Egyre többen kelnek útra, de inkább külföldre
Hárommillió szlovákiai lakos indult kirándulni 2024-ben. A statisztika szerint ez 11%-os növekedés az előző évhez képest. Az élményipar újraéled, de a visszatérés a pandémia előtti szintre korántsem teljes. A kérdés már nem az, hogy utazunk-e, hanem hogy miért nem többen.
Szlovákiában tavaly 3 millió ember indult útnak legalább egyszer saját célból, éjszakázással. Ez a 15 év feletti lakosság kétharmadát jelenti. A szám önmagában jónak tűnik, különösen annak fényében, hogy 2023-hoz képest 11%-kal nőtt az utazók száma. Ugyanakkor még mindig 430 ezer fővel elmarad a 2019-es, járvány előtti rekordtól. A különbség nem puszta statisztikai tétel – társadalmi és gazdasági tükör.
A csak belföldön nyaralók száma stagnál: alig 0,3%-kal emelkedett, 1,22 millió főre. Ez már önmagában figyelmeztető: Szlovákia, mint turisztikai cél, nem tudta visszaszerezni a pandémia idején erősödött szerepét.
A belföldi utak aránya 41%, de számukban megközelítették őket azok, akik kombinálták a hazai és külföldi utazást – 1,16 millió főre emelkedtek, ami 23%-os éves növekedés.
A kizárólag külföldre utazók tábora is nőtt – 13%-kal, összesen 602 ezer főre. A külvilág hívószava tehát egyre erősebb. A világ újra vonzó, a határok átjárhatók, a repülőjegyek pedig – legalábbis a pszichológiában – újra elérhetők.
Ami igazán izgalmas: az utazók 65%-a vett részt éjszakázással járó úton, de 1,6 millió felnőtt továbbra is teljesen kimaradt a turizmusból. Ők az utazási statisztika „néma tömegei”. A fő okok ismertek: pénzhiány, egészségi állapot, és – ami különösen elgondolkodtató – motivációhiány.
A járvány megtörte a szokásokat. Aki korábban sem utazott, az most még kevésbé teszi. A 2019-es 1,2 milliós „nem utazó” tömeg 2024-re 1,6 millióra nőtt – ez majdnem minden harmadik felnőtt szlovák.
Ők nem vesznek ki szállást, nem ülnek repülőre, nem mennek a Tátrába sem. Ők nem a gazdaság lassulása, hanem a turizmus perifériája.
A legnagyobb dinamika a kombinált utazók csoportjában van. Ők azok, akik a pandémia után először estek ki a rendszerből – 2020-ban számuk 84%-kal csökkent. Most viszont visszatértek.
Egyre többen utaznak egyszer itthon, egyszer külföldön – a rugalmasság és a pénzügyi kreativitás jeleként.
Ők nem csupán gazdasági szereplők, hanem társadalmi indikátorok is: ha ők mozognak, a gazdaság is mozgásban van. Ők költik el a pénzt két határ között, ők foglalják le először a nyári repülőt és őszi wellnesshétvégét is. Az ő számuk 2024-ben először újra meghaladta az 1 millió főt.
A szlovák társadalom újra útra kelt, de nem egyformán.
A mobilitás újra a középosztály kiváltsága, a stagnáló belföldi számok a turisztikai vonzerő problémájára utalnak, míg a nem utazók magas száma a társadalmi rétegek szétválását mutatja. A növekedés tehát valós, de az utazás társadalmi beágyazottsága még nem állt helyre.
A kérdés már nem az, hogy utazunk-e – hanem az, ki marad le róla. És hogy mit jelent ma egy utazás: kikapcsolódást, menekülést, presztízst – vagy egyszerűen csak azt, hogy végre levegőt veszünk?
