Cirkusz és szomorújáték a vígszínházban
Az immár legendává vált Lasica & Satinský duó, a szlovák közéleti humor legismertebb képviselői, igaz, már nincsenek közöttünk, de a stúdiószínpad, ahol legnagyobb sikereiket aratták, továbbra is nevük kezdőbetűit viseli. Az intézmény további érdekessége, hogy amolyan, „ház a házban” alapon a színpad a pozsonyi Tatra Szálló épületében található.
Abban a Tatra Szállóban, ahová június utolsó szerdájára a környezetvédelmi minisztérium, illetve a kormányfő-helyettes hivatala nyilvános meghallgatást szervezett az ország egyes területein tervezett szélerőmű-parkok telepítéséhez az ún. akcelerációs – gyorsító zónák témájában. Az akcelerációs zóna lényege, hogy gyorsabban lehessen lefolytatni a szélerőművek olykor több évig is elhúzódó engedélyezési folyamatát.
Ahogy azt a kormánytisztviselők mindig hangsúlyozzák, ez nem az engedélyezéshez szükséges feltételek könnyítését jelenti, azok maradnak az aktuális szinten, hanem inkább néhány, már meglévő tanulmány általános felhasználása jelenthet időspórolást. A kérdés érinti a szlovákiai magyarságot, mert a nyolc akcelerációs zónából ötöt Dél-, Délnyugat-Szlovákia magyarok által lakott vidékeire terveznek, főképpen az Érsekújvári, a Dunaszerdahelyi és kisebb mértékben a Komáromi járásban.
Ha mind a nyolc akcelerációs zónában megvalósulnának a tervek, az mintegy 200 turbina telepítését jelentené. Ettől azonban még messze vagyunk a jog és a társadalmi elfogadás szempontjából is, jegyezzük azonban meg, hogy napjainkban 5 szélerőmű üzemel Szlovákiában, miközben a szomszédos Ausztriában 1 447.
Újságíróként eddig négy nyilvános meghallgatáson vettem részt. Ezek mindegyike egy-egy lokális szélerőmű-park telepítésének társadalmi vitája volt, s mindegyiken az volt a benyomásom, hogy ugyan a befektetők udvariasak, mégis inkább afféle szükséges rosszként tekintenek ezekre a találkozókra az érintettekkel. A törvény által előírt tájékoztatási kötelezettségen kívül saját kezdeményezésből túl sokat nem tesznek azért, hogy a közvéleménnyel megismertessék a szélerőművek hatásait.
Annak ellenére sincs ez másképpen az Európai Unió, vagy a kormány részéről, hogy a szélenergia kihasználása uniós elvárás, amelynek 2030-ig észrevehető mértékben jelen kell lennie az országos energiamixben.
Lapunkban egyszer már éltünk ezzel a minősítéssel, amikor 2023-ban a Dunamente Nemzeti Park kialakításának kezdeményezéséről írtunk. Annak idején a kezdeményezők szinte minden részletre odafigyeltek, kivéve a lakosság tájékoztatását, így nem lehetett csodálkozni azon, hogy az ellenérdekelt lobbi gyorsan reagált, és a kedvezőtlen hatásokkal kapcsolatos vélt vagy valós információkkal árasztotta el a közbeszédet. Pár hét is elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a lakosság körében a teljes elutasítás. Úgy tűnik, mintha az okos szakemberek azt hinnék, hogy minden polgár ugyanakkora szakismerettel rendelkezik az adott témában, így fölösleges bármiféle információs kampányba időt és energiát fektetni.
Hasonló folyamat játszódik le most a szélerőművek tervezett telepítésekor is. Gyorsan felismerte a témában rejlő lehetőséget a „harmadik nyilvánosság” és azóta olyan személyiségek, mint Štefan Harabin egykori igazságügyi miniszter, Daniel Bombic szélsőséges kijelentéseiért perbefogott influenszer, vagy Daniel Máčovský, a himalájai jógi hirtelen „szélerőmű-szakértőkké” váltak, s így nem hiányoztak a június végi nyilvános meghallgatásról sem. A Tatra Szálloda 350 férőhelyes nagy konferenciaterme jóval a meghirdetett 10 órai kezdés előtt megtelt, így közel kétszáz további érdeklődő kint rekedt.
A szervezők részéről az is hiba volt, hogy például a kelet-szlovákiai, Nagymihályi járást is érintő ügyben a közmeghallgatást Pozsonyba, munkanap délelőttjére hirdette meg. Ezzel azt a benyomást keltette, hogy a minisztérium nem veszi komolyan, lefokozza formalitássá az eseményt, így távol tudja tartani az érdeklődők jelentős részét. Ahogy a szélerőművek sorsát a helyszínen is figyelemmel kísérő, a telepítéseket ellenző politikus, Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke megjegyezte, abból a szempontból is rossz az időzítés, hogy ősszel önkormányzati választások lesznek, ami eleve meghatározza a helyi közösségek vezetőinek főképpen elutasító álláspontját.
Miután a biztonsági szolgálat megakadályozta a további érdeklődők belépését, és az elnöki asztalnál ülők a legkisebb jelét sem adták annak, hogy érdekelné őket a kívül maradtak helyzete, megnyitották az eseményt. Nem kellett több néhány percnél és egyszerre többen is jelentkeztek, hogy a nyilvános meghallgatás tényleg nyilvános legyen és minden érdeklődő részt vehessen rajta. Erről azonban hallani sem akartak az elnöki asztalnál ülők, s ekkor elszabadultak az indulatok – szerencsére csak a szavak szintjén. Volt ott minden, előbb csak mikrofon nélkül, aztán már hangerősítéssel olvastak be a szervező minisztériumi főhivatalnokoknak, illetve a pulpituson helyet foglaló szakmai tanácsadó cég képviselőinek.
Aztán megjelent a színen Štefan Harabin, nyomban át is vette a főszereplő és a rendező szerepét egyszemélyben, és határozott, a laikus közönség számára nyilván szakmainak tűnő rövid szónoklatokkal szinte megsorozta az elnöki asztalnál ülőket. Azok meg szótlanul tűrték, s csupán akkor reagáltak, amikor kikérték maguknak a sértéseket, Harabin ugyanis tompa konzervdobozoknak nevezte őket. Az egykori miniszter és főbíró nyilvánvalóvá tette, hogy az eseményt törvénytelennek tartja, hiszen nem valósul meg az egyik legfőbb ismérve, nevezetesen, hogy nyilvános. Ezért arra utasította a szervezőket, hogy tűzzenek ki új időpontot, a ma megjelent embereknek pedig térítsék meg az utazási költségeiket. Hozzátette, ha nem így lesz, perbe fogja és Lipótvárra juttatja őket.
Véletlenül (?) előkerült egy megafon is, amin keresztül Harabin úgy adhatta az utasításokat, hogy a mikrofont sem kellett elkérnie. Azt akarta, hogy a résztvevők minél előbb elhagyják a helyszínt, ezt azonban nem sikerült elérnie, mert többen ki akarták használni a jelenlévő kamerák adta lehetőséget, és különböző szélerőműellenes kiáltványokat olvastak fel. Időközben megjelentek a városi és az állami rendőrség egységei is, de tudomásunk szerint nem volt szükség beavatkozásra. A szervezők végül biztonsági okokra hivatkozva lefújták a közmeghallgatást.
A társrendező, a miniszterelnök-helyettesi hivatal még aznap közleményben reagált a történtekre, elítélte a „szervezett csoportok” tevékenységét, amellyel lehetetlenné tették a demokratikus vita és véleménycsere lefolytatását. Persze, egy szó sincs benne arról, hogy a gazdasági vagy a környezetvédelmi minisztérium, esetleg a kormányfő-helyettes hivatala hibázott volna valamiben.
A történtek tipikus esete annak, amikor a hivatalnokok még mindig alárendelt viszonyban lévőnek tekintik a lakosságot. Azt hittük, hogy azok az idők már régen elmúltak. Emellett az ilyen hozzáállás nemcsak a szervezők megítélését rontja, hanem a szélerőművekről kialakuló véleményekhez sem ad hozzá sok pozitívumot. Az eseményeket szintén a helyszínről figyelő egykori környezetvédelmi miniszter, Nagy József aznapi Facebook-posztjában kijelentette, Denisa Saková miniszternek viselnie kell a politikai felelősséget a történtekért és minimum le kell váltania az egész tárgyalásra küldött lobbista „bandát".
A sors fintora, hogy a pozsonyi cirkusszal szinte egyidőben Kapitány István, Magyarország gazdasági minisztere bejelentette, hogy a magyarországi szélerőmű-kapacitást 2030-ra a tízszeresére emelik. Vajon lesznek-e a pozsonyi eseményekhez fogható „előadások” a Duna jobb partján is?
Megjelent a Magyar7 2026/27. számában.
