Ne döntsenek rólunk, nélkülünk!
Ennek a jelszónak a jegyében tartottak ma sajtótájékoztatót Pozsonyban, ahol az aktuális oktatásügyi kérdésekről mondott véleményt Forró Krisztián, az MKP elnöke, Farkas Iván alelnök és Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője.
Jómagam is három gyermek édesapja vagyok és mindennap szembesülök azokkal a komoly kihívásokkal, amelyekkel jelenleg a járvány miatt küzdenek diákok, tanítók és gyermekek egyaránt, mondta el megnyitójában Forró Krisztián. Hangsúlyozta: nem fordulhat elő, hogy a diákok és tanítók essenek áldozatául a jelenlegi helyzetnek.
A pártelnök reméli, hogy Gröhling miniszter fejében, mikor megalkotta oktatáspolitikai elképzeléseit, meg sem fordult az, hogy ha valamelyik magyar iskolában 300 alá csökken a diákok létszáma, akkor becsukják az érintett iskolát. Ha ez mégis tervben lenne, mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák. A pozitív diszkriminációt kell alkalmazni, hogy a nemzetiségi iskolák megmaradjanak, mondta.
Farkas Iván szerint egységesen kell fellépni a magyar politikai pártoknak, hiszen a magyar iskolák háromnegyede nem tartozik ebbe a kategóriába.
Reméli, hogy ha a kormány és a miniszter komolyan gondolja, hogy képviselni akarja az összes nemzetiséget, és akkor meghívják a magyar pártokat is a tárgyalóasztalhoz. Muzsla község iskolájának fenntartójaként arról számolt be, hogy amennyiben igény mutatkozna a szülők részéről és a tesztelés Párkányban megoldható lenne, akkor még decemberben megnyitná az iskolát.
Fodor Attila a Covid-helyzetről elmondta, minél előbb vissza kell vinni a gyerekeket az iskolába. Az oktatás nemcsak a tanításról, hanem a fizikai együttlétről is szól. A gyerekek egyre inkább bezárkóznak, demotiváltak, már nem segítenek a pedagógiai csodaszerek sem, a pedagógus pótolhatatlan.
Minden tervet át kell gondolni, persze a biztonság az egyik legfontosabb feladat, működhetnének az iskolák a szemaforrendszer alapján.
Beszélt Branislav Gröhling miniszter 12 pontjáról is. Ezek jelszavak, pár mondatos megjegyzéssel, ami az iskolarendszer optimalizációját célozta meg. A nemzetiségi oktatás kérdése azonban meglehetően összetett.
Tudomásul kell venni, hogy a nemzetiségi oktatás az egy specifikum. A pontok nagy része szerinte elfogadható.
De kellene még egy 13. pont is. Ez lehetne a nemzetiségi oktatás.
A közoktatási törvénybe be kell építeni a nemzetiségi oktatás fogalmát. Ezen a pártoknak és a szakmának összefogva kellene dolgozniuk.
Nem tudjuk elképzelni azt, hogy csökkentsék az iskoláink számát, a diáklétszám országosan folyamatosan csökken, az iskolák negyede bír csak 300 fős diáklétszámmal. Éppen ezért pozitív diszkrimináció a jövőben is kell, hogy legyen.
Fodor Attila a ma7.sk-nak elmondta, az SaS víziója az, hogy minél nagyobb létszámú iskolák legyenek és ezekben különféle igényű gyermekek számára kiegészítő szakszolgálatok legyenek biztosítva. Úgy véli, nem a 300-as szám kulcskérdés, hanem az, hogy 16 éve egy olyan rendszert működtetünk, ahol a többségi iskolarendszer kétharmadának is kompenzációra van szüksége. Újra kell gondolni a normatívát és esetleg növelni az oktatásba fektetett pénz összegét, ami jogos elvárás a világ részéről Szlovákia felé, mivel csak 3,3 százalékot költünk erre a GDP-ből.
