2026. június 24., 14:20

Merre tovább alapiskolai optimalizáció? – Fodor Attilát kérdeztük

A szlovákiai magyar közoktatás érdekvédelmét és szakmai fejlesztését támogató Oktatáspolitikai Műhely (tagszervezetei: Comenius Pedagógiai Intézet, Innovatív Oktatásért Intézet, Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kara, Magyar Szövetség, Pro Civis p.t.. Selye János Egyetem, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége) szakemberei egy javaslatcsomaggal, illetve ajánlással rukkoltak elő, mely segíteni hivatott magyar iskolák előremenekülését az alapiskolai hálózat optimalizálásának folyamatában.

2024-04-27 XXIX. Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozója, Rozsnyó, pedagógustalálkozó
Fotó: Fábián Gergely

A konkrét lépeseket ajánló dokumentum (csatolmányként elolvashatja) a 2026. január-március időszakban, Dél-Szlovákia magyarok által lakott területein 13 regionális/kistérségi szakmai fórumra épül. Ennek keretében az oktatáspolitikai műhely tagjai mintegy 400 polgármesterrel, iskolavezetővel, önkormányzati szervek és szülői szervezetek képviselőivel vitatták meg a közoktatás időszerű kérdéseit és feladatait. A találkozók középpontjában a jogszabályi változások – elsősorban az új tanügyigazgatási és oktatásfinanszírozási törvény – áttekintése, a magyar iskolák főbb problémáinak számbavétele és a magyar iskolahálózat szükséges átalakításának, optimalizálásának kérdései szerepeltek.

Igazából ez inkább egy elvi álláspont a részünkről. Valójában már elég hosszú ideje foglalkozunk az iskolahálózat témájával. Látjuk a születési számokat, látjuk a törvénymódosításokat, s azt is, hogy milyen helyzetben vannak a magyar iskolák. Úgy tapasztaljuk, hogy elég nehezen állnak rá az együttműködésre, az esetleges iskolaközpontok létrehozására. Nevezhetjük ezt akár az oktatási műhely véleményének, álláspontjának is. Természetesen vállaljuk, hogy ha bármelyik kis térségben szakmai segítségre van szükség, netán elemzésre, közös gondolkodásra, fórumra, megoldáskeresésre, akkor abban részt vegyünk, ahogy eddig is tettük”

–mondja el a valahol a továbblépés és továbbélés lehetőségét is magában hordozó „receptről” Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője.

A csodavárás ideje lejárt

Felvetésünkre, hogy a legtöbb iskola miért nem látja a valós helyzetet, a diáklétszám csökkenését, ami előbb-utóbb komoly problémákhoz vezet, a több évtizede az oktatásügy helyzetét vizsgáló szakember szerint ennek oka lehet a nagyon alacsony szintű  együttműködési kultúra.

Amíg volt elég gyerek, addig nem kellett ilyenről gondolkodni, nem kellett mással közösködni. Rontott a helyzeten az is, hogy ahogy fogytak a gyerekek, nagyon sok térségben harc folyt a diákokért. Sérelmek után, feszültségekből kellene átfordulni egy bizalmi együttműködésbe, ami nehezen megy. Éreztük a regionális fórumokon is, hogy vannak helyek, ahol azért nem foglalkoznak az iskola jövőjével, mert még mindig abban bíznak, hogy az optimalizációból úgy sem lesz semmi, hiszen mennyi reformkísérlet volt már és mind kudarcba fulladt”

– reagál.

Hozzáteszi azt is, Tamás Erzsébettel, a Magyar Szövetség oktatáspolitikai szakértőjével benne vannak abban a minisztériumi munkacsoportban, ami kimondottan az optimalizációval foglalkozik. Nagyjából egy hónappal ezelőtt bemutatták nekik azokat az eredményeket, amelyet az ún. fejlesztési tervekből szűrtek le. Ezeket a kisebb létszámú iskolák nyújtották be annak érdekében, hogy plusz pénzeszközökhöz juthassanak a méretszorzó januári csökkentését követően.

Összesen 830 iskola, ebből 132 magyar iskola adatait dolgozták fel. Érdekes módon az iskolák egy jó része úgy töltötte ki a jövőre vonatkozó részt, hogy miközben 2020-tól az elmúlt öt évben minden évben kevesebb gyerekük volt, a jövőben mégis emelkedést prognosztizáltak. Pedig ennek az optimizmusnak semmi alapja nincs, elég ha csak arra gondolunk, hogy az elmúlt két-három évben drasztikusan csökkent a születések száma. Tavaly pedig történelmi mélypontra zuhant.

Nincs mire várni. A csodában nem lehet bízni. Annál is inkább, mert múlt héten az oktatási minisztérium véleményeztetésre bocsátott egy újabb törvénycsomagot. Megint módosul az összes közoktatási törvény, és nagyon keményen „rezonálnak” a minimális létszámok. A nemzetiségi oktatás pedig nincs külön kezelve. Éppen ezért a következő hetekben harcba fog kelleni szállni azért, hogy vegyék ki belőle a nemzetiségi oktatást. Arra persze nincs garancia, hogy ez sikerül is. A módosításokat még tüzetesebben is át kell olvasnunk, de azt hiszem, hogy úgy tervezik, ha három egymást követő évben nem teljesíti az iskola a minimális létszámot, akkor a minisztérium automatikusan kiveszi az iskolát a hálózatból, vagyis megszünteti. A minisztérium remek taktikája, hogy ugyanúgy, ahogy tavaly, ezt a hatalmas csomagot is június vége felé jelentette be, amit július 8-ig lehet véleményezni. Kevés időt hagytak megint…”

– fűzi hozzá Fodor Attila.

Kicsik és nagyok

Mi lehet a szerepük az optimalizációban a nagy iskoláknak, a nagyvárosi iskoláknak, mert egyelőre úgy tűnik, mintha csak a távolból figyelnék a kis iskolák vergődését?

A szakember szerint a nagy iskolák még nem érzik a veszélyt. Pedig sokban éppen azért van még elegendő gyermek, mert a környékbeli falvakban sorra szűnnek meg az iskolák. Konkrétan Érsekújvárt említi, ahol szépen növekedett a diáklétszám a magyar iskolában. De 16 - 17 községből vannak a gyerekek.

Megemlíti, az iskolahálózat természetes racionalizációja mindig is folyt, csak lehet, hogy nem olyan látványosan, ahogy most tervezi a szaktárca. A 90-es évek közepén volt legmagasabb magyar alapiskolák száma, meghaladta a 300-at. Ennek oka, hogy a rendszerváltozást követően, amikor már lehetett magán- meg egyházi iskolákat nyitni, akkor például nagyon sok ilyen kisiskola nyílt. És aztán ezek szépen fokozatosan megszűntek, mert elfogytak a gyerekek és most 222-nél tartunk. Az iskola csak addig működik, míg van gyermek.

Nem tudunk, nem lehet minden iskolát megmenteni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy egy faluban, ha elveszik az iskola, akkor az komoly érvágás a magyarság megmaradása szempontjából. A szakmai műhelyen belül is különféle gondolkodású és nézetű emberek vannak és hosszas viták után jutottunk el odáig, a cél az lehet, hogy minden régióban elérhető távolságon, 5-10 kilométeren, belül biztosítani kell a magyar oktatást”

– mondja.

És hozzáteszi, keresni kell az előremenekülés útját. Amire kiáltványukban is kínálnak lehetőséget. A magyar oktatás továbbélését jelentheti kis falvakban az óvoda és az  iskola összevonása, de az alsótagozatok „csatlakozhatnak” egy másik, nagyobb iskolához is. Városokban megoldás lehet az erős iskolaközpont, óvodától egészen gimnáziumig. Minden esetben fontos, hogy magyar tannyelvű intézményt csakis magyar tannyelvű intézménnyel vonjanak össze. A szlovák és magyar iskola összevonása egy-egy településen, ami a polgármesterek számára a legegyszerűbb megoldásnak tűnhet, nem opció.

Nyári pihenés kizárva

Egyelőre tehát úgy fest, felejtős lesz a nyugodt nyár az idén az oktatáspolitikával foglakozók számára. Az oktatáspolitikai műhely képviselői hamarosan találkoznak Tomáš Drucker miniszterrel. A törvénymódosítás-tervezeteket is július 8-ig véleményezni kell. Fodor Attila megemlíti a méretszorzó fokozatos csökkentését is, ami szintén egyfajta kényszerítő eszköz lehet a kisiskolák számára, hogy jövőjük érdekében lépjenek. 2031-től pedig már nincs is méretszorzó. Fontosnak tart egy találkozót a Városok és Falvak Társulásával (ZMOS-szal) is, mert erőt képvisel, erőteljesebben tud tárgyalni a minisztériumokkal és érintett is, hiszen 500-600 szlovák kisiskola is veszélyben van.

Beszél arról is, hogy a régiók polgármestereinek és iskolavezetőinek jó együttműködése lehet a magyar iskolák jövőjének záloga. A polgármesterek viszont most, az önkormányzati választások előtt pár hónappal biztos, hogy nem hoznak népszerűtlen döntéseket.

Ajánlásunkban egyébként leírtuk, kis településeken az 1-3. évfolyamú iskolák megtartását javasoljuk, az új rendszer szerint. Sok iskola 5. osztály nyitását is fontolgatja, de az a plusz 3-4 fős diáklétszám nem old meg semmit. Viszont pedagógiailag már mások az elvárások”

Véleményük szerint egy olyan kis faluban, ahol születik egy évben 2-3-4 gyerek, ott az óvodai nevelést és az alapiskola első ciklusát kellene összevonni. Hogy a kicsiknek kelljen utazniuk.”

Készen állunk arra is, hogy konkrét szakmai segítséget nyújtsunk azoknak az iskoláknak, önkormányzatoknak, amelyek ez igénylik és hozzánk fordulnak. Regionális találkozóink alkalmával is meggyőződtünk arról, ahány régió, annyi probléma. Az optimalizációt komoly iskolabusz programmal is ki kellene egészítenie az államnak. Nagyon egyszerű lenne, ha lenne egy modell, egy minta, ami alapján iskolai hálózatunk hosszútávú fennmaradását biztosítani tudnánk, de ilyen nincs”

– fűzi hozzá.

Az Oktatáspolitikai Műhely konkrét ajánlásait csatolmányunkban találja.

Megosztás
Címkék