Gazdagodtunk vagy szegényebbek lettünk az elmúlt évtizedekben?
A kerék forog. Egyszer fent, egyszer lent. Voltak évek, amikor szegényebbek lettünk, a jövedelmek jóval lassúbb ütemben gyarapodtak, mint ahogyan az árak növekedtek. Mégis, általában elmondhatjuk: lassan ugyan, de bandukolunk előrefelé, s a fizetéseinkből ma kicsit többet vásárolhatunk, mint korábban. Nézzük, hogyan alakult az elmúlt két évtized bértáblázata.
A mai bérek négyszer magasabbak, mint Csehszlovákia kettéválása után. 1994-ben egy átlagos polgár 6300 szlovák koronát (ma nagyjából 200 euró) keresett. Az elmúlt éven ennek a négyszeresét, átlagban 824 eurót vihettünk haza. A legszegényebbek jövedelme is hasonló fejlődési folyamaton ment keresztül. Sőt, a minimálbér 81 euróról tavaly 337 euróra emelkedett, jövőre pedig - az előrejelzések szerint - 380 eurónak kellene lennie.
A béremelkedés 1994-ben volt a leggyorsabb (17%), igaz, nagy részét elnyelte a drágulás. Helyesebb, ha inkább az inflációtól mentes reálbér-növekedést vesszük górcső alá. A legjelentősebb 1996-ban volt, amikor a növekedés elérte a hét százalékot. A következő jelentősebb béremelkedésre 2005-ben került sor.
Mikor lettünk szegényebbek? A múltban többször is tanúi lehettünk a pénz elértéktelenedésének. Valódi sokkot a kommunizmus bukása utáni időszak jelentett. Bár papíron nőttek a bérek, de az infláció olyan magasra szökött, hogy például 1991-ben a fizetéseknek közel a 30 százalékát elnyelte. Az elkövetkező évek jóval nyugodtabbak voltak. Ha csökkent is a reálbér, kevésbé volt drámai.
Szlovákia lakossága igazán 2011-2012-ben, a válságot követően szegényedett el. Az ezredfordulón, Mikuláš Dzurinda kormányának idején szintén csökkentek a reálbérek, bár – talán sokan emlékeznek is rá – az 1998-as választások előtt a bérek megduplázását ígérte, az ígéret jóval később, csak 2002-ben vált valóra.
Az életszínvonal minőségéről nemcsak a bérek növekedése, de az árak alakulása is árulkodhat. Érdekes megvizsgálni, mit engedhettünk meg fizetésünkből a múltban és mit engedhetünk meg ma. Nyugodtan kijelenthetjük, általában emelkedett az életszínvonal.
Húsz éve például egy átlagos fizetésből 723 liter félzsíros tejet vásárolhattunk, az elmúlt évben már 1084 litert. 1994-ben egy átlagbérből 611 kilo barna kenyérre futotta, tavaly már 624 kilót vehettünk. Többet kellet dolgoznunk a csokoládéért, a sörért, a lábbeliért vagy az autóért.
Az, hogy ki mennyit engedhet meg magának, függ attól is, ki milyen munkaterületen, beosztásban dolgozik. Egy informatikus bizonyára bátrabban költekezhet, mint egy takarító. A segédmunkás és a képzetlen munkaerő általában kevesebbet keres. A statisztika szerint az elmúlt évben átlagfizetésük bruttó 439 euró volt. A vendéglátóipar alkalmazottai, a pincérek, de a takarítók, háztartási alkalmazottak, ápolók vagy a varrónők sincsenek jobb helyzetben.
Magasan az átlag fölött van a bérük az informatikusoknak, biztosítási és bankszakembereknek, orvosoknak és gyógyszerészeknek. Legnagyobb jövedelemmel az igazgatói székben ülők rendelkeznek, de – a szlovákiai viszonyokhoz képest – az állami hivatalnokok és a honatyák sem panaszkodhatnak.