A forint és a szlovák lassulás

A reakciók és a válaszok azonban mindennek nevezhetők, csak mértéktartóknak nem. A hadd dögöljön meg a szomszéd tehene alapon a honi sajtó igyekszik is kihangsúlyozni, mi az, ami a másiknak nem megy. Pedig lassan, de biztosan begyűrűzik a gazdasági lassulás, és csak reménykedhetünk, hogy nem lesz komolyabb válság belőle.

Tény, hogy a magyar forint az euróhoz képest rekordszintű mélységekbe süllyedt, és a múlt héten rövid időre túllépte a 336 HUF/EUR árfolyamot. A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa pedig bejelentette, hogy nincs oka beavatkozni. Persze csak pár percre köszönt be ez az árfolyam, majd a kamatdöntést követő háttérbeszélgetés után a forint visszaerősödött. A jegybankból elmondták, hogy az árfolyammal különösebben nem törődnek, inkább az inflációt figyelik. Márpedig a pénzromlás egyelőre a kívánt sávban mozog.

Tény, hogy a forint erőteljesen reagál az euró árfolyamának világpiaci változására. A lengyel zlotyval hasonló a helyzet. Ha az eurózóna gazdasága gyengül, és esik az euró árfolyama, a forint euróhoz mért árfolyama aránytalanul nagyobb visszaesést szenved el. Épp ezért nem érte meglepetésként a forint árfolyamát rég követőket, hogy a gyenge BMI (beszerzési menedzsment index) eredmények hatására gyengült az európai fizetőeszköz, és ezért a forint és a zloty árfolyama is jelentősen visszaesett.

Az elemzők mégis azzal számoltak, hogy az MNB várhatóan inkább megfékezi az esetleges forinterősödést, és a gyengülésre nem várható reakció. Teljesen logikusan, hiszen a lassulás idején még jól is jön a magyar exportnak a gyenge forint. A szlovák–magyar relációban ez még látványosabban mutatkozik meg, hiszen az első félévben (miközben arról cikkeztek, milyen gyenge a forint) a magyar kivitel Szlovákiába 16 százalékkal bővült, ráadásul úgy, hogy a magyar kivitel több mint negyven százalékát a kisebb vállalatok adták.

Persze lehet jajgatni, hogy drága a magyaroknak a külföldi nyaralás és a külföldi áru. A válasz egyszerű: tessék a hazait venni, és otthon is lehet nyaralni. Sőt, a gyenge forint erősíti a turizmust, a határ menti bevásárlóturizmust, és a multi is ott termeltet, ahol olcsóbban tudja ezt megoldani. Az igazi baj az lenne, ha ez a folyamat ellenőrizhetetlen árromláshoz vezetne, illetve, ha az adósságot devizában kellene törleszteni. Szerencsére erre a magyar pénzügyi kormányzat már évekkel ezelőtt gondolt, és a minimálisra csökkentette a devizában jegyzett államadósságot. Az esetleges árromlást remélhetően a magyar lakosság bírni fogja, legalábbis enyhítheti a hatásait az utóbbi időszak béremelése, ami a legerőteljesebb volt a V4-ek között.

Az árfolyam rángatózása jól jött a liberálisan becsípődött szakíróknak, hogy rúghassanak egyet az unortodox magyar gazdaságpolitikába. Az elért eredmények miatt az elmúlt két évben erre nem igen volt lehetőségük. Ám lehet ragozni az árfolyamot, a magyar gazdaság nem lassult, sőt az első félévi 5,1%-os GDP-bővüléssel európai listavezetővé ugrott. Persze ehhez sok minden hozzájárult, de nem kis része volt ebben a gyenge forintnak is.

Kényes helyzetben van a szlovák gazdasági kormányzat, hiszen nyakunkon a választások, a kormánykoalíció preferenciái meglehetősen alacsonyak, és még jön ez a fránya gazdasági lassulás. Osztogatni kéne, közhangulatot javítani, miközben a számok nem engednek. Befékezett az autóipar – azért a koalíció jócskán drágította már eddig is a szlovák munkaerőt –, ami magával rántotta az egész gazdaság mutatóit. És nincs, amivel ezt pótolnák. Nem fejlesztettek, lassú a digitális gazdaság kiépítése, nem építettünk a szolgáltatásokra, gyenge a turizmus, kevés európai forrást használtunk fel, a kis vállalatainknak pedig alig van esélyük a szomszédok piacain, hiszen a „mi erős eurónkkal” kellene küzdeniük a legyengített zlotyval vagy a forinttal szemben.

Az elmúlt napokban Peter Kažimír jegybankelnök és Ladislav Kamenický új pénzügyminiszter már-már drámai hangon ecsetelte a lassulást. Kažimír bejelentése, a tőle megszokott stílusban, elég flegmatikusra sikeredett. A független jegybanki guvernér pozíciójából konstatálta a tényt, hogy ne is számoljunk 4% körüli növekedéssel, jó esetben csak 2,5 százalékkal. A fennhéjázás ugyanakkor felháborító, hiszen Kažimír különböző posztokon 2006-tól részt vesz a szlovák gazdaságpolitika alakításában, 2012 óta az idei kinevezéséig ő volt a pénzügyminiszter. Az ő felelőssége is, hogy Szlovákia az elmúlt években – a jó időkben – semmit sem tett azért, hogy felkészüljön a törvényszerűen várható rosszabb évekre.

Éppen ő volt az, aki a négyszázalékos gazdasági bővülésre alapozva kidolgozta az idei „nullás” költségvetést, majd annak betartatását ráhagyta Ladislav Kamenickýre. Ha valaki végtelen mazochizmusának engedve megnézte a miniszter bejelentését, hogy tarthatatlan lesz az idei „nullás“ költségvetés, és belefutunk egy 0,8-1%-os mínuszba, egy drámát láthatott. A miniszter tudja, hogy vissza kéne fogni a költekezést, na de ott van a koalíció és a közelgő választások! Talán még azt is tudja, hogy modernizálni kellene a gazdaságot, ám ez többéves program, amit a „jó időkben“ kellett volna elindítani. Esetleg tartalékolni kellett volna a közelgő válság hatásainak a tompítására. A szerencsétlen pénzügyminiszter csak bámult a  problémakupacra, mint a minap Érsek Árpád a lassan összeomló komáromi Vág-hídra.

A legszomorúbb az egészben, hogy ennek a gazdaságpolitikai vezetésnek láthatóan nemhogy  a gyógyírról nincs elképzelése, de talán a helyzetet sem képes felmérni. Sajnos a válság itt kopogtat, és mi (az állam és a magánszféra), a görögökhöz hasonlóan (2008 előtt), háromszor annyi hitelt vettünk fel, mint amennyivel bővült a gazdaságunk. Az euróra nemzeti büszkeséggel tekintünk, tabuként, amelynek lehetséges negatív hatásait felemlegetni sem, nemhogy kutatni szabad lenne. Mindeközben az euró bevezetésével elveszítettük az árfolyam korrigálásának az eszközét, amellyel orvosolni lehetne a kényes helyzeteket.

Már csak egyben lehet bízni: a válság érkezése megvárja a választásokat és az új kormány felállását, amelybe végre olyanok kerülnek, akik esetleg tudni fogják, mit is csináljanak. És emellett talán lesz bátorságuk és erejük akár fájdalmas intézkedések meghozására is.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/40. számában.)