Nem vagyunk túlzottan elragadtatva. Továbbra is azt látjuk, hogy parlamenti képviselet nélkül nagyon nehéz lesz érvényesíteni az érdekeinket. A tárca egyszerűen nem akar engedni a minimális osztálylétszámokból. Ez az alsó tagozaton a jövőben 15, a felső tagozaton pedig 18 fő lenne. Annyit sikerült elérni, illetve arra kaptunk ígéretet, hogy az alsó tagozaton is érvényes lesz a mínusz hármas kivétel a nemzetiségi iskolák esetében, vagyis osztályonként hárommal kevesebb tanuló is elegendő lehet. Úgy gondolom, hogy a kisiskolák esetében ez elfogadható létszám, vagyis 12 tanulóval is működhet egy osztály, amely természetesen összevont osztály is lehet”
– tudtuk meg az oktatási szakembertől.
A jó híreknek azonban ezzel vége is van, mivel a felső tagozaton a minisztérium már nem akar engedni a 18 fős minimális osztálylétszámból. Vagyis számunkra nagyon nehéz lesz biztosítani – bizonyos helyeken pedig eleve lehetetlen –, hogy egy-egy osztály 15 tanulóval működjön.
Semmilyen érvet nem fogadtak el. Azt sem, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek közül sokan nagyon korán elhagyják az iskolát, lemorzsolódnak, és el sem jutnak a 8. vagy 9. osztályig. Emiatt az osztálylétszámok is megcsappannak. Azt pedig sajnos elfelejtettem megemlíteni az illetékeseknek, hogy az ötéves és a nyolcéves gimnáziumok is „megteszik a magukét”, vagyis ők is elvisznek néhány diákot. Ez azonban a szlovák tannyelvű iskolákat is érinti, hiszen ott is csökkennek az osztálylétszámok”
– fűzi hozzá.
A találkozón a klaszterekről is szó esett, és nagyon úgy tűnik, hogy ezek működtetésére nem készülnek többletforrásokat biztosítani. Sőt, inkább takarékossági szándék sejthető a háttérben.
Biztos, hogy ez nem lesz motiváló az érintettek számára. Könnyen lehet, hogy a polgármestereknek nem fogja megérni klaszterhez csatlakozni. A javaslat szerint a klaszter lényege az, hogy a fenntartók szerződést kötnek egymással, amelyben megállapodnak arról, hogy fenntartói jogaikat átadják a klaszternek, így az válik az iskolák fenntartójává. A pénzügyi források a klaszteren keresztül érkeznek majd, és a klaszter osztja szét azokat az iskolák között. Ugyanúgy, ahogy eddig a fenntartókon keresztül történt: az előírások szerint kötelezően a források 80 százalékát működtetésre, 90 százalékát bérekre kell fordítani, és marad egy bizonyos 10–20 százalékos mozgástér. Nagy kérdés, hogy ezzel mit kezd majd a klaszter, hiszen ez az összeg az iskolák többségének eddig is kevés volt. Arról nem is beszélve, hogy a klasztert valakinek irányítania is kell. Erre viszont a minisztérium – legalábbis a módosítási javaslatok alapján – nem kíván pluszforrásokat biztosítani.”
Szó esett a mentorokról is. Tamás Erzsébet szerint kívánatos lenne, hogy ők is törvényi szinten jelenjenek meg az oktatási rendszerben, ugyanúgy, mint a szupervizorok. Az oktatáspolitikai műhely tagjai azt szerették volna elérni, hogy az iskolák olyan szakmai segítséget kapjanak, amelyet sok esetben éppen a mentorok tudnak biztosítani.
„Lényegében azt a magyarázatot kaptuk a minisztériumi kollégáktól, hogy szeptembertől működésbe lépnek az úgynevezett EduHub projektek, amelyek ilyen szolgáltatásokat kínálnak majd az iskoláknak. A projekt végén kiértékelik a tapasztalatokat, és ha az eredmények pozitívak lesznek, akkor döntenek arról, hogy a mentorok a törvényben is megjelenjenek.
Úgy gondolom, hogy a mentorok már bizonyítottak a mentorközpontokon keresztül. Nincs olyan pedagógus – legyen kezdő, gyakorlott vagy akár intézményvezető –, akinek időről időre ne lenne szüksége mentorra, akár csak egy pozitív megerősítésre, amikor nem biztos abban, hogy jól végzi a munkáját, vagy úgy érzi, hogy belefáradt a hivatásába, esetleg a kiégés veszélye fenyegeti”
– mondja.
Nem rejti véka alá, hogy e mögött az álláspont mögött is elsősorban anyagi megfontolások állnak. A racionalizációs lépések is szóba kerültek. E téren az oktatáspolitikai műhely képviselői azt szerették volna elérni, hogy minden esetben vegyék figyelembe az iskola megközelíthetőségét, különösen a nemzetiségi iskolák esetében. Azt a választ kapták, hogy ezek a szempontok bekerülnek majd a kapcsolódó módszertani útmutatóba, esetleg különleges bánásmódként.
Ami bizonyos szempontból pozitívum, és amire oda kell figyelnünk, illetve ki kell használnunk, az az, amit a miniszter a vele folytatott találkozón bizonyos szinten megígért, és amit a minisztérium képviselői sem vetettek el. A részlegvezető asszony egyetlen fejezetbe vonná össze az összes, a nemzetiségeket érintő rendelkezést az oktatási törvényekből. Sőt, akár egy külön törvény is születhetne. Mindenesetre ezt a gondolatot tovább kell vinni. És akkor talán valóban érdemes lenne megalkotni egy külön, a nemzetiségi iskolákra vonatkozó törvényt”
– summázza.
Hozzáteszi: műhelyük nyáron sem pihen. Már szombaton meghatározták az oktatási stratégia alappilléreit, és egymás között felosztották a feladatokat. A cél, hogy még az idén elkészüljön az iskoláink jövőjére vonatkozó stratégiai tervezet, amelyet ezt követően szakmai vitára bocsáthatnak.
