Keretszámok szorításában – Kiss László gimnáziumigazgatót kérdeztük
A napokban vélhetően a legtöbb kilencedikes diák számára kiderül, melyik középiskolába vették fel. Olvasóink közül többen is jelezték, gondok voltak az elektronikus jelentkezéssel. Bár valóban okozott zavarokat, fennakadásokat – lévén, hogy nem is tesztelték –, összességében működőképes a rendszer, summázza Kiss László, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium igazgatója.
– magyarázza az iskolavezető.
Rögvest hozzáteszi: végeredményben ebből nemcsak a diákok, de az iskolák is profitálnak. Nem kell utánajárniuk, hogy valójában kik is azok, akik az iskolájukba bekerülnek.
A diák a középiskolai jelentkezés során két iskolát választhatott, s ebből, az esetek döntő többségében, az egyik helyre bejutott. Ha pedig egyik helyre sem került be, akkor mehet a második felvételi fordulót hirdető iskolák valamelyikébe, ahol még vannak szabad helyek.
Tudomása szerint a középiskolai férőhelyek száma valamivel több, mint ahány középiskolás van. Az viszont tény, hogy a gimnáziumba való bejutás az utóbbi időben megnehezült. Sokkal többen jelentkeznek, mint ahányat felvehetnek. Szélsőséges esetben akár még az is előfordulhat, hogy a gimnáziumba jelentkező diák végül egy szakmunkásképzőben kezdi meg tanulmányait. De ez nem az e-jelentkezés hibája, hanem a felvételi rendszeré, magyarázza az informatikus végzettségű igazgató.
Mennyire biztos, illetve azt mennyire látják, hogy a valóban jó képességű gyerekek jutottak-e be az iskolájukba? kérdezzük tőle.
– válaszolja.
Kiss László beszél arról is, hogy felvételi rendszer nálunk diáklétszámra (keretszámra) épül, miközben az oktatási törvényben az áll, hogy középiskolai osztályt 31-es létszámmal lehet nyitni, és menet közben, a négy év alatt – átlépéssel – még plusz három diákot lehet felvenni. A probléma az, hogy ezt fölülírták a szakképzési törvénnyel, amiben viszont az van, hogy a megye javaslatára a minisztérium határozza meg a diáklétszámokat.
Arra vonatkozó kérdésünkre, ha mód nyílna rá, tudnának-e még egy osztály nyitni, hiszen jelentkező van bőven, azt feleli, az épület kapacitása ezt nem tenné lehetővé.
Szóba kerül az is, hogy a kormány és a politika nyíltan a szakképzést támogatja, tehát hogy a kilencedikes diákok zöme ne gimnáziumban, hanem szakközépiskolában tanuljon tovább. Ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy szakközépiskolákból is nagyon sokan folytatják tovább tanulmányaikat valamelyik egyetemen. Vagyis nem kerül ki a munkaerőpiacra olyan sok új szakember, pedig ez volna a cél. Miközben a gimnáziumok küldetése az, hogy az egyetemre készítsenek fel. A kedvezőtlen demográfiai trendet, a népességfogyást, azonban néhány éven belül már a gimnáziumok és szakközépiskolák is egyaránt érezni fogják.
