2019. június 23., 18:19

A kijárat nélküli égő ház?

Az elmúlt napokban három érdekes hír jelent meg az Európai Unió közös fizetőeszközéről, és elmondhatjuk, mindegyik megér egy eurót. Különböző dolgokról szólnak, de mindhárom rámutat arra a mondásra, hogy közös lónak (pénznek) túros a háta.

otszazas-euro.jpg
Fotó: Archívum

Az első hír az Eurobarométer felméréséről szól azon országokban, amelyek elméletileg kötelesek volnának előbb-utóbb áttérni az euró használatára. Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Svédországban ki is mutatták, hogy a polgárok többsége pártolná a csatlakozást. A hét ország lakosainak 56 százaléka véli úgy, hogy az egységes valuta kedvező hatást fejtett ki azokban az országokban, amelyek áttértek a használatára. Ennek az aránya Magyarországon a legmagasabb, mintegy 70 százalék. Az eurót használó lakosok láthatóan megkedvelték az eurót, magukévá tették a hivatalos propagandát, amit igazol egy tavaly szeptemberi felmérés is, amely szerint az euróövezet országaiban 75 százalékos a közös valuta támogatottsága.

Nincs megállapodás az eurózóna költségvetéséről

A második hír már az euró hátteréről szól. Arról, hogy alapvető kérdésekben nem tudtak megegyezni az uniós pénzügyminiszterek az eurózóna jövőbeni költségvetését illetően. A zóna pénzügyminiszterei között már régebben megszületett a döntés, hogy a valutaövezet számára jó lenne egy közös költségvetés, hiszen több tagország is érzékeli a közös valuta okozta makrogazdasági gondokat. De még azt sem tisztázták, hogy a független költségvetést abban az esetben használnák, ha az euró mélyponton van, vagy arra, hogy a tagállamok gazdaságát versenyképesebbé tegyék.

Abban sem tudtak megállapodni, hogy ezt a valutaövezet 19 tagállamában kivetett különadókból finanszírozzák, vagy az EU hosszú távú közös költségvetéséből. A legtöbb tagország támogatja a javaslatot, ameddig az nem jelent kevesebb pénzt az eurózónán kívüli tagállamoknak. De mivel ebben az alapvető kérdésben sem jutottak eredményre, a közös valuta saját költségvetési tervét nem is tárgyalták. 

Persze a hétköznapi euróhasználó megkérdezheti, hogy ez őt mennyiben érinti. Ahogy a valuta 2008-ban nem volt felkészülve a válságra, a valutaövezet a következő időszakra sem alakította ki az eszközrendszerét. A válság óta eltelt idő pedig megmutatta, hogy az övezet országai nem egy gazdasági súlycsoportban vannak, és a gazdag országok szinte kiszivattyúzzák a pénzt a periféria gazdaságaiból. A periférikus országok versenyképessége csökkent, a gazdasági növekedés lassult, a munkanélküliség növekedett. A problémás euróállamok lakosai az alacsony gazdasági növekedést és a magas munkanélküliséget kritizálják, a nyertes euróállamokban viszont a központi beavatkozást és a problémás országok felelősségét.

Ezt támasztja alá harmadik hírünk, amely szerint az eurócsoport elnöke, Mário Centeno az uniós költségvetési szabályok betartására szólította fel Rómát. Az Európai Bizottság ugyanis megállapította, hogy a magas költségvetési hiány miatt indokolt a túlzottdeficit-eljárás megindítása Olaszországgal szemben, ha Róma nem jelent be korrekciót. Az eljárás keretében kiszabott büntetés összege elméletileg a bruttó hazai termék (GDP) 0,2 százalékát jelentheti, akár hárommilliárd eurót. Az EU stabilitási és növekedési paktuma szerint a tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, az államadósság pedig nem lépheti át a GDP 60 százalékát. Olaszország államadóssága tavaly 2300 milliárd euróra, a GDP 132,2%-ra rúgott, ami a görögök után a második legmagasabb arány az EU-ban. A bizottság előrejelzése szerint a mutató az idén 133,7 százalékra, 2020-ra pedig 135,2 százalékra emelkedik.

Van sapkája, vagy nincs sapkája?

Némi alapja azonban annak az olasz kritikának is van, hogy amikor nem a Brüsszelnek tetsző politikai erők vezetik az országot, amelyek reformokat sürgetnek, ellenállnak a központosító törekvéseknek, a bevándorlásnak, akkor nagyon szigorú az Európai Bizottság. Köztudott, hogy Olaszországban szinte mindig válság van, és az államadóssággal mindig is hadilábon álltak. Berlusconi idején az adósság száztíz százalék körüli volt, majd a megbuktatása után jöttek a „szakértelemmel felvértezett” kormányok, akik az adósságot 2016-ra már 132 százalékra emelték. Brüsszel ekkor hallgatott. Mindeközben a gazdasági teljesítmény stagnált. Egyes szakértők szerint, ha maradt volna a líra, akkor mára összesítve 4300 milliárd euróval jártak volna jobban.

Az olasz koalíciós pártok (Öt Csillag, Liga) az olasz polgárok érdekeinek szeretnének megfelelni, javítani a foglalkoztatási helyzeten, ezért is alakult ki a huzavona Róma és Brüsszel között. A koalíció elődje 0,8 százalékos hiánnyal számolt 2019-re, ezt a most hivatalban lévő pártok a többszörösére, 2,4 százalékra módosították, ezzel növelve mozgásterüket.

Alternatív fizetőeszköz mint megoldás?

Mindenesetre az olaszok is tudnak eredeti ötlettel előrukkolni. Felvetették egy Olaszországban használatos alternatív fizetőeszköz lehetőségét. Erre az összes pénzügyi szakértő elkezdte kongatni a vészharangot, hogy ez kikezdheti a közös európai fizetőeszköz alapjait. Sőt, ezzel a kormány egyenesen az ország eurózónából való kilépését igyekszik megalapozni. Az elképzelések szerint az olaszok az euró mellé kis névértékű kincstárjegyet vezetnének be, amely használható volna akár az adófizetésre, akár az egymás közötti pénzforgalom biztosítására. Ha a használata elterjedne, az jelentősen segíthetné az olasz gazdaságot. Bár a példa nem tökéletes, leegyszerűsítve úgy működne, mint nálunk az étkezési utalványok. Célzottan használjuk, csak az elfogadóhelyeken. Tartalékolni nem érdemes, hiszen egy idő után értékét veszti, ahogyan visszaváltani sem, hiszen akkor is veszít az értékéből. Legjobb tőle mielőbb megszabadulni, s ezzel további forgalmat generálunk.

Végeredményben az olasz fejlemények érdekesek lehetnek. A 2300 milliárdos adósságállománnyal valamit kezdeni kell, mert ez maga bedöntheti Európát. Ez az adósság már hatszorosa a görögök 400 milliárdjának. Ezzel még Európa elbírt, ám az olaszokhoz hasonló cipőben járnak a spanyolok és a franciák is. Egyértelművé vált, hogy az eurózóna államai nem kívánnak áldozni az euró használatánál kialakuló egyenlőtlenségek kiegyenlítésére, így teljesen jogos, hogy a kárvallottak alternatív eszközöket keresnek. Az euró fenntartóinak pedig változtatniuk kell ahhoz, hogy minden maradhasson a régiben.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/25. számában)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.