2019. október 29., 09:31

90 éve omlottak össze az amerikai tőzsdék

1929. október 29-én szakadt be a New York-i tőzsde, a Fekete kedd után vette kezdetét a nagy világgazdasági válság. A válság kirobbanásáról, amelyet máig a Nagy Világválságként emlegetnek közölt egy összeállítást a Növekedés.hu.

nagy-valsag.jpg

Irving Fisher a 20. század első felének igen tekintélyes közgazdásza jelentette meg cikkében,  1919. október 29-én a The New York Timesban, amely szerint az amerikai tőzsdei árfolyamok elértek egy „fenntarthatóan magas szintet”. A lapot reggel kézbe vevők még nem sejtették, hogy aznap bekövetkezik a modern gazdaságtörténet legnagyobb tőzsdei összeomlása, majd a Nagy Depresszió néven elhíresült világgazdasági válság.

Megváltozott a világ

Hétfőn, október 28-án már estek a piacok, sötét felhők gyülekeztek a tőzsdék felett. Adott ugyan némi reményt, hogy a tőzsdei lejtmenetet látva a nagy bankok ígéretet tettek az árfolyamok stabilizálására, meg az is, hogy a brókerek „technikai korrekcióról” beszéltek (már akkor is), Jimmy Walker szenátor, aki később New York polgármestere volt 1926 és 1932 között pedig arra kérte a mozikat, hogy kizárólag vidám filmeket vetítsenek. A US. Steel és az American Can nagyvállalatok jelképes, egy dolláros osztalékfizetést jelentettek be.

Kedden aztán tényleg beütött a krach. A kereskedés első fél órájában 3 259 800 részvény cserélt gazdát, ami máskor egy erős napi forgalomnak felelt meg.

Hoover elnök pár nap múlva beszédben igyekezett megnyugtatni az amerikaiakat: „ne pánikoljanak, az ipar erős”. A TIME magazin november elején még közölte, hogy „a legrosszabbon már túl vagyunk”. Richard F. Withney, egy bróker még az összeomlás előtt, de már a tőzsdei esések idején igyekezett megállítani a pánikot – csatlakozva a bankokhoz: 15 centtel a piaci árfolyam felett vásárolt U. S. Steel részvényeket. Az ilyen típusú hősies viselkedés azonban teljesen hiábavalónak bizonyult.

Megjósolni persze lehetetlen, hogy mikor üt be a válság, az ember mindig utólag okos.

 Az első világháború után az USA-ban új éra köszöntött be: a lelkesedés, az optimizmus, a bizalom időszaka volt ez. Sorra jöttek a nagy technikai találmányok: repülőgép, rádió – semmi nem tűnt lehetetlennek. A 19. századi morál rég a múlté volt, az általános választójogot kapott nők az új, függetlenedő, individualista nőideált jelezték előre. A szesztilalom az átlagember megtisztulásának, káros szenvedélyektől való megszabadulásának ígéretét hordozta.

Hitelek részvényfedezettel

A bizalom ilyen erős közegében az emberek kivették a párnacihából és a bankokból megtakarításaikat és a növekvő gazdaság által felfelé hajtott részvényekbe fektettek. A tőzsde persze akkoriban is kockázatosnak számított, de olyan erősek voltak a gazdasági fundamentumok, hogy senki sem gondolta volna, hogy tartós lejtmenet, esetleg összeomlás következhet.

A lakossági megtakarítások beömlése a tőzsdére még jobban felhajtotta az árakat, ez először 1925-ben vált nyilvánvalóvá. Ez az év és a következő hullámzó árfolyamokat hozott, majd 1927-ben már a bika volt az úr, s ennek nyomán 1928-ban még erősebb tempóba kapcsolt a tőkebeáramlás és az árfolyamok emelkedése.

A piacokra özönlő pénz megváltoztatta a részvénykereskedelem természetét. A vállalatokra többé már nem hosszú távú befektetésként tekintettek. Az átlagember is arra számított, hogy a tőzsdén rövid idő alatt is megszedheti magát.

A részvények a hétköznapi élet beszédtémáivá váltak – a ‘20-as évek végére 25 millió amerikainak volt részvénybefektetése. Egyre több ember kereste a gyors meggazdagodást ezen a piacon, de nem mindenkinek volt rá pénze.

Így a bankok elkezdtek részvény fedezetre hitelezni – a kölcsön fedezete aztán a megvásárolt értékpapír lett. (Volt persze egy kikötés, hogy ha az árfolyam esni kezd, vagyis a bank számára mínuszossá válik az ügylet, akkor azonnal kérheti készpénzben vissza a hitelösszeget.) Az 1920-as években a megvásárolni kívánt érték 10-20 százaléka volt csupán az önerő – iszonyatos tőkeáttételt jelent ez.

1929-re 6 milliárd dollár adósság halmozódott fel ebből nemzetgazdasági szinten. Az összeomlás során viszont 30 milliárd dollár, az akkori amerikai államadósság kétszerese úszott el az árfolyameséseken.

A buborékot még jobban fújta, hogy akkoriban a bankszabályozás sem volt a mai szinten. A pénzintézetek így betéteseik tudta nélkül fektethették részvényekbe a náluk elhelyezett tőkét.

Az október végi összeomlásnak is megvoltak az előjelei, de az emberekben túl erős volt a meggazdagodás iránti vágy ahhoz, hogy figyeljenek ezekre. 1929. márciusában például volt egy erősebb korrekció a tőzsdén. Hirtelen a pánik szele söpört végig a befektetői társadalmon – a bankok ugyanis elkezdték lehívni veszteségessé váló ügyleteik után a hitelfelvevőktől a készpénzt. Aztán Charles Mitchell, egy bankár közölte, hogy az ő bankja továbbra is hitelez, így helyreállt a bizalom, megfékezték a pánikot. Pár hónappal később, októberben ez a taktika már kevésnek bizonyult ehhez.

A fekete kedd

1929 tavaszán más figyelmeztető jelek is jöttek. Az acéltermelés csökkent, a lakások, házak építésének üteme lassult, az autóeladások megfogyatkoztak. Június-augusztus során azonban ismét úgy nőttek a részvényárfolyamok, mintha mi sem történt volna, sorra dőltek meg a történelmi csúcsok.

1929. október 24-én, a Fekete csütörtökön aztán jött az első pofon. Szakadtak az árfolyamok, a bankok újra elkezdték lehívni készpénz-opcióikat, a kisbefektetők aggódva hallgatták a rádión a tőzsdei híreket.

A bankoknak azonban még ezt a kialakuló lejtmenetet is sikerült megállítaniuk: közölték, hogy pool-ba szerveznek egy nagyobb összeget saját tőkéjükből és közösen fektetnek be a tőzsdén. A reggel iszonyatosan indult, de a nap végére újra mindenki hitt, hinni akart és vette a részvényeket. Aznap csaknem 13 millió papírt adtak-vettek, ami a korábbi napi rekord duplája volt.

Hétfőn, október 28-án a Fekete hétfőn azonban újra elkezdődött az áresés. Akik az előző csütörtöki események nyomán óvatossá lettek, eladásokról döntöttek. Ezúttal már a bankok se nagyon tudták megfékezni az eladói nyomást.

A Fekete kedden, október 29-én azonban már minden gát átszakadt. Kitört a pánik, elfogytak a vevők, zuhantak az árjegyzések.

A bankok ekkor már nem merték vásárlásaikkal támogatni a piacot. Aznap 16,4 millió részvény cserélt gazdát. A lejtmenet – változó intenzitással – egészen november 23-ig tartott. Az sem szabott gátat neki, hogy november 1-én pár napra bezárták a tőzsdét, hogy legyen idő megnyugodni, átgondolni a dolgokat. A Dow Jones Industrial Average index végül 1932 júliusának elején érte el mélypontját: 41,22 pontot.

A tőzsdei összeomlás évekig tartó válságba sodorta az Egyesült Államokat. A tömeges öngyilkosságokról szóló tudósítások valószínűleg túlzók voltak, de az biztos, hogy amerikaiak tömegei veszítették el megtakarításaikat. Márpedig akkor is jellemző volt az USA-ra, hogy a GDP jókora részét a lakossági fogyasztás adja. A krach erodálta a bizalmat, a bankokba vetett hit összeomlott.

1932-re az amerikaiak egyenegyedének nem volt munkája.

Jóléti háló híján nem voltak a költségvetésben elkülönített összegek arra, hogy megmentsék a nyomortól az embereket. A vidéki farmerek a halmozódó adósságok és az árupiacok összeomlása nyomán sorra mentek tönkre. Becslések szerint 34 millió amerikainak egyáltalán nem volt keresete.

Európa krízisben

A válság gyorsan tovaterjedt. Európában Németország tíz éven belül a második gazdasági összeomlást szenvedte el. Az első világháborút lezáró Versailles-i békeegyezmény feltételei 1923-ra megfékezték a hiperinflációt – egy dollár 4,2 ezer milliárd márka volt –, az emberek szó szerint talicskával tolták haza a pénzt, amit nem tudtak elkölteni.

1932-re a költségvetési megszorítási program nyomán 6 millió ember, a német munkavállalók 40 százaléka volt állás nélkül.

Az angol font esett, a brit termékek így versenyképesebbé váltak – a német kivitel rovására. Az utcákon a barna inges nácik harcoltak a kommunistákkal. 1932-re Heinrich Brüning kancellár megszorító politikája megbukott – megnyílt az út Hitler előtt.

Voltak, akik jól jártak
Minden válság lehetőség is egyben

– állítja a közhely, s ez a nagy világgazdasági krízisre is igaz.

Egy amerikai befektető, Floyd Bostwick Odlum, egy volt vállalati jogász 39 ezer dolláros megtakarításaiból lett multimilliomos. Jó szimattal érezte meg, hogy valami nagy baj készülődik és részvénybefektetéseit még a nagy összeomlás előtt készpénzzé tette. A készpénz-hiányos piacon Odlumnak több millió dollár azonnal mozgósítható pénze volt. Csődbe menő vállalatokat kezdett el felvásárolni – drasztikusan nyomott árakon, konszolidálta őket, vagy eladta eszközeiket, s így még több készpénze lett. Odlum így bekerült a 10 leggazdagabb amerikai közé.

Nyertesként került ki a válságból Hollywood is. Az elszegényedő amerikaiak szinte semmi luxust, szórakozást nem engedhettek meg maguknak, így a mozit sem, a vetítőtermek és a stúdiók sorra voltak kénytelenek bezárni. Az iparág így kénytelen volt kreatív megoldásokat kitalálni. Ekkor kezdték el a már legendássá vált „double feature” műfajt, amely során egy mozijegy áráért két filmet nézhetett meg a néző. A költségeket viszont alacsonyan kellett tartani, így az egyik, általában nagy film mellett egy olcsó filmet adtak - megszületett a kis stúdiók által villámgyorsan (bér)gyártott B-kategóriás filmek műfaja.

A Nagy Depresszió a legtöbb fogyasztási cikket gyártó vállalatnak rengeteg kárt okozott vagy csődbe vitte, kivéve a Procter and Gamble-t. A P&G-nél valakinek leesett, hogy mosakodni még a válság idején is kell. Így a helyett, hogy csökkentették volna a reklámköltéseket, növelték azokat, sőt a hagyományos csatornák mellé felvették a rádiót is – rádiós hangjáték sorozatokat kezdtek el szponzorálni.

A legsikeresebb ilyen, az Oxydol’s Own Ma Perkins című egy özvegyről szólt, aki hamar belopta magát az amerikai háziasszonyok szívébe. 1939-re már 21 ilyen sorozatot futtattak, gondosan hangsúlyozva bennük, hogy milyen fontos szappant venni – innen származik a szappanopera kifejezés is egyébként. 1940-ben a P&G önálló divíziót is indított a szappanoperák gyártására, 1950-ben elkezdték első tévésorozatukat is.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.