Végre hivatalossá válik, ahogy eddig tanítottunk – iskolavezetőket kérdeztünk az oktatási reformról
Szeptembertől már minden alapiskolában kötelező lesz az oktatási reform bevezetése. Ez egyfajta szemléletváltást, másféle megközelítést jelent, hiszen a kreativitás, a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás kerül előtérbe. Annál is inkább, mert a mostani online nemzedékeket hagyományos módon már nem lehet, vagy nagyon nehézkes, tanítani. Semmi új a nap alatt, mondaná a legtöbb iskolavezető, hiszen sok alapiskolában már évek óta bevetik az új módszereket. Úgy tanítanak, hogy azzal eredményeket érjenek el a diákoknál.
Narancsik Szilvia, a nagymácsédi magyar alapiskola igazgatója megkeresésünkkor elmondja, ők a reformot hivatalosan egy éve kezdték. De már évekkel ezelőtt váltottak, próbáltak alkalmazkodni, hangsúlyt fektetni például a szövegértésre, hiszen maguk is nap mint nap tapasztalják, hogy a mai kor gyermekeihez már más hozzáállás szükséges, mint még akár a 20-30 éve ezelőtti diákokhoz.
„Azt gondolom, hogy nagyon fontos, szükséges is ez a reform. Csak közben állandóan újabb és újabb kötelességeink vannak. A változások úgy vannak bevezetve, hogy nem adnak nekünk elég időt arra, hogy megszokjuk ezeket és esetleg azt is meg tudjuk nézni, hogy mennyire váltak be. Mindig újabb és kötelességek, plusz feladatok jönnek.
- summázza véleményét az iskolaigazgató. Nem is rejti véka alá, hogy a folytonos változások rendkívül sok energiát vesznek el, pluszmunkát igényelnek, miközben az iskolában elsősorban tanítani kellene.
Beszél arról is, hogy a reform sikeressége elsősorban a pedagógusokon múlik. Nekik kell érezniük és saját elhatározásukból, meggyőződésükből váltaniuk, más módszerekkel oktatniuk. Ez nyilván esetenként a komfortzónából való kilépést is jelentheti. Nem könnyíti meg a helyzetüket, hogy alig változtattak valamit, alig szokták meg, már megint valami újat, mást kell csinálni.
Narancsik Szilvia szerint nem lenne szabad, hogy az oktatásról valami másra, az adminisztrációra, a pluszfeladatokra kerüljön a fókusz.
A nagymácsédi iskolaigazgató elmondja még, náluk természetesek a reggeli beszélgetős körök, csak ők nem így hívják ezeket. Mivel nem számítanak nagy iskolának, a gyermekközpontúság, a személyre szabott oktatás abszolút működik náluk. Galántától nem messze lévő, nyelvhatáron működő iskolaként, ahová más településekről nem járnak diákok, igyekeznek a maximumot nyújtani, hogy a falubeli szülők az ő intézményüket válasszák gyermekeiknek.
Nem vártunk semmiféle felsőbb utasításra, hanem időben kezdtük a változtatást. Rendszeresek nálunk a projektnapok, nagyon jó kapcsolatokat ápolunk a szülőkkel is. Igencsak pozitívan értékelem azt is, hogy az óvoda és az iskola pár éve egyesült, s így összesen 190 gyermekünk van.”
– meséli Tokár Rácz Mária, a bodrogszerdahelyi magyar alapiskola igazgatóhelyettese, aki az intézményben a reformfelelős.
Mint mondja, nagyon pozitív tapasztalataik vannak vele. A legnagyobb változás az osztályzásban volt, hogy a tanulók nem érdemjegyeket, hanem szóbeli értékelést kapnak.
Ennek előtte ki kellett találniuk a hogyanját, milyen formában fogják ezt a gyerekek megkapni. Jó dolog, hogy nem érdemjegyet lát a szülő, hanem két-három mondatot a pecsét mellett, arról, honnan, hová jutott a gyerek, min kell javítania, esetleg mit kell még pluszban gyakorolnia.
Bevezettük az ún. CLIL módszert is, tehát vannak olyan tantárgyak, amiket idegen nyelven, esetünkben szlovák nyelven tanítunk. Az ember és természet tantárgyat, a testnevelést is szlovákul tanította nekik ugyanaz a tanító néni, aki a szlovák nyelvet is. Azért tartottuk ezt a fontosnak, mert a legnagyobb gyengeségünk, és ezt ki kell mondani, az az, hogy a gyerekek nem tanulnak meg a kellő szinten szlovákul. Magyar környezetben nagyon nehéz jól megtanulni a napi egy órában, pontosabban 45 percben. És hogyha többször hallja ezt a nyelvet a gyermek, legalább két órán keresztül egy nap, az már azért eredményesebb tud lenni, hosszú távon” – teszi hozzá.
Tokár Rácz Mária beszél arról is, hogy a ragozás és nyelvtan helyett éppen a kommunikációra, beszédre kell helyezni a hangsúlyt a szlováknyelv-oktatásban.
Arról is tájékoztat, hogy másodikban is ketten fogják tanítani a gyerekeket, játékos formában. A férfi kolléga, az osztályfőnök, 50 pluszos, a másik pedig egy pályakezdő pedagógus, aki a második évét kezdi már ebben az új osztályban tanítani. Fiatal kora ellenére nagyon ráérzett a tanítás ízére. A két pedagógus nagyon jól összedolgozik, s ez kívánatos is, a gyermekek érdekében.
– mondja a szeptemberben 133 diákkal tanévet kezdő gyűjtőiskola igazgatóhelyettese.
