2019. május 12., 10:56

A hagyaték tárgya (I.)

Sorozatunk eddigi cikkeinek fő témája az volt, hogy ki és milyen jogcím alapján lehet örökös. Az öröklés másik lényeges kérdése pedig az, hogy mi tartozhat az elhunyt hagyatékába.

törvény jog
Fotó: Pixabay

A jogtudomány az örököst mint az örökhagyó univerzális jogutódját határozza meg, akire az öröklés szabályai (valamint a jogutódlás más szabályai) szerint átszállnak az örökhagyó jogai és kötelezettségei. Az örökösök szempontjából legnagyobb jelentőséggel az elhunyt tulajdonában álló ingó és ingatlan vagyontárgyak, egyéb vagyoni jellegű jogok és a másik oldalon az elhunyt adósságai bírnak.

A hagyatékba tartozó ingóságok a gyakorlatban általában akkor képezik a hagyatéki eljárás tárgyát, ha valamilyen nyilvántartásban vannak bejegyezve.

Leggyakrabban gépjárművekről van szó, melyek „átírása” az örökös nevére csak a jogerős hagyatéki végzés alapján lehetséges. A közjegyző szerencsére hozzá tud férni a gépjármű-nyilvántartáshoz, ezért amennyiben az örökösök nem tudják pontosan, hogy milyen gépjárművek voltak az elhunyt tulajdonában, kérhetik, hogy az eljáró közjegyző kikeresse azokat a nyilvántartásban.

A nyilvántartásba nem vett vagyontárgyak (pl. bútor, ruházat, szerszámok) ugyan jogilag szintén átszállnak az örökhagyó halálával az örökösökre

, ám ezek a hagyatéki eljárás tárgyát ma már rendszerint csak akkor képezik, ha az örökösök között vita van, és kérik a hagyatékba való besorolásukat, vagy ha a közjegyző valamelyik örökös, esetleg hivatalos szerv kérelme alapján, helyszíni összeírás során lajstromba veszi őket. Amennyiben egy tárgy valahol letétben van (pl. szociális intézmény vagy kórház birtokában), kiadásához szintén ajánlatos azt a hagyaték összeírásakor jelenteni, ha az illetékes intézmény azt nem tette meg.

A hagyaték tárgyát képezik az elhunyt nevén álló bankszámlákon, takarékbetétkönyveken lévő vagy különböző értékpapírokba fektetett megtakarítások,

melyeknek értékét a közjegyző mindig az elhalálozás napjához állapítja meg a bemutatott számlakivonatból kiindulva, vagy kérelmezi a banktól a számlaegyenleg megküldését. Szintén tárgya a hagyatéknak a második és harmadik nyugdíjpillér számláin felhalmozott (és nyugdíjként még ki nem fizetett) megtakarítás, de csak abban az esetben, ha az örökhagyó a nyugdíjpénztárral kötött szerződésben nem jelölt meg kedvezményezett személyt.

Nem tárgya a hagyatéknak az életbiztosítás alapján elhalálozás esetén fizetendő biztosítási teljesítés.

Erre a szerződésben megjelölt kedvezményezett személyek jogosultak, ennek hiányában sorban az elhunyt házastársa, gyermekei, szülei, élettársa, vagy ha ilyen személyek nem léteznek, akkor az elhunyt örökösei. Ha nincs kedvezményezett, akkor általában a közjegyző által kiállított igazolás alapján fizet a biztosító a jogosult személynek.

Szintén az elhunyt hagyatékába tartoznak a földműves-szövetkezeteknél vezetett vagyonrészek,

amelyekre valaki a szövetkezetben ledolgozott éveiért, vagy a szövetkezet által használt (és zömében az erőszakos szövetkezetesítés során a szövetkezetek birtokába került) ingóságok vagy termőföld okán jogosult. Reális értékük általában kisebb, mint a szövetkezet által kimutatott névérték. Ugyanez a helyzet az 1990-es években kiadott vagyonjegyekkel, melyek értékpapírok ugyan, ám valós piaci értékük csupán a névértékük töredéke.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/19. számában.

Megosztás
Címkék