Szakadék a felsőoktatásban: az Oktatáspolitikai Intézet cáfolja az egyenlő esélyekről szóló statisztikát
A szlovákiai fiatalok 38 százaléka tanul tovább felsőoktatási intézményben, míg az anyagi szükséghelyzetben lévő családokból származók esetében ez az arány a négy százalékot sem éri el. Ezek az Oktatáspolitikai Intézet (IVP) legfrissebb adatai, amelyek élesen ellentmondanak a Költségvetési Felelősség Tanácsa (RRZ) korábbi, sokkal optimistább elemzésének. Az RRZ szerint ugyanis a fiatalok 61 százaléka jár egyetemre, és a leghátrányosabb helyzetű családok esetében is 52 százalékos ez az arány – tájékoztatta a TASR hírügynökséget Zuzana Baranovičová, az IVP főigazgatója.
Az IVP szakértői rámutattak: az RRZ elemzői a közzétett adataikból arra a téves következtetésre jutottak, hogy a szülők jövedelme nem játszik döntő szerepet a felsőoktatásba való bejutásban, és a szlovákiai iskolarendszer ebből a szempontból egyenlőségen alapul. Ezzel szemben az oktatáspolitikai intézet úgy látja, a Költségvetési Felelősség Tanácsa a teljes populációra nézve 1,6-szorosan, a legszegényebb sorsú gyermekek esetében pedig kis híján 15-szörösen felülbecsüli az egyetemi beiratkozások számát.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) statisztikái szerint 2018 és 2020 között a 20 éves hazai lakosság 34 százaléka volt beiratkozva szlovákiai felsőoktatási intézménybe. Az IVP hangsúlyozza, hogy ez az arány csaknem a fele annak, mint amit az RRZ állít. A nemzetközi összehasonlításokból ráadásul világosan kiderül, hogy a szlovákiai oktatásban hatalmas egyenlőtlenségek alakulnak ki.
Az OECD definíciója szerint egy oktatási rendszer akkor tekinthető igazságosnak és esélyteremtőnek, ha a szocioökonómiai háttér a lehető legkevésbé vetíti előre a tanulmányi eredményeket. A 15 éves tanulók körében végzett PISA-felmérések alapján a 80 részt vevő ország közül épp Szlovákia volt az, ahol a tanulók környezete a leginkább meghatározta az eredményeiket, és nálunk volt a legalacsonyabb azon diákok aránya, akik a gyenge családi háttér ellenére is jól teljesítettek.
A módszertani eltérések komoly torzításokhoz vezethettek. Az RRZ korábban azt közölte, hogy az 1998 és 2000 között született diákok átlagosan 61 százaléka tanult tovább felsőfokon. Az IVP ezt a magas számot azzal magyarázza, hogy a tanács elemzőinek nincs hozzáférésük a szlovákiai egyetemisták adatbázisaihoz, így azt, hogy valaki ténylegesen tanul-e, csupán közvetett úton, például az egészségbiztosítási adatok alapján próbálták felmérni.
A pontosított hivatalos adatok szerint azonban az állandó szlovákiai lakhelyű 20 éves fiataloknak csupán a 38 százaléka jár egyetemre.
A legszembetűnőbb szakadék a mélyszegénységben élők megítélésében tapasztalható. Bár az RRZ adatai szerint az alsó tíz százalékba tartozó, legalacsonyabb jövedelmű családok gyermekeinek 52 százaléka egyetemre megy, az IVP saját elemzése sokkal borúsabb képet fest. Az intézet rávilágított, hogy a legszegényebb háztartásokból származó 20 évesek mindössze 3,6 százaléka jut el a felsőoktatásba, vagyis a valóságban rendkívül ritka kivételnek számít, ha a legkevesebb pénzből gazdálkodó családok gyermekei diplomát szereznek.
Az alacsony jövedelmű családok gyermekeinek drámai alulreprezentáltsága a felhalmozódó oktatási egyenlőtlenségekkel magyarázható, amelyek a rendszer minden egyes szintjével egyre jobban elmélyülnek.
Már hároméves korban megmutatkozik a hátrány: a szűkös családi kassza gyakran azzal jár, hogy a gyermek kimarad az óvodai nevelésből. Ez rányomja bélyegét az általános iskolai felkészültségre, majd a későbbi tanulmányi eredményekre, és végső soron a minőségi középiskolába való bejutás esélyeire is. Mivel az egyetemi felvételit elsősorban a korábbi tanulmányi eredmények befolyásolják, az anyagi szükséghelyzetben élő családok gyermekei gyakran érettségit nem adó szakmákban kötnek ki, vagy idő előtt, végzettség nélkül morzsolódnak le a középiskolából.
