A szürke gazdaságba „lökött” egyéni vállalkozók
A kormány pár nap után elismerte: a legkisebb vállalkozók esetében a két hete elfogadott konszolidációs csomag bizony túl messzire ment. Az új, 2026-től érvényes adó- és járulékterhek olyan mértékben növelik a költségeiket, hogy sokan komolyan fontolgatják, bezárják a vállalkozásukat, vagy kft.-be menekülnek. A kabinet 2,7 milliárd eurós megtakarítást vár az egész programtól, de kérdés, mennyi marad ebből, ha több tízezer kisvállalkozó egyszerűen eltűnik a piacról.
A konszolidáció logikája első pillantásra érthető: a hiányt csökkenteni kell, az államnak több bevételre és stabilabb szociális rendszerre van szüksége. Csakhogy az új szabályozás nem tesz különbséget a több alkalmazottat foglalkoztató, komoly bevétellel dolgozó cégek és az olyan egyszemélyes, kiegészítő jövedelemmel élő vállalkozók között, mint a fordító, a grafikus vagy a nyugdíjas, aki havonta néhány száz eurót keres.
Az új szabályozás szerint a minimális szociális járulék 131 euró lesz, függetlenül a bevétel nagyságától. Korábban az alacsony bevételűek csak egészségügyi járulékot fizettek, tehát évente több mint 1500 euró pluszkiadással kell számolniuk.
Azoknak, akiknek már korábban is kellett fizetniük a Szociális Biztosítóba, jövő évtől legalább 425 eurót kell majd befizetniük havonta – közel ezer euróval többet évente, mint eddig. Ez már nem „adminisztratív korrekció”, hanem egzisztenciális kérdés.
A változás különösen azoknak fáj, akik kiegészítő jövedelemként, nyugdíj, szülői szabadság vagy részmunkaidős állás mellett vállalkoztak. „Három hónapig semmit sem keresek, mégis ugyanannyit kell majd fizetnem. Ez arculcsapása a kisvállalkozóknak” – fogalmazta meg a sajtónak Marian Viskupič, a parlament pénzügyi bizottságának alelnöke. A véleményével pedig nincs egyedül, mert valóban igaz, hogy az egyéni vállalkozók terhei alacsonyabbak, mint a munkavállalóké, viszont az államnak alig kerülnek valamibe, ezzel pedig óriási terhet vesznek le a költségvetésről.
A nyomás hatására a munkaügyi minisztérium már engedményeket fontolgat. Erik Tomáš miniszter azt ígérte, hogy mentességet kaphatnak a legkiszolgáltatottabb csoportok – például a rokkantnyugdíjasok, a gyesen lévő szülők és az idősek. Ez azonban csak a társadalom egy szűk szeletét érintené.
A szakértők ennél szélesebb korrekciót sürgetnek. Mária Sámeková adótanácsadó szerint érdemes lenne kivételt biztosítani azoknak, akik már más jogcímen is fizetnek szociális járulékot, például mellékállású vállalkozóként. Ez a csoport nem terheli a szociális rendszert, mégis ugyanazt a fix összeget kellene fizetniük, mint egy főállású vállalkozónak.
A Szlovák Vállalkozói Kamara (SŽK) is reagált, kifogásolja, hogy a kormány megkerülte a konzultációt a szakmai szervezetekkel, és egyoldalúan döntött olyan lépésekről, amelyek alapjaiban rengetik meg a vállalkozói szektort. A kamara sem vitatja, hogy szükség van a közpénzek észszerűsítésére, de hangsúlyozza, a konszolidációt nem a kisvállalkozók rovására kell végrehajtani.
A szervezet alternatív javaslatot is megfogalmazott: a havi 500 euró alatti jövedelmű vállalkozók esetében a járulékokat csak a bérátlag 13 százalékából kellene számítani. Ezzel a modell nem bátorítaná a rendszer kijátszását, de nem is büntetné azokat, akik becsületesen dolgoznak, csupán kis bevétellel.
„A kis- és közepes vállalkozók a szlovák gazdaság pillérei. Ha tovább romlanak a feltételeik, beindulhat egy nagyon kedvezőtlen láncreakció: a szolgáltatások minősége és elérhetősége csökken, az egész beszállítói lánc meginog, végső soron pedig a lakosság életszínvonala szenved” – áll a kamara közleményében.
A kormány azzal érvel, hogy az új rendszer hosszú távon magasabb nyugdíjat biztosít majd a vállalkozóknak. Ez azonban nem minden kisvállalkozó esetében igaz. Az olyan csoportok, mint a kisgyermekes anyák, az időskori kiegészítő jövedelemmel élők vagy az egészségkárosodottak, nem kapnak semmilyen ellenszolgáltatást az új befizetések után. „Nem lesz tőlük sem magasabb öregségi, sem magasabb rokkantsági nyugdíj” – figyelmeztetett Jozef Mihál, volt munkaügyi miniszter.
Ráadásul a túlzott közteher újra sokakat a szürke zónába terelhet, sokan inkább feketén vagy fél legális módon dolgoznak majd tovább, kikerülve a rendszerből. Tavaly már megfordult a trend, vagyis négy ezerrel több egyéni vállalkozás szűnt meg, mint amennyi új alakult, ami 2016 óta nem fordult elő. A tendencia most még erősödhet, hiszen a vállalkozók széles csoportja arról tanakodik, mi volna a legjobb megoldás.
A szlovák konszolidációs csomag paradoxona, hogy miközben stabilitást ígér, valójában bizonytalanságot szül. A legkisebb vállalkozók elveszítik a rugalmasságukat, a nagyobbak pedig költségoptimalizálásba menekülnek. A kisiparos kft.-t alapít, a fordító feladja, a nyugdíjas befejezi – és ezzel az állam is bevételt veszít.
A konszolidáció lehet szükségszerű, de nem mindegy, hogyan hajtják végre. Az állam most a legkisebbek hátán próbálja helyreállítani a fiskális fegyelmet. De a kérdés az, hogy lesz-e még, aki dolgozik, ha ez sikerül.
A reform nem lehet puszta számháború. Szlovákia jövője azon múlik, hogy a kormány felismeri-e, a gazdaság alapját nem a vállalatok mérlege, hanem az emberi akarat adja. Ha ezt a szikrát kioltják, nem marad más, csak üres egyenleg és csendes műhelyek. A konszolidáció nem akkor lesz sikeres, ha több pénz folyik be az államkasszába, hanem akkor, ha a kisvállalkozó is elhiszi, hogy megéri dolgozni. És ez ma – minden számítás ellenére – egyre kevésbé biztos.
Megjelent a Magyar7 2025/40. számában.
