Feltérképezték a nagymacskák génállományát
SZÖUL. Egy nemzetközi kutatócsapat feltérképezte a tigris, az oroszlán és a hópárduc genomját annak érdekében, hogy megfelelő védelmet dolgozhassanak ki a veszélyeztetett fajoknak.
A kutatás némi adatot szolgáltat arról, a nagymacskák hogyan fejlődtek nagyobb izomerővel és húsevő életmóddal rendelkező csúcsragadozókká. A tigris például génjeinek 96 százalékán osztozik a házimacskával, melytől mintegy 10,8 millió évvel ezelőtt vált el – mutatta ki a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány. Mostanáig csak a házimacska génállományát ismerték részletesen.
A Yun Sung Cho koreai kutató vezette csapat szekvenálta egy szibériai tigris -Taegeuk, a kilencéves hím tigris a dél-koreai Everland Állatkertben él - genomját. A legnagyobb testű tigrisalfaj testsúlya elérheti a 300 kilogrammot, míg testhossza a három métert. Tudomásunk szerint mindössze 450 szibériai vagy amuri tigris él a természetben - közölte a BBC forrásaira hivatkozva a hirado.hu.
A csapat ezt követően négy másik nagymacska – az afrikai oroszlán, a hópárduc, egy fehér bengáli tigris és egy fehér afrikai oroszlán – DNS-ét is szekvenálta. Ezzel lehetővé vált összehasonlítani a géneket a macskacsalád különböző tagjainál. A genetikai információk megmutatják, a nagymacskák hogyan tettek szert nagyobb izomerőre, a nagy mennyiségű hús megemésztésének képességére, és az érzékeny szaglásra. A kutatás emellett genetikai segítséget nyújt annak megértéséhez, hogyan alakult ki a fehér oroszlán haloványabb bundája, és a hópárduc miként adaptálódott a havas hegyláncokhoz kötött élethez.
Jong Bhak, a kutatás egyik vezető szerzője szerint a tigrisgenomtérkép igen fontos adatbázis lehet a genetikai sokféleség (diverzitás) kutatásában. A szakemberek legfőbb célja jelenleg a vadon élő tigrispopulációk – melyek becsült egyedszáma manapság kevesebb mint 4000 állatot számlál – védelme.
„Tigris referenciagenomunkat fel lehet használni a világon található összes tigris összehasonlítására, így tudni fogjuk az állatok genetikai diverzitásának mértékét. Ezenkívül segítségével azt is megtervezhetjük, hogyan szaporíthatnánk hatékonyan a csíkos nagymacskákat az állatkertekben a sokféleség megőrzése érdekében” – mondta a kutató. Hozzátette, a macskák nagyon sikeresen adaptálódnak természetes környezetükhöz ragadozókként, amit jól tükröz mind a tigris, mind a házimacska genomja. „A tigrisek valójában csak nagy testű házimacskák. Valószínűleg jóval közelebb állnak egymáshoz, mint hittük” – mondta.
A kutatást a dél-koreai szakemberek mellett kínai, amerikai, orosz, namíbiai, dél-afrikai, holland, dán, szaúd-arábiai, indiai és mongóliai kutatók segítették.
A Yun Sung Cho koreai kutató vezette csapat szekvenálta egy szibériai tigris -Taegeuk, a kilencéves hím tigris a dél-koreai Everland Állatkertben él - genomját. A legnagyobb testű tigrisalfaj testsúlya elérheti a 300 kilogrammot, míg testhossza a három métert. Tudomásunk szerint mindössze 450 szibériai vagy amuri tigris él a természetben - közölte a BBC forrásaira hivatkozva a hirado.hu.
A csapat ezt követően négy másik nagymacska – az afrikai oroszlán, a hópárduc, egy fehér bengáli tigris és egy fehér afrikai oroszlán – DNS-ét is szekvenálta. Ezzel lehetővé vált összehasonlítani a géneket a macskacsalád különböző tagjainál. A genetikai információk megmutatják, a nagymacskák hogyan tettek szert nagyobb izomerőre, a nagy mennyiségű hús megemésztésének képességére, és az érzékeny szaglásra. A kutatás emellett genetikai segítséget nyújt annak megértéséhez, hogyan alakult ki a fehér oroszlán haloványabb bundája, és a hópárduc miként adaptálódott a havas hegyláncokhoz kötött élethez.
Jong Bhak, a kutatás egyik vezető szerzője szerint a tigrisgenomtérkép igen fontos adatbázis lehet a genetikai sokféleség (diverzitás) kutatásában. A szakemberek legfőbb célja jelenleg a vadon élő tigrispopulációk – melyek becsült egyedszáma manapság kevesebb mint 4000 állatot számlál – védelme.
„Tigris referenciagenomunkat fel lehet használni a világon található összes tigris összehasonlítására, így tudni fogjuk az állatok genetikai diverzitásának mértékét. Ezenkívül segítségével azt is megtervezhetjük, hogyan szaporíthatnánk hatékonyan a csíkos nagymacskákat az állatkertekben a sokféleség megőrzése érdekében” – mondta a kutató. Hozzátette, a macskák nagyon sikeresen adaptálódnak természetes környezetükhöz ragadozókként, amit jól tükröz mind a tigris, mind a házimacska genomja. „A tigrisek valójában csak nagy testű házimacskák. Valószínűleg jóval közelebb állnak egymáshoz, mint hittük” – mondta.
A kutatást a dél-koreai szakemberek mellett kínai, amerikai, orosz, namíbiai, dél-afrikai, holland, dán, szaúd-arábiai, indiai és mongóliai kutatók segítették.
Forrás
hirado.hu, BBC
