Nem nyílik az ajkuk, a szívük a szlovák nyelvre?
„Prosím si lístok do Gbel…” – kerestem a megfelelő ragozást fiatal koromban az érsekújvári vasútállomáson. „Gbeliec” mondta az alkalmazott lekicsinylő hangnemben. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, csak azért is jól megtanulok szlovákul. Szinte minden felvidéki magyar ember átélt már ehhez hasonló traumát, amikor megszólalt és szégyen lett belőle. Ilyen tapasztalatok után nem is lehet csodálkozni azon, hogy jó pár év szlováktanulás után se mer megszólalni a gyermek ezen a nyelven. A párkányi Ady Endre Alapiskola szlovák szakos pedagógusaival a szlovák nyelv tanításának és tanulásának témakörét jártuk körbe.
Elmúlt a tanév, előttünk a nyár, teli kalandokkal, szórakozással. Több szülő úgy gondolja, összeköti a kellemeset a hasznossal, és olyan tábort vagy foglalkoztatót keres gyermeke számára, ahol fejlődni is tud. Ezért egyre többször esik a választás szlovák táborra, ahol a magyar gyermek szórakozva tanulhatja a nyelvet.
Szerinte azok a gyerekek tanulnak meg szlovákul, akik otthon beszélnek ezen a nyelven, vagy különösen jó nyelvérzékkel vannak megáldva és a tévéből is képesek megtanulni a nyelvet. Sokszor azonban szenvednek a gyerekek a szlovák nyelvórán, bármilyen varázslatot is próbál bevetni a tanár. Rengeteget kommunikálnak, beszélgetnek, kisfilmeket néznek, de többeknek ez sem elég. Azok lesznek sikeresek, akik azért tanulják a szlovák nyelvet, mert meg szeretnék értetni magukat szlovák közegben is.
– vallja Takács Krisztina.
Vörös Nikoletta 2014-től tanít szlovák nyelvet, eleinte szakközépiskolában, majd itt az alapiskola 6. és 7. osztályában. A kérdésre, hogy sok diák számára miért olyan nehéz megtanulni szlovákul, elmondja, hogy a környékükön kevés szlovák szót hallanak. Van, akinek a tanítási mód nem felel meg, nehezen nyílik a szájuk és a szívük a szlovák nyelvre, félnek a reakciótól, mit kapnak majd, ha netán hibásan vagy magyar akcentussal beszélnek.
Papánek Bianka a negyedik osztályban tanít szlovákot, testnevelést és technikát.
– Ha teljesen idegen nyelvként tekintünk a szlovákra, akkor az állami tantervben leírtak nem teljesülnek. Arra, hogy idegen nyelvként oktassuk a szlovákot, tanterv nem létezik. Próbáljuk felcsipegetni a módszereket az angol és a német szakosoktól. Ehhez most megkaptuk a törvényi lehetőséget, de módszertani segédanyag nem érkezett. Fontos azonban, ne abból induljunk ki, amit mi tanultunk annak idején, hogy először megtanuljuk a grammatikai szabályokat, utána próbálunk meg kommunikálni. Ennek pont a fordítottja a célravezető. Nekünk kicsit nehéz új módon, a kommunikációra építő tankönyv szerint oktatni, de a szülők oldaláról pozitív a visszajelzés – sorolja a tanárnő. Arra a kérdésre, jó ötlet-e az anyanyelvi oktató, aki nem tud magyarul, határozott nemmel válaszol.
– állítja.
Takács Krisztina az elmondottakhoz hozzáteszi, hogy az államilag kiadott tankönyv mellett gyakorló pedagógusok által összeállított segédanyagot adott ki az iskola az 5–6–7–8. évfolyamok számára.
– A tantervet követve olyan dialógusokat próbáltunk írni, amelyekre a mindennapi életben van szükség. Minimum nyelvtan, rengeteg párbeszéd. A témák ciklikusan ismétlődnek, csak egyre nagyobb szókinccsel. Emellett sajnos a tankönyvet is használni kell, mert a felvételikben és a monitorban is sok a mondatelemzés, a ragozásminták, de a kommunikációhoz erre nincs nagy szükség.
Gulyás Ágnes négy évtizedes tapasztalattal rendelkezik az alsó tagozatosok nyelvoktatásában. Mint mondja, aki szlovák óvodából érkezik, előnnyel indul, de novemberre a többi tanuló is utoléri. Bakos Adri módszerére esküszik, csak úgy süt belőle a lelkesedés a módszerrel elért sikerek láttán.
– Számomra ez az a módszer, ami mindent „visz”. Elsőben még csak magamban mertem örvendezni, mert nem volt visszacsatolás. Most harmadikban tanítok belőle, az órák játékosak, a gyerekek és jómagam is élvezem az óra minden percét. Nem értem, miért nincs ez államilag támogatva, de nagy szerencsénk, hogy az iskola megvette a munkafüzetet a tanulóknak.
– sorolja Ági lelkesen.
A „padláslakók” történetét viszik végig az egyes évfolyamokban, ami megszólítja a mai gyerekeket, miközben sokat mozognak, játszanak, mesét hallgatnak. Minden illusztrálva van, a nyelvtan nem könnyű, de ötletesen vezetik rá a tanulót. A történetekben megjelenik az aktuális nyelvtani jelenség és a szókincs: „podľa mňa má vo vreci mŕtveho potkana…, myslím si, že v ďalšom príbehu už nenájdu Pomum Rutilus… mám rád/rada Muchu Veliteľku, lebo.... A mesékhez fűződő feladatok megmozgatják a gyerekek fantáziáját, még a gyengébb tanulók is játszi könnyedséggel fogalmazzák meg ötleteiket, véleményüket. A házi feladat minimális.
– Minden nap van szlovákóra, de merem mondani, ha naponta kettőt tartanék, azt is élveznék. Van olyan kisgyerek, aki a többi órán passzív, de a szlovákórába aktívan belekapcsolódik.
Bacsó Péter, az iskola igazgatója kifejti, a magyar iskolákban folyó szlováknyelv-oktatás évtizedek óta problémás téma, megoldandó kérdésként jelenik meg az oktatásügyi diskurzusokban.
– Amikor 2020-ban átvettem az intézmény irányítását, a kollégákkal megállapítottuk, hogy a változásért mi, pedagógusok tehetünk a legtöbbet, így az 1–3. és az 5–7. évfolyamoknak belső használatú segédanyagokat dolgoztunk ki, amelyekkel próbáltuk a tanórákat kommunikációalapúvá tenni. Ezt kiegészítendő a szlovák nyelvet oktató kollégáknak az iskolában továbbképzéseket szerveztünk, illetve egyéb helyszíneken is részt vettek szakmai fórumokon, műhelymunkákban és továbbképzéseken. Meglátásom szerint fontos lenne a pedagógusképzést is abba az irányba elmozdítani, hogy az egyetemeinkről olyan szlováktanárok kerüljenek ki, akik már az idegen nyelvek tanításánál használt módszereket tökéletesen ismerik és gond nélkül képesek alkalmazni őket – fogalmazott a párkányi Ady Endre Alapiskola igazgatója.
Megjelent a Magyar7 2024/27. számában.
