Falusi vagy városi iskolába kerüljön a gyerek?
Merjem-e beadni gyermekemet a helyi iskolába? Vagy vigyem a városba? Ha helyben marad, nem kerül-e hátrányba, a továbbtanulásnál? Sokan, akik ilyen döntési helyzetbe kerülnek, úgy vélik, gyermekük érdekét szolgálja, ha utaztatják, hiszen „mindenütt” azt hallják, jobb a nagyobb, városi iskola. Jól döntenek-e? Szólnak-e érvek a helyi kisiskola mellett? Ezt a kérdést jártuk körül Perbenyíkben, a Királyhelmeccel szomszédos nagyközségben, ahol a kisiskola igazgatónőjével, Sunitráné Szabó Mirjammal többek között a falusi kisiskola előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk.
Az Ön pályája során volt teljes felépítésű iskola pedagógusa, öt éve viszont lakhelye kisiskolájában tanít, illetve 4 éve igazgatja is azt. Kérem, mondja el a kívülállóknak, miben látja iskolájuk előnyeit és hátrányait.
Mi egy két tanerős iskola vagyunk, egy nevelőnővel, illetve egy részmunkaidős angol tanárral dolgozunk együtt. A hozzánk járó 20 gyerek két összevont osztályban tanul, az elsősök a harmadikosokkal, a másodikosok a negyedikesekkel. A kérdést a pedagógus és a gyerekek szempontjából érdemes külön vizsgálni. Meggyőződésem, hogy a pedagógusnak könnyebb dolga van egy nagy iskolában.
Pedagógusként sokkal nagyobb kihívást jelent itt tanítani, ahol az embernek levegővételnyi ideje sem marad a tanításon kívül semmire.
Úgy kell szerveznem a munkát, hogy mindig mindenkit lefoglaljak. Különösen bonyolult a helyzet akkor, ha az autista gyerekünk is itt van, hiszen vele teljesen más módszerekkel kell foglalkozzam. Ugyanakkor az alacsony létszám lehetővé teszi, hogy minden nap mindenkit külön is meghallgassak.
Ami viszont a gyerekek szempontjait illeti, ők nemcsak a pedagógustól, egymástól is sokat tanulnak.
Az idősebb diákok is tanítják a kisebbeket, pl. a helyes viselkedés szabályaira, lehetőségük van lemodellezni a családon belüli testvérhelyzeteket, a nagyobbak fejlettebb kifejezőkészsége is mintául szolgál a kisebbek számára.
Családias légkör uralkodik az intézményben, naponta megöleljük egymást, a kolléganőmmel együtt mi a gyerekeknek egy kicsit az anyukájuk is vagyok. Nagyon jó viszonyt ápolunk a szülőkkel, sőt az óvodával is szoros a kapcsolatunk.
A falusi iskolák fontos tényezői a falu kulturális életének is. Az óvodásokkal együtt készítünk farsangi bemutatót, részt veszünk a falu ünnepein. Fellépünk a nyugdíjasok napján, az anyák napján, a karácsonyi műsorban... Létrehoztunk az apróságoknak egy néptáncegyüttest. A foglalkozásokat csütörtökönként Vaszily Réka tartja, és a nemcsak a helyi gyerekek érdeklődnek iránta. De hogy visszatérjünk az eredeti kérdésre,
amíg a nagy iskolákban csengetésig tart egy-egy tanítási óra, nálunk lassabban folyik a munka, egyénileg is foglalkozunk a gyerekkel, így addig tart az óra, amíg nem végeztük el a tervezett munkát. Előnyként említeném azt is, hogy a gyerekek teljes biztonságban vannak nálunk, hiszen az óraközi szünetet is felügyelet mellett töltik.
Más iskolákhoz hasonlóan mi is elvisszük őket természeti iskolába, évente kiruccanunk egy tanulmányi kirándulásra Kassára. A hátrányos helyzetű gyereknek ez mindig óriási élmény, hiszen egyébként nem jutnának el ezekre a helyekre. Van étkezdénk, sőt idén már tornatermünk is.
Rendkívül szoros kapcsolatot ápolunk az egyházakkal is, a tanévnyitó és a tanévzáró helyszíne mindig a velünk szemben található görögkatolikus templom.
Nyaranként ökumenikus táborokat szervezünk számukra. Összességében úgy hiszem, mindent megkapnak ahhoz, hogy ne legyenek semmilyen téren lemaradva a nagy iskolák diákjaihoz képest.
De hogy a hátrányokról is essék szó, bizonyos fokú információhiányban szenvedünk.
A versenyekről nem kapunk automatikusan értesítést, az információk után nekünk kell mennünk. Azt sem tudjuk önerőből megoldani, hogy legyen egy pszichológiai asszisztensünk, egyetlen látogatásának megszervezése 3 hónapot vett igénybe. Lecserélésre szorul a számtógépparkunk is, az angoltanár saját tablettjeit adja a gyerekek kezébe, hogy a játékos nyelvtanulásban mindenki részt vehessen.
Itt nincs titkárnő sem, minden kimutatást, pályázatot, jelentést én írok, miközben a Csemadok elnöki tisztjét is betöltöm. Egy titkárnő nagyon sokat segítene.
Érintettük a hátrányos helyzetű gyerekeket. Róluk mit mondhatunk el?
Papíron négyen, a valóságban jóval többen vannak. Hozzánk jönnek azok a gyerekek is, akik ideiglenesen a Jó Pásztor Házban laknak, ahol nehéz sorsú mamák és gyerekeik kapnak elhelyezést arra az időre, amíg nem tudnak anyagilag talpra állni.
A hátrányos helyzetűeknek az iskolán belül most is gyűjtést rendeztünk, ruhákat, cipőket, játékokat hoztak az adakozók. Ami pedig nem fogy el, azt a királyhelmeci gyűjtőpontnak adjuk.
A helyi lakosoknak az iskolánkhoz fűződő érzelmi kötődését bizonyítja az is, hogy azokra a gyerekekre is gondolva, akiknek nem lehetett idén igazi karácsonyuk, behoztak számukra egy táskányi édességet.
