A rendszerváltás 25. évfordulóján az Esterházy-domborműnél emlékeztek a komáromiak

hirek.sk 2014. november 18., 08:38
RÉVKOMÁROM. Esterházy János-emlékművet avattak a mártírhalált halt gróf születésének 110. évfordulója alkalmából 2011. november 17-én Révkomáromban. Akárcsak akkor, a szabadság és a demokrácia napján, úgy a rendszerváltás 25. évfordulóján is koszorúzással, mécsesgyújtással és közös főhajtással emlékeztek a révkomáromiak a felvidéki politikusra, akinek az életpályája elválaszthatatlanul összefonódott a diktatúrával és a totalitarizmus elleni harccal.

 

Először a megemlékezést évente megrendező Egy Jobb Komáromért polgári társulás elnöke, Knirs Imre, újdonsült városatya a Nádor utca 14. szám alatti magánépületen található Esterházy-domborműnél, Nagy János Szervátiusz-díjas szobrászművész süttői márványból készült alkotásánál köszöntötte a résztvevőket. Köztük Stubendek Lászlót, Révkomárom új polgármesterét és azokat a szombaton megválasztott városi képviselőket, akik fontosnak tartották a jelenlétüket e múltidéző eseményen.

Majd Nagy Ferenc Sajó Sándor „Magyarnak lenni” című versét szavalta el, megüzenve: „Magyarnak lenni nagy szent akarat, /Mely itt reszket a Kárpátok alatt:/ Ha küszködõn, ha szenvedőn, ha sírva:/ Viselni sorsunk, ahogy meg van írva...“.

Míg Knirsék a korábbi megemlékezéseken jeles felvidéki közéleti személyiségeket kértek fel az ünnepi beszédek megtartására, ez alkalommal, két nappal a helyhatósági választások után erre legmegfelelőbbnek Stubendek Lászlót, Révkomárom új polgármesterét tartották.

 

Stubendek beszéde elején elmondta, hogy Komárom különleges város, ahol királyok, uralkodók és államférfiak születtek, hadvezérek vezettek győztes csatákat, és jeles tudósok, művészek alkottak hosszabb-rövidebb ideig. Kifejtette: Esterházy János gróf életét sok szállal lehet Komáromhoz kötni, életműve szlovákiai magyarokhoz és szlovákokhoz egyaránt szóló példával világít előttünk. Sokféleképpen mutatott példát, arra is buzdítva, hogy nagyon sok gátló, zavaró körülmény ellenére is otthon, a szülőföldön kell maradni. Ahogy ő is tette: feladta a budapesti lakását, hogy a szlovákiai magyarság közéletét irányítsa. Azután kiemelte, hogy a gróf 1942-ben a szlovákiai zsidóság kitelepítése ellen szavazott, mert magyarként és mélyen vallásos keresztényként a javaslatot istentelennek és embertelennek tartotta.

A szónok Esterházy meghurcoltatásának az ismertetése után hangsúlyozta: „Halála után testét elégették, hamvainak helyéről mindeddig nem értesítették a hozzátartozókat, pedig azok többször is kérelmezték, hogy megadhassák neki a végtisztességet. A szlovák hatóságok a többszöri kezdeményezés ellenére a mai napig sem rehabilitálták gróf Esterházy Jánost“. 


Mivel Knirs korábban arról is szólt, hogy szombaton helyhatósági választás volt, ennek kapcsán Stubendek megjegyezte: „Ma ne a politikum szólaljon meg, inkább az, hogy emberként próbáljunk együtt élni, Esterházy példája alapján!“. Majd egy Esterházy-mottót idézett: „A jövőt az építi helyesen, aki számításba véve az adottságokat, nem gátakat és elválasztófalakat emel, hanem a félreértések kiegyenlítéséhez és a békés együttélés előfeltételeinek a megteremtéséhez járul hozzá“. Hangsúlyozta: „Ez a mottó határozza meg Komáromban az életünket, az együttélésünket, a jövőnket! Polgármesterségem alatt e szavak és gondolatok szerint akarok tevékenykedni...“ .

Végül Stubendek a jelenlevőket arra kérte, hogy hajtsanak fejet Esterházy János emléke előtt. Az eseményen megjelentek, köztük helyi civil és társadalmi szervezetek, továbbá a baráti dél-komáromi Endresz Csoport képviselői égő mécseseket, koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműnél, azután közösen elénekelték a Himnuszt.

0 HOZZÁSZÓLÁS