Fazekas hétvége Várhosszúréten
VÁRHOSSZÚRÉT. Fazekas hétvégét tartottak Várhosszúréten. A Gömöri Kézművesek Társulása által megszervezett rendezvény elsődleges célja a helyi fazekasmesterség és az ahhoz kapcsolódó hagyományok fenntartása, ápolása.
A háromnapos, bemutatókkal egybekötött eseményre több tucatnyian látogattak el. Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának tagja portálunknak elmondta: ez már a második hétvége volt, amikor felnőttképzés zajlott a társulás szervezésében. „Volt már csipkeverő hétvégénk, most van a fazekas hétvége, két hét múlva lesz a kosárfonó hétvége és még a fafaragó hétvége marad” – fejtette ki.
A Gömöri cserépedények már az elmúlt századokban is híresek voltak. A fazekasoknak nagyon sok területen úgynevezett hőálló agyag állt
rendelkezésükre, így kiváló minőségi árukat tudtak készíteni.
A kazincbarcikai Horvát Zoltán egyike azon kerámiakészítőknek, akinek még volt lehetősége fazekasmesterrel találkoznia. „14 éve járom a Felvidéket és kutatgatom, keresgélem a gömöri kerámiát. Sajnos most már nincs élő mester, úgyhogy megszakadt ez az egész tradicionális szakma. Én még találkoztam Deresken a Bajusz Jánossal, vele tudtam beszélgetni. Már idős volt, nem dolgozott aktívan. Õ elmesélte, megmutogatta, hogy honnan bányásztak, hogy zajlott akkoriban ez a munkafolyamat” – emlékezett vissza.
A kitűnő minőségű agyag réteg 15-20 méter mélyen található, melynek a felszínre hozása nagyon sok munkával jár. Ezért ma már a kézművesek magas tüzű samottos anyagot használnak.
A legtöbb érdeklődő a szombati napon érkezett a várhosszúréti kézműves házba. Csízi Viktória már több alkalommal is korongozott, így az alapok elsajátítása után már kész termékeket készített. „Korsót és csengőket korongoztam. Azért szeretek ide járni, hogy a gömöri fazekasságot életbe tartsuk, mert már a régi mesterek kihaltak. Ha nem is tudunk régi gömöri edényeket készíteni, mert már olyan agyagot nem találunk, de legalább a fazekasságot életben tartsuk” – mondta.
A foglalkozásokért önkéntes hozzájárulást fizettek a résztvevők, akik az elkészített cserépedényeket a korábban felfűtött kemencében égették ki. A legfiatalabb tanítvány 6, a legidősebb pedig 65 éves volt.
A Gömöri cserépedények már az elmúlt századokban is híresek voltak. A fazekasoknak nagyon sok területen úgynevezett hőálló agyag állt
rendelkezésükre, így kiváló minőségi árukat tudtak készíteni.
A kazincbarcikai Horvát Zoltán egyike azon kerámiakészítőknek, akinek még volt lehetősége fazekasmesterrel találkoznia. „14 éve járom a Felvidéket és kutatgatom, keresgélem a gömöri kerámiát. Sajnos most már nincs élő mester, úgyhogy megszakadt ez az egész tradicionális szakma. Én még találkoztam Deresken a Bajusz Jánossal, vele tudtam beszélgetni. Már idős volt, nem dolgozott aktívan. Õ elmesélte, megmutogatta, hogy honnan bányásztak, hogy zajlott akkoriban ez a munkafolyamat” – emlékezett vissza.
A kitűnő minőségű agyag réteg 15-20 méter mélyen található, melynek a felszínre hozása nagyon sok munkával jár. Ezért ma már a kézművesek magas tüzű samottos anyagot használnak.
A legtöbb érdeklődő a szombati napon érkezett a várhosszúréti kézműves házba. Csízi Viktória már több alkalommal is korongozott, így az alapok elsajátítása után már kész termékeket készített. „Korsót és csengőket korongoztam. Azért szeretek ide járni, hogy a gömöri fazekasságot életbe tartsuk, mert már a régi mesterek kihaltak. Ha nem is tudunk régi gömöri edényeket készíteni, mert már olyan agyagot nem találunk, de legalább a fazekasságot életben tartsuk” – mondta.
A foglalkozásokért önkéntes hozzájárulást fizettek a résztvevők, akik az elkészített cserépedényeket a korábban felfűtött kemencében égették ki. A legfiatalabb tanítvány 6, a legidősebb pedig 65 éves volt.
Forrás
Hírek.sk, - majoros -
