Az infláció fogságában
Egy titokzatos szó, amelyet pénzromlásként szoktunk magyarosítani. Napjainkban különösen sokszor emlegetjük, mert a koronavírus okozta járvány újraírta a gazdaságok mindennapjait a világ csaknem minden táján. A kiszámíthatatlanság az árakat is jócskán megemelte, vagyis az inflációt nem sikerült a megszokott mederben tartani.
Amennyiben a piaci folyamatok alakítják a termékek, szolgáltatások árait, akkor egy dinamikus folyamatot látunk, amelyben az egyes árucikkek vételára változik. „Inflációról pedig akkor beszélünk, ha nemcsak egyvalaminek az ára emelkedik meg, hanem sokféle árué és szolgáltatásé, és ez azt jelenti, hogy ma kevesebbet vásárolhatunk 1 euróért, mint tegnap. Más szóval az infláció idővel csökkenti a fizetőeszköz értékét” – legalábbis az Európai Központi Bank így próbálja közelebb hozni számunkra a fogalmat. Az árak átlagos változását kifejező statisztikai mutatószámot egyébként árindexként használják a szaknyelvben, de a havonta megjelenő statisztikákban is.
Az infláció kialakulásának több okát ismerjük. Egyszerűen több pénz kerül forgalomba, a növekvő pénzmennyiség pedig inflációt gerjeszt, ez a jegybankok monetáris politikájának hatása. Gazdasági fellendülés időszakában a munkaerő drágulása következik be, ez is inflációt okozhat, de ugyancsak hasonló jelenséget vonhat maga után, ha a kereslet növekszik, s a kínálat nem tudja tartani az ütemet.
Ezekre a gazdasági történésekre napjainkban is láthatunk példát. A munkaerőhiány jelentős probléma, ami a béreket is emeli. Az ingatlanárakban is jelentős áremelkedés figyelhető meg, amely éppen annak köszönhető, hogy növekszik a kereslet, ezzel együtt pedig az árak is. Azt is látnunk kell, hogy egymást gerjesztő folyamatokról van szó, mert sokan éppen azért akarnak ingatlant vásárolni, mert a pénzromlás miatt nem kifizetődőek a pénzügyi befektetések, és abban bíznak, hogy az ingatlan megőrzi értékét.
Ha le akarjuk egyszerűsíteni az infláció értékének kiszámítását, akkor az Európai Központi Bank (EKB) magyarázatából induljunk ki. „A szakemberek a mérések során a háztartások által vásárolt összes árut és szolgáltatást egyfajta kosárba rendezik. Ebben minden egyes árucikknek meghatározott ára van, amely idővel változhat. Az éves inflációt úgy kapjuk meg, hogy a teljes kosár adott havi árát összehasonlítjuk az egy évvel korábbival”.
Az Európai Központi Bank az euróövezetben a fogyasztói árak változását az úgynevezett harmonizált fogyasztóiár-indexszel méri.
– tudjuk meg az EKB hivatalos magyarázatából.
Itt arról van szó, hogy a mindennapokban vásárolt termékekből egyfajta kosarat állítanak össze a szakemberek. A vásárlói kosárban lévő termékek árváltozását havonta kiszámítják, hogy aztán minden évben az egyes hónapok eredményeit össze lehessen mérni a korábbi esztendő hasonló időszakával.
A kérdés persze minden statisztika esetében a kosár tartalma, ezek kapcsán lehetnek nemzetközi eltérések, de az eurózónán belüli mérések egy alapot követnek.
Az előzetes adatoknak megfelelően rekordmagas éves fogyasztói árindex alakult ki az euróövezetben decemberben. Az év utolsó hónapja már sorban a hatodik, amikor az euróövezeti éves fogyasztói árindex meghaladta az Európai Központi Bank (EKB) 2 százalékos inflációs célját.
A legkevésbé, 2,6 százalékkal Máltán emelkedtek a fogyasztói árak éves bázison decemberben. Portugáliában 2,8, Finnországban 3,2 százalékos infláció alakult ki.
A legnagyobb inflációt, 12 százalékost Észtországban regisztrálták. Litvániában 10,7, Lengyelországban 8,0 százalék volt a fogyasztói árak éves emelkedésének a mértéke. Magyarországon 7,4, míg Szlovákiában 5,1 százalék volt a mutató.
Az infláció a jegybankok legnagyobb ellensége, annak legyőzése a legfontosabb lépés a fenntarthatóság felé a pénzügyek területén – írta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Nemzetben két héttel ezelőtt, miközben megjegyezte: minél előbb képes megnyerni egy jegybank az infláció elleni küzdelmet, annál jobban képes élni a pénzteremtés eszközeivel.
A magyar jegybank elnöke szerint a magyarországi infláció 80 százalékban importált, ezért csak együtt lehetnek győztesek a világ jegybankjai, s ez jelenti az új korszak kezdetét. Ez pedig jól mutatja, hogy mennyire nehéz a bonyolult világpiaci folyamatok közepette a saját gazdaságokat megvédeni a spekulánsok próbálkozásai és a különböző nemzetközi hatások ellen.
Szlovákiában sokkal kisebb a jegybank szerepe és a mozgástere az infláció megfékezésében, egyszerűen azért, mert az ország az eurózónához tartozik. Ott pedig a karmester az Európai Központi Bank. Ez egyrészt biztonságot is jelenthetne, mivel az euró értékét nem csak a hazai folyamatok befolyásolják. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy az infláció közel két évtizedes rekordokat dönt az euróval fizető országokban is.
Az pedig már most látszik, hogy a gáz és a villanyáram árának januári növekedése még az év végi inflációs szintet is tovább emeli. Mivel a V4-ek országai közül egyedül nálunk van euró, relatíve még jól is állhatna Szlovákia. A helyzet azonban az, hogy az eurózónához való tartozás kényelmessé tette a döntéshozókat, így a mindenkori szlovák kormányok proaktív gazdasági intézkedései jócskán lemaradnak a visegrádi szövetségeseknél tapasztalt lépésektől.
Így aztán ezen a téren sok jóra idén sem számíthatunk Szlovákiában, s ha hozzátesszük, mennyire kiszámíthatatlanok a jelenlegi kormány intézkedései, akkor még kevésbé reménykedhetünk.
A végére viszont hagytunk néhány biztató előrejelzést. Ahogy a 21. század első évtizedének végén kialakult válság után is gyors fellendülés következett be, a szakértők ezúttal sem jósolnak mást. Már 2023-ban is jóval kedvezőbb helyzetben lehetünk, mint idén. S ha a vártnál nagyobb ütemű lesz a koronavírus utáni időszakban a gazdaság húzóereje, akkor még a pénzromlás mértéke is csökkenhet.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/4. számában
