Egyre több szó esik az agrárerdészetről

Az agrárerdészetről adott ki könyvet a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK). A kiadvány célja bemutatni ezt a gazdálkodási módot a hazai termelőknek és a gyakorlatban használható ismeretekkel látni el őket.

Dr. Gyuricza Csaba a NAIK főigazgatója a könyv bemutatóján elmondta: egy hiánypótló könyvről van szó, ugyanis magyarul még ilyen kiadvány nem jelent meg. A kiadvány – amely erdészeti és agrártudományi ismereteket is magába foglal – tudományos igényességgel készült, de elsősorban gyakorlati szakembereknek szánták, így törekedtek arra, hogy számukra emészthető formában készüljön el, hogy a leírtakat alkalmazni is tudják.

Az agrár-erdészeti rendszerben szántóföldi növényeket termesztünk fás szárú növényekkel egy területen, egy időben. Tehát a fás szárú növények hasznosítása mellett más növényt is termesztünk. A fás szárú növények (fák, esetleg cserjék) állhatnak a területen csoportokban, egymagukban, de a leggyakoribb a fasáv. A sávok között a mezőgazdasági gépek elférnek, így a szántóföldi gazdálkodás nincs akadályozva. A fák száma és kora nagyon eltérő lehet. A területaránya változó, többnyire 2 és 40 százalék közötti.

Az ilyen termesztési módnak számos előnye van: a fák védik a talajt és a vizet a környezetükben és a szántóföldi növényeket is. A fasorok jelenléte miatt több víz marad a talajban, ami az egyre szárazabb hazai termesztési körülmények miatt kifejezetten fontos. Vizek közelében a fák összegyűjtik a tápanyagot és a szennyező anyagot, így megakadályozzák a víz szennyeződését. Mivel a fával borított területet nem trágyázzuk rendszeresen, ezért kevesebb nitrogén mosódik a talajvízbe és kevesebb üvegházhatású gáz jut a levegőbe. Emellett hatásukra a szél sebessége is csökken így védik a talajt, megakadályozzák a talajpusztulást.

Az agrárerdészeti gazdálkodásnak a történelmi előzménye megvan hazánkban – hívta fel a figyelmet a NAIK főigazgatója –, hiszen a Tisza vízgűjtőterületén a folyószabályozás előtt alkalmazott gazdálkodási mód volt. Ennek a gazdálkodási rendszernek a mai korhoz illeszkedő adaptációja az, amit szeretnének megvalósítani. Már megjelentek ezirányú törekvések a támogatáspolitikában is. Tehát megvan arra a lehetőség, hogy a kedvezőtlen adottságú termőhelyeken, amelyeken hagyományos gazdálkodás versenyképesen nem végezhető, ott ezek a megoldások alternatívaként szóba jöhetnek.

és alapelvként meghatározzák, hogy a terület legalább 50%-a növénytermesztésre, vagy állattenyésztésre szolgál, és a faegyedek száma a határfákkal együtt nem haladja meg a 200-250 db/ha értéket.

Szántó és fák együttese (Silvoarable) – Széles térállásban elhelyezett fák, amelyek alatt egyéves vagy évelő szántóföldi növényeket termelnek.

Erdőgazdálkodás (Forestry) (NTFP) – Az erdős területeken termő egyéb növények hasznosítása gyógyászati (gyógynövények), díszítő (termések), vagy étkezési célokra (gombák).

Pufferzónák, mezővédő erdősávok (Riparian buffer strips) – Természetes vagy telepített sávok, pufferzónák, amelyek az egyes táblák között helyezkednek el, vagy az érzékeny természeti területeket (vizes élőhelyek) védik.

Fás ugar (Improved fallow) – Gyorsan növő, lehetőleg pillangós fajokat ültetnek a talajtermékenység javítása érdekében.

Szórványgyümölcsösök (Multipurpose trees) – Gyümölcstermő fák, és szántó vagy legelő kombinációja.

Fás legelő (Silvopasture) – Fafajok és a legeltető állattenyésztés kombinációja

Magyarország Közép-Európában egyedüli országként a közelmúltban megkezdte az EU 222- es intézkedés végrehajtását (agrár-erdészeti rendszerek első létrehozása mezőgazdasági földterületeken (222) intézkedés). Az intézkedés célja, hogy lehetőséget biztosítson fás legelők létrehozására és hasznosítására, a hagyományos tájjellegű gazdálkodás fenntartására és a mozaikos tájszerkezet kialakítására.

Az intézkedés céljai közt a lakosság helyben tartását, a jövedelemszerzési lehetőségeinek bővítését, illetve a gazdálkodás fenntartását remélik a kedvezőtlen adottságú területeken és Natura 2000 területek esetében is.