhagyónak, amire betegsége, idős kora vagy más rendkívüli állapot miatt szüksége lett volna. Itt is fontos, hogy a leszármazót ne gátolják objektív akadályok a segítségnyújtásban.

Szintén kitagadhatja az örökhagyó leszármazóját, ha az tartósan rendezetlen életmódot folytat

– ennek megnyilvánulása lehet alkohol- vagy drogfüggőség, játékszenvedély, munkakerülés, prostitúció stb. A legegyértelműbb kitagadási ok pedig az, ha a leszármazót szándékos bűncselekmény elkövetéséért jogerősen legalább egy év börtönbüntetésre ítélték el – itt nincs helye a szubjektív mérlegelésnek.

Az érvényesen kitagadott örökösre úgy kell tekinteni, mintha az örökhagyó halálát nem érte volna meg.

Az örökhagyó határozhat úgy, hogy a kitagadás következményei a kitagadott örökös leszármazóira is vonatkozzanak. Ilyenkor elég, ha a kitagadás okai csak a kitagadott leszármazó esetében állnak fenn, az ő leszármazói már indoklás nélkül, puszta akaratnyilvánítással kizárhatóak az öröklésből.

A kitagadásnak a végrendeletre vonatkozó formai követelményeket kell teljesítenie,

tehát csak írásbeli formában érvényes, és megszülethet saját kezűleg megírt vagy tanúk előtt aláírt magánokiratként vagy közjegyzői okirat formájában. Ha a hagyatéki eljárás során bemutatott kitagadás formai okokból érvénytelen, a közjegyző erről végzést ad ki.

Ha az örökhagyó valamelyik leszármazóját kitagadta, a közjegyző hagyatéki eljárás során értesíti a kitagadás tényéről a kitagadott örököst.

Ez alapvetően két módon történhet meg: a közjegyző vagy írásban felszólítja az érintettet, hogy nyilatkozzon, elismeri-e a kitagadás okait, vagy begidézi a hagyatéki tárgyalásra. Ha a kitagadott örökös nem cáfolja meg a kitagadásban foglalt tényeket, a hagyatéki eljárás a továbbiakban nélküle folytatódik.

Amennyiben viszont azt állítja, hogy a kitagadás okai nem voltak adottak, vagy a kitagadást nem az örökhagyó írta (vagy a rajta lévő aláírások nem valódiak),

a kitagadott örökösnek bírósági peres eljárás során kell bizonyítania igazát,

és a közjegyző által megszabott határidőn belül (ez általában egy hónap) keresetet kell beadnia az illetékes bíróságra, ellenkező esetben a hagyatéki eljárás nélküle folytatódik tovább.

Ha ilyen peres eljárásra sor kerül, a közjegyző annak jogerős lezárásáig nem fejezheti be a hagyatéki eljárást. Az ilyen perek során a bizonyítás nehézkes és kellemetlen lehet, ezért előfordulhat, hogy a pereskedés akár évekig elhúzódik. 

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/13. számában.