Az ünnep üzenetei

1. Mi az, amit máig őriz gyermekkora karácsonyaiból?

A hóval takart falut, ahol az ablakok mögött gyertyafény és petróleumlámpa fénye pislákolt ki az éjszakába. A karácsonyfán lévő gyertyák lángját, a Jézuska-várás izgalmát, majd a családi együttlét meghitt hangulatát. A gyertyafény mellett elfogyasztott karácsonyi vacsora és a vaskályhából kiszűrődő, a falon táncoló fények kedves emlékét, de leginkább azt a karácsonyt, amikor ajándékként Pósa Lajos: Én újságom c. gyereklap egy éves előfizetését kaptuk az öcsémmel együtt. Szerettünk olvasni, és nagyon büszkék voltunk arra, hogy nekünk névre szólóan hozza a postás az újságot.

2. Önnek mi 2014-ben a karácsony üzenete?

„… a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” – Ezt szeretném!

3. Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Az ismerős és ismeretlen emberektől kapott tengernyi szeretetre. Ugyanis nagyon eseménydúsak voltak az elmúlt hónapok, sok helyre hívtak meg és örömmel tettem eleget minden meghívásnak. Ezen alkalmakkor olyan sok-sok szeretetet és megbecsülést kaptam, hogy amíg élek, nem fogom elfelejteni ezt a „tenyéren hordó” szeretetet. 

4. Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

A szlovák belügyminisztert. Az ő egyéniségét változtatnám meg kevésbé nacionalistává.
….és hogy mit változtatnék meg?
1) Hát azt az állampolgársági törvényt, amelyik tönkreteszi az életemet, és amely miatt a lányomat is elvesztettem!
2) Egy kis észt adnék a Magyarországon minden ellen tüntetőknek, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek! 

Szászi Zoltán - költő, író, publicista

1. Mi az, amit máig őriz gyermekkora karácsonyaiból?

Gyerekkorom messze hulló homályából már inkább csak hangulatok maradtak, talán azt a nyugalmat, lecsendesedést tudom visszakeresni, ami akkoriban valahogy természetesebb volt, mint mostanság. Az biztos, mindig könyvet kaptunk, már egészen kicsi koromtól, mihelyst megtanultam olvasni, könyv várt a fa alatt. Móra Ferenc Kincskereső kisködmöne máig itt van a polcon. Még apám is szelídebb volt ilyenkor, aki egyébként nehéz ember volt, de karácsonykor kissé fel tudott engedni. Ez fontos élmény, így mostanról visszanézve, akkoriban talán fel se fogtam vagy nem tartottam jelentősnek ezeket az ünnepnek köszönhető pillanatokat. Kisgyereknek csendes gyerek voltam, a nyugodt, lassú tempót szerettem, s ez valahogy mindig a karácsonnyal forrott össze. De aztán már kamaszként, betegen egyedül maradtam otthon, míg a többiek anyai nagyanyámat kísérték utolsó útjára. Így hát a szomorkásság is sokáig velejárója maradt karácsonyaimnak. Alig néhány éve tudtam én is végre kiolvadni karácsonyi begubózásaimból.

2. Önnek mi 2014-ben a karácsony üzenete?

Jó lenne, ha lenne üzenete. Nem vagyok abban biztos, hogy míg élesített fegyver, kioldásra kész bomba, állandó készültségben lévő, állig felfegyverzett férfiak kémlelik egymást tőlem alig pár száz kilométerre keletre, addig én nyugodtan elengedhetem magam. Aki nem szól háború, elnyomás, galádság, zsarnokság, megaláztatás, nyomor ellen, aki nem emeli fel szavát éhező gyerekekért, az cinkosa lesz háborút, elnyomást, galádságot, zsarnokságot, megaláztatást és nyomort teremtőkkel. Ha a megszülető Jézust ünnepeljük, gondoljunk a szenvedőkre, nélkülözőkre és tegyünk lehetőségeink szerint értük.

3. Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Legszívesebben a tengerre emlékszem vissza, az a végtelen víz mindig jótékony hatással van rám, már csupán a látványa is, mert mozgáskorlátozottságom miatt csak érintő viszonyunk volt. A bulgáriai Sinemoretz még ha 1200 kilométerre van is, feledhetetlen emlék marad. Jó emberek, szép hely.

4. Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Magamon kellene dolgoznom, magamat kéne megváltoztatnom. Jó lenne megerősödve kijönni egy súlyos kórból, jó lenne türelmesebbnek lenni magammal és másokkal szemben egyaránt. A köznek dolgaiból meg annyi mindent meg kéne változtatni, hogy abból egy ezer oldalas írás kerekedhetne. Legfontosabbakként a tisztességet, a szakmaiságot, a toleranciát, az odafigyelést erősíteném meg.

1. Mi az, amit máig őriz gyermekkora karácsonyaiból?

Szerény körülmények közt nőttem fel, a karácsony nem a nagy ajándékokról szólt, leginkább az a szeretetteljes légkör maradt meg bennem, amit édesanyám teremtett, az a bensőséges kapcsolat, mely köztünk volt. 

2. Önnek mi 2014-ben a karácsony üzenete?

Ma úgy fogalmaznám meg, hogy örömmel tölt el a gyerekeinkben nyiladozó tehetség (mondom ezt egy kiállításmegnyitó kapcsán, ahol a kiállítás "kalauzai 11-12 éves gyönyörű nebulók voltak), egy baráti beszélgetés "sommája", hogy adni bizony sokkal nagyobb öröm, mint kapni, és nem utolsósorban a várakozás öröme, ami nemcsak az ünnepvárás, hanem az együttlét öröme is. Minden nap tartogat valamilyen, legalább apró okot az örömre, csak észre kell vennünk.

3. Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Nem volt ez egy egyszerű év, ha egy dolgot kellene kiragadni, talán azt, hogy az Európai Parlamentben az utolsó jelentésem, melyen munkatársaimmal együtt sokat dolgoztunk, s mivel a munkaerő szabad mozgásáról szólt, nem volt könnyű elfogadtatni, mégis sikerült döntő többséget mellé állítani. Remélhetőleg ezek az új szabályok a jövőben könnyebbé teszik azok helyzetét, akik más EU-s országban vállalnak munkát.

4. Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Élhetőbb világban élhetnénk, ha a közjó, a közérdek visszanyerné a napi politikában azt a helyet, melyet méltán megérdemel, hátrább szorítva az önös érdeket, az uram-bátyám viszonyokat, a mutyizást, a politikai bizniszt. Szomorúan látom, mennyi esélyt szalasztunk el amiatt, hogy a hatalmon lévők könnyű szívvel elherdálják a jelent, sőt a jövőt is. Ezen kellene változtatni, amíg nem késő.

Stubendek László - Révkomárom polgármestere

1. Mi az, amit máig őriz gyermekkora karácsonyaiból?

Máig elevenen él bennem, ahogy karácsony éjszakáján szülőfalum, Rimaszécs apraja-nagyjával egyetemben hógolyózva siettünk az éjféli misére. A ropogós, csillag-éjszakás, didergős télből egyszer csak beléptünk a fényárban úszó, valami különleges melegséget és misztériumot árasztó templomba. S amikor megszólaltak a csengők és felzengett – akkor még latinul – a Gloria in excelsis Deo, ott akkor valóban összeért a menny a földdel.

2. Önnek mi 2014-ben a karácsony üzenete?

Vallom a kétezer éves üzenetet: Jézus, születésével, mérhetetlen szeretetet hozott közénk.
Érdemes lenne ilyenkor felolvasni és legalább egy kicsit komolyan venni például Ady Endre: Karácsony című versét, vagy az utolsó sorain elgondolkodni: ...“Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra.“

3. Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Nem tudom magam elvonatkoztatni azoktól az eseményektől, amik körülöttem a polgármesteri választások kapcsán történtek. Nagyon-nagyon sok ismerősöm, ugyanakkor számtalan ismeretlen fordult hozzám őszinte bizakodással és reménykedéssel. Jóleső érzés visszagondolni ezekre a találkozásokra.

4. Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Nagyon sokan járnak-kelnek komor arccal, összeráncolt szemöldökkel. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy egyre inkább, minél több derűs, kisimult arcú emberrel találkozzunk.  

Szabó Ottó - képzőművész, a Rovás civil szervezet elnöke

1. Mi az, amit máig őriz gyermekkora karácsonyaiból?

Ha gyerekkoromra gondolok, akkor a fehér karácsony képe jelenik meg. A sok hó, a szánkózás, a síelés a Zsebrégy nevű meredek dombon, a befagyott Bódva, a korcsolyázás, az eszeveszett hokimeccsek a régi malomnál. A kipirosodott arcú barátaim, nagymama, aki kiállt a kapuba és forró teára hívott... Az angyal, akit láttam, hogy a karácsonyfa alá tett valamit.

2. Önnek mi 2014-ben a karácsony üzenete?

Karácsonyt már néhány éve a gyermekeim miatt újra élem meg, mint régen. Csak a hó hiányzik. Számomra ez a család szent ünnepe, Jézus születésnapja. Ez a karácsony üzenete.

3. Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Az elmúlt tizenkét hónapban rengeteg minden történt velem. Nehéz kiválasztani a legszebbet. Talán az erdélyi Középajtán, a Balaton melletti Tihanyban és a Kassán rendezett nyári művésztelepeinkre emlékszem a legszívesebben. Az együtt töltött három hétre, a sok jó emberre, a moldvai és a gyimesi csángókra, az erdővidéki székelyekre, a tihanyi estékre, a kassai beszélgetésekre, a közös alkotótevékenységre és arra, hogy a végére akár egyházat is alapíthattunk volna - úgy szerettük egymást. Mert mi "Értjük egymást!" Lehet viszont, hogy a RovásVoyage programunk keretében szervezett Római kirándulás a nyári agapét is übereli! A Colosseum, a Forum Romanum, a Szent Péter bazilika! A Villa Borghese-ben Bernini szobrai (és nem szólt rám senki, amikor megsimogattam néhány részletet). A vatikáni múzeumban Raffaello Athéni iskolájának látványa vagy Michelangelo freskói a Sixtus-kápolnában óriási élményt jelentettek. Az is lehet azonban, hogy Milánó volt nagyobb csoda, hiszen Rómában már jártam háromszor, de ezt a csodás dómot most láttam először. Ahogy Leonardo Utolsó vacsoráját is... Lehet, hogy az volt a legmegrázóbb, amikor kimentünk a doberdói harctérre... Amikor feltekintettem a csillagos nagy égre. Amikor eltévedtem a futóárkok végeláthatatlan labirintusában a pozdorjává lőtt fennsíkon... Lehet, hogy az Isonzó völgye? A türkiz színű víz, a márványtömbökkel borított széles meder és a Mrzli vrh kavernái? Az Alpokon átkelés Szlovéniából Ausztriába? Vagy a velencei utunk? A csodálatos Firenze Michelangelo Dávidjával? A pisai dóm mellett eltöltött éjszaka vagy San Gimignano sikátorai sem voltak kevésbé ámulatba ejtők, sem Pádua a csodás templomaival, Szent Antal sírjával és Donatello szobrával. Fantasztikus élmény volt valamennyi, annál is inkább, mert barátok utaztunk együtt, olyanok, akik szeretik egymás társaságát. Fiume is csodás élmény volt, ahogy a bécsi kirándulást sem fogja elfelejteni senki sem közülünk. Mire emlékezem a legszívesebben? Nem tudok válaszolni, csak újabb kérdéseket tenni fel. Lehet, hogy a strassbourgi kiállításomra, amikor megálltunk Regensburgban és Nürnbergben is? Nem tudok erre a kérdésre érdemben választ adni. Az itt felsorolt részletek csak puszta töredékét képezik az év eseményeinek.

4. Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Ha módomban állna befolyásolni a Gondviselőt, akkor arra kérném, hogy ezt a széthúzó magyarságot békéltesse meg. Szörnyű látni a hajdani barátaimat a magyar ugaron, ahogy egymásnak estek, ahogy marják egymást kibékíthetetlennek tűnő, beteges haraggal. Egyik délibábos távoli múltba réved, a másik a nyugati olcsó drogtól hallucinál. Egyik is, másik is értékmeghatározónak képzeli magát, abszolút értéknek tartja a saját tudását, amelyet egyik is, másik is bizonytalan hitelű tévéhíradókból és dokumentumfilmekből, újságokból és szolgalelkű történelemkönyvekből szerzett. Meg félnótás költőktől és szélhámos művészektől lopott. Hőbörögnek az utcán, provokálnak a bársonyszékekben, lenézik egymást, a szomszédaink pedig megvetnek mindannyiunkat. Aztán csak arra várnak, hogy kellőképpen meggyengüljön az egyik is, meg a másik is.
Ha tehetném, változtatnék rajta!
Nekem az a legfontosabb, hogy a családomban béke és szeretet legyen.

Écsi Gyöngyi - református lelkész, énekes mesemondó

1. Mi az, amit máig őriz gyermekkora karácsonyaiból?

Gyermekkorom karácsonyaiból illatokat, mozdulatokat, nevetéseket és az "előrementek" jelenlétét őrzöm. És azt az érzést, hogy most csak "lenni" kell, mert Valaki nagyon erősen "van" értünk.

2. Önnek mi 2014-ben a karácsony üzenete?

A karácsony üzenete számomra a hit nagy szabadsága; a lehetőség és kötelesség másokra gondolni. A karácsony minden évben sűrű, ezért többször kell megállni elcsendesedni - ebben az éneklés nagy segítség. 

3. Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Legszívesebben a puszta létezésben gyönyörködöm, hogy a fák zöldelltek, a víz fodrozott, a madarak szálltak, gyermekeim érnek és remélem, hogy én is. Nagyon szívesen emlékezem a nagycsaládi együttlétekre, és szinte egyenként látom magam előtt azoknak az embereknek az arcát, akikkel ez évben beszélgethettem.

4. Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Szeretnék egyre "készebb"' lenni, arra gondolok, amiről Pilinszky így ír: "Vágyakozni egy tekintetre, egy olyan hosszú, nyílt szembesülésre, ahogy csak Isten nézi önmagát..."

(Következő összeállításunkban, december 26-án a politikusokat: Berényi Józsefet, Bugár Bélát, Csáky Pált, Nagy Józsefet, Pfundtner Editet és Bárdos Gyulát kérdezzük.)