A történelem legnagyobb olajválsága jöhet?
A közel-keleti konfliktusgócban zajló háborúk kiszélesedése, illetve az, hogy a tágabb térségben huzamosan éleződő feszültség sok-résztvevős „forró” konfliktusba torkollik könnyen a történelem legnagyobb olajválságához vezethet – derül ki Nick Gimbruno, a térség befektetési elemzőjének az egyebek mellett az internationalman.com-on megjelent írásából.
Az elemzés írója cikkében rámutat: a potencionális olajválságot az idézheti elő, ha a térségben zajló folyamatok további elmérgesedése olyan helyzetbe juttatja Iránt, hogy a perzsa ország a hibrid hadviselés részeként úgy dönt, hogy lezárja a befolyási övezetébe tartozó Hormuzi-szorost, azt a szűk folyosót, amely összeköti a Perzsa öbölt a világ többi részével és amely a világ legfontosabb energetikai korridorjának számít.
Néhány szám ismeretében a Hormuzi-szoros fontossága azonnal egyértelművé válik. A világ tíz legnagyobb olajkitermelő országa közül ugyanis öt (Szaud Arábia, Irán, Irak, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait) illetve Katar, világ legnagyobb cseppfolyósított földgáz (LNG) exportőre ebben a térségben helyezkedik el, és számukra, illetve exportjuk számára csak egy útvonal vezet a nyílt tengerre és ez a Hormuzi-szoros. Az energetikai információk amerikai hivatalának (U.S. EIA) adatai szerint ezen az útvonalon halad át a világ nyersolaj exportjának több, mint 40 százaléka, ami mintegy 21 millió hordót tesz ki naponta, több, mint másfél milliárd dollár értékben. Egyidejűleg ezen az útvonalon hagyja el a térséget a világ LNG exportjának egyharmada is.
Az elemzés készítője egy ilyen forgatókönyv következményeit latolgatva rámutat: az 1973-as első olajválság idején, amikor a globális olajkitermelés 56 millió hordó volt naponta, ebből a mennyiségből 5 millió hordó „tűnt el a piacról”, vagyis a kitermelés, mintegy 9 százaléka. Az akkori piaci kiesés következtében a nyersolajárak közel négyszeresükre emelkedtek. A következő, 1979-es olajsokk idején napi 4 millió hordóval csökkent a piaci kínálat, ami akkor a kitermelés 6 százalékának felelt meg, s ez a változás az addigi csaknem háromszorosára emelte az olajárakat.
A harmadik, 1990-ben bekövetkezett olajválság idején 4,3 millió hordós – a napi kitermelés 7 százalékát kitevő - kínálatcsökkenés állt be ami több, mint megduplázta a nyersolaj világpiaci árát. Amennyiben a közeljövőben Irán lezárná a Hormuzi-szorost, az napi 21 millió hordóval, vagyis az aktuális kitermelés mintegy 22 százalékával csökkentené a kínálatot, s így az eddigi legnagyobb olajválságot idézné elő, feltételezhetően megnégyszerezve a jelenlegi árakat – írta az elemző, hozzátéve: 300 dollárt meghaladó hordónkénti olajárat jelentene.
