HIRDETÉS

Évzáró közgyűlést tartott a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület

hirek.sk 2018. február 24., 16:54
KOMÁROM. Díszoklevelek átadásával és püspöki áldással egybekötött ünnepélyes évzáró közgyűlést tartott február 23-án este a helyi református templomban, majd a református kollégium imatermében a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület, amely már a Komárom-Esztergom megyei Értéktárba is felvételt nyert, illetve nagy esélye van a Hungarikumok Gyűjteményébe történő besorolásra.

A református templomban megtartott istentisztelet után a református kollégium imatermében a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület nevében Bábi Péter elnökségi tag üdvözölte a jelenlevőket, köztük dr. Sántha Gábort, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének országos elnökét és Szűcs Béla Albert Petőfi-díjas újságírót, a világszövetség Komárom-Esztergom Megyei elnökét, Madár János író-költőt, a Magyar Újságírók Közösségének alelnökét, Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét és Stubendek Lászlót, Komárom polgármesterét.

Folyamatban van a Hungarikumok Gyűjteményébe történő besorolásuk 

Farkas Gáspár elnök értékelte a 2014 végén újraszervezett, több mint 60 taggal rendelkező egyesület 2017-ben végzett sikeres tevékenységét. Az egyesület legfőbb célja továbbra is az, hogy megőrizze és gondozza, illetve népszerűsítse a komáromi szekeresgazda életviteli, ruházati és bandériumi hagyományokat, valamint felkutassa és bevonja tevékenységébe a hajdani szekeresgazdák leszármazottait. Ahogy elhangzott: az egykori szekeresgazdák leszármazottai tavaly 71 különféle kulturális-társadalmi eseményen, szertartáson, koszorúzáson vettek részt korhű ruházatukban, továbbá különböző korú érdeklődőknek az egyesületük történetét, érdemeit is bemutató ismeretterjesztő előadást is tartottak. Az elnök örömmel jelentette be: tavaly decemberben felvételt nyertek a Komárom-Esztergom megyei Értéktárba, s folyamatban van a Hungarikumok Gyűjteményébe történő besorolása. Lengyel Ákos, a Selye János Egyetem doktorandusza pedig könyvet írt a komáromi szekeresgazdák történetéről.   

Ezt követően Beke Sándor Gyula vezetőségi tag pénzügyi jelentésében az egyesület anyagi helyzetét vázolta. Elmondta: az előző évben is a 10 eurós tagdíjakból, továbbá pártfogóik adójának 2 százalékából, Komárom város szerény anyagi támogatásából és némi szponzori adományokból gazdálkodtak. Az idei tevékenységükhöz szükséges pénzeszközöket pályázatok útján is próbálják beszerezni, miközben előre is köszönik jóindulatú szimpatizánsaik adományait.

Azután az egyesületi elnök Zetényi-Csukás László elnökségi taggal együtt díszoklevelekkel köszönte meg a tavaly legaktívabbaknak bizonyult tagok munkáját, s ugyancsak oklevelek átadásával jelezték új tagjaiknak az egyesületbe való felvételüket.

Ez egy olyan ősi nemzeti érték, amihez hasonló nincs több a világon

A továbbiakban a vendégek kaptak szót. Stubendek László, Komárom polgármestere köszöntőjében a nagy múltú csoportosulás jelenlegi tagjait arra kérte, hogy minden helyzetben az elődjeikhez hasonlóan, a szekeresgazdákhoz méltó módon viselkedjenek és álljanak helyt, példát mutatva a mai fiataloknak.

Dr. Sántha Gábor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének országos elnöke hangsúlyozta: a szekeresgazda hagyomány egy olyan ősi nemzeti érték, amihez hasonló nincs több a világon. Elárulta: mivel e komáromi egyesület az általa irányított világszövetségéhez hasonló, nemzettudat-erősítő célkitűzéseket valósít meg, köztük együttműködési megállapodás köttetett. Elmélyülő barátságuk jeleként értékes könyvekkel ajándékozta meg az egyesületet. 

Madár János irodalmár, a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) alelnöke üdvözlő gondolatai során egyebek mellett a mindenkori jó gazda és a magyarság ősi értékeinek megőrzésével kapcsolatos felelősségére intett.

Szűcs Béla Albert Petőfi-díjas ácsi újságíró, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének Komárom-Esztergom Megyei elnöke bejelentette: gazdag dokumentum- és fotógyűjteményében a komáromi szekeresgazdákkal kapcsolatos sok érték található, amelyeket az utódjaikat tömörítő egyesületnek kíván ajándékozni. Továbbá a saját ´56-os tevékenységét, emlékeit és egykori titkokat is taglaló Magyar szívvel – szovjet uniformisban című könyvének példányaival és némi túlparti nyelvoldó nedűvel ajándékozta meg a házigazdákat.

A várban állandó székhelye, kiállító- és előadóterme is lesz az egyesületnek

A vendégek hozzászólásai után Farkas Gáspár idei terveik kapcsán azt is megemlítette, hogy az Újvárban álló kaszárnya egy részének hasznosítására vonatkozó kérvényüket tavaly jóváhagyta a városi önkormányzat. Annak köszönhetően egyesületük 25 évre kölcsönkapott három, összesen 237 négyzetméternyi földszinti termet és pincerészt, amely egyrészt majd szervezetük állandó székhelyéül szolgál, másrészt a szekeresgazdák történetével kapcsolatos, féltve őrzött dokumentumokból, tárgyakból, fotókból kiállítást, illetve egy százfős előadótermet akarnak ott létesíteni. Az objektum és környezete rendbehozatalához önkéntesek brigádmunkájára lesz szükség, amibe szombatonként reggel 8 órától lehet majd bekapcsolódni az Újvárban. Azt is elmondta: különféle anyagi forrásokból elkezdődött a további díszes ruházataik varratása és újabb ezüst gombok készítése, s folytatódik a vonatkozó ereklyék felkutatása-összegyűjtése.

Miután Bábi Péter felolvasta, a közgyűlés pedig jóváhagyta a határozati javaslatokat, több vendég tisztelete jelenként megajándékozta a házigazdákat. Hegedűs Sándor, Csallóközaranyos volt polgármestere, az egyik új tag pedig megígérte, hogy egy saját kezűleg felújított régi szekérrel gazdagítja majd az egyesület tárgyi gyűjteményét.

A gyűjtemény gyarapításáról és a tagutánpótlás biztosításáról is szó esett

Zetényi Csukás László mindenkit a várbeli közösségkovácsoló munkálatokba való bekapcsolódásra és az egyesületi gyűjtemény gyarapítására kért meg, hozzátéve: a tagutánpótlás biztosítása érdekében a jelenlegi tagok utódjaikban is ébresszenek kedvet az egyesületi tevékenységhez. „Mi, több nemzedék képviselői összefogva, foglaljuk vissza a komáromi vár egy részét, ahol majd az otthonunk, székhelyünk lesz!“ – fogalmazott Fazekas László püspöki áldása, a Himnusz közös eléneklése és a ropogós malacpecsenye elfogyasztása előtt. Egyúttal az egyesületi tagokat arra is kérte, hogy csatlakozzanak az Országos Trianon Társaság és a Magyarok Világszövetsége által indított aláírásgyűjtéshez. A Knirs Imre, az Egy Jobb Komáromért elnöke által is népszerűsített kezdeményezés célja: e két szervezet 1 millió aláírás birtokában a magyar kormányt arra kérhesse, hogy egy speciális nemzetközi fórumon vizsgáltassa felül azt, hogy a „magyar Holokauszt”, vagyis a trianoni békediktátum valós tényeken vagy hamis adatokon, állításokon nyugszik-e.

A városalapító honfoglaló magyarok egyenes leszármazottainak vallják magukat

A komáromi szekeresgazdák a múltban Komárom lakosságának legősibb, tekintélyes rétegét képezték, amelyet nemcsak a környező településeken, hanem az ország távoli részeiben is tiszteltek. Zolnay László így emlékezett meg róluk: ,,Országos hírűek, voltak a komáromi szekeresgazdák. Vágtató szekereikkel télen-nyáron repítették a kereskedőt, az utast. Szervezetük, mely részben a hajóvontatásból fejlődött ki, valóságos katonai szervezet volt. Ünnepeiken lóháton, ezüstláncosan, ezüstgombos fekete-magyarban vonultak fel; oldalukról nem hiányzott a fringia, csizmájukról a sarkantyú, prémes kucsmájuk mellől a sas- vagy kócsagtoll”.

Maguk a komáromi szekeresgazdák büszkén vallották és vallják magukat a városukat alapító honfoglaló magyarok egyenes leszármazottainak. A komáromi szekeresgazda családok túlnyomó része bizonyíthatóan a török háborúk idején kapta a nemességét. A szekeresgazdák számára azonban semmi előnyt nem jelentett a nemesség, mert birtokuk nem volt, tehát két kezük munkájával kellett keresni kenyerüket. Azonkívül városban laktak, tehát nemesi kiváltságukat nem élvezhették. Kívülről a törökök ostromai ellen kellett, sokszor életük kockáztatásával megvédeni családjukat. A várból pedig a császári parancsnokok kegyetlen zsarnokságát kellett eltűrniük. A kálvinista szekeresgazdák rengeteget szenvedtek vallásuk miatt is. 1672-ben Hoffkirchen várparancsnok elvette a protestánsok templomait, iskoláikat lefoglalta, lelkészeket pedig kikergette a városból.

A XX. század első negyedében Komáromban hozzávetőlegesen még 112 szekeresgazda család élt, ami hozzávetőleg 500 személyt jelentett. A II. világháború után a zárt közösség a kitelepítéssel végképp felbomlott és szétszóródott – olvasható Kecskés László Komáromi mesterségek című könyvében.

Hermann Ottó (1835-1914), a kitűnő természettudós könyvet írt a magyar nép arcáról és jelleméről. A típus kiváló példái gyanánt hozta fel a komáromi szekeresgazdákat. Ezt írta róluk : „A magyar arcra és tekintetre nézve a próbakövet ott találjuk meg legbiztosabban, ahol a viszonyok úgy alakulnak mint pl. Rév-Komáromban, ahol a változó, könnyen engedő városi elemekkel szemben tömör elem áll fenn, mely hajlam és hivatás szerint egynemű, nem vegyül, és csak kevés töredéke veszi fel a divat mázát. Ezt az ún. szekeresgazdák alkotják. Megfelelő rendet bármely más nemzetnél, ehhez fogható tekintetet hiába keresünk“.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS