A hét vezér őrzi a turulmadarat Bélvatán
A település lakosait és annak vezetését a település első írásos említésének 777-ik évfordulója és a nemzeti összetartozás indította arra, hogy közösségi összefogással emlékezzenek meg e két eseményről. A falunak alig több mint 300 lakosa van, de az összetartozás érzése itt erősebb, mint a nagyobb településeken. A nyelvhatáron lévő település egy négy község összevonásával létrehozott közigazgatási egység része, a 80-as években elsorvasztásra ítélték, csak 2006 óta indult újra fejlődésnek.
Fehér Tibor polgármester rámutatott, a falurész az elmúlt rendszerben halálra volt ítélve, hisz építkezni nem lehetett, az ifjúság elköltözött. „Már 300 évvel ezelőtt 250 lakosa volt Bélvatának, most csak 306 a pillanatnyi létszám. Borzasztó nagy a különbség, amit várt volna az ember a történelmi fejlődés során, hogy 300 év alatt mindössze ötven fővel tudott gyarapodni. De most már remélhetőleg a fiatalok is jönnek, szaporodnak, remélhetőleg a létszám is emelkedni fog. Két népszámlálás között, 2001 és 2011 között 10 százalékkal emelkedett a szlovák nemzetiségűnek valló személyek aránya a községben, ez valamiről tanúbizonyságot tesz, de egyelőre mindössze 18 százalék a szlovákok aránya” – fejtette ki a polgármester.
A kopjafák avatása az ősök iránti tiszteletet bizonyítja, de az ideérkező idegennek is mutatja, kik lakták a községet az elmúlt századokban. A kopjafa csúcsán egy turulmadár vigyázza az ősök hagyatékát, a központi kopjafát hét kisebb kopjafa veszi körül, amelybe a hét vezér nevét véste az alkotó. Ez egyben a hét alapító törzsre, azaz a magyarság Kárpát-medencei jelenlétére is emlékezteti majd az erre járkat.
„Az a nemzet, amelyik nem tiszteli az elődöket, nem méltó a jövőre. Ezek az emlékművek ezt szimbolizálják, hogy meghajtjuk fejünket őseink, elődeink előtt. Amellett, hogy megvannak a sajátosságok, legyen meg az összetartás is, hiszen a lokálpatriotizmus nagyon jelentős dolog, és így ahogy a bélvataiak is, minden egyes település büszke a múltjára, fejleszteni akarja a saját kis közösségét” – hangsúlyozta Fehér Tibor.
Az emlékhely avatásán Mészáros András egyetemi professzor, filozófus beszélt a magyar ősök iránti tisztelet fontosságáról, amit a legfontosabb közösségi megtartó erőnek nevezett. „Ahogy Szent Ágoston mondta, a múlt, ami az emlékekben él, a jelen, ami a cselekvésben, és a jövő, ami a reményben él – ez össze kell, hogy kapcsoljon valamiképpen. A jövő mindig az elkövetkezendő generáció, tehát velük kell megtalálni a közös hangot, akkor tovább fog élni ez a falu” – fejtette ki.
A településen néhány lelkes önkéntes elkezdte a közösség összefogását, évente több mint egy tucat közösségi rendezvényt szerveznek, amelyen a település apraja-nagyja részt vesz. A kopjafák készítésére és az emlékhely kialakítására a helyi lakosok és vállalkozók adakozással teremtették meg a pénzügyi keretet.
A kopjafákat ugyan nem helyben készítették, de az emlékhely kialakításában az egész település részt vett. Horváth Erzsébet szervező, a bélvatai Vöröskereszt Alapszervezet elnöke elmondta, hogy az alkotás Pesten készült. „Azért is tartottuk fontosnak, hogy magyar ember készítse el, mivel magyar földre kerül. A mi falunk még nagy részében magyar, ezért szerettünk volna valami olyat, ami a falunkhoz köt, és szerettük volna, ha meg is marad utánunk” – fogalmazott.
Az eseményre egy két méter hosszú és kilencven centiméter széles, magyar zászlót és Nagy-Magyarország térképét a bélvatai címerrel ábrázoló tortát készítettek. A kopjafákat ökomenikus istentisztelet keretében szentelték meg, ezt a helyi iskolások fellépése és a somorjai Nomád zenekar műsora színesítette.



