2020. április 17., 14:08

Egy sikeres hivatás méltó lezárása

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Díját, pedagógus életpálya kategóriában az idén Liszka Éva, az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola magyartanára is megkapta. A rangos kitüntetés tulajdonosával beszélgetünk.

Liszka Éva

Mi vonzotta a pedagógusi pályára?

Elsősorban a gyermekek iránti szeretet. Jól emlékszem, kislány koromban imádtam a babáimmal „tanitónénisdit” játszani. A szüleimnek sokszor mondogattam, ha felnövök, tanítónéni leszek.

Mi alapján választott szakot?

Anyanyelvem iránti szeretetem elsősorban édesanyám meséinek köszönhető. Alapiskolás koromban felfedeztem a könyvtárat. Csak úgy faltam a magyar és világirodalom remekműveit. A szavalóversenyeken való szereplés is közelebb hozta a vers iránti érdeklődésemet. Amikor a komáromi gimnázium diákja lettem, akkor már elhatároztam, hogy magyar nyelv és irodalom szakos tanár szeretnék lenni. Két kivételes tanárnak, Gáspár Tibornak és Szénássy Zoltánnak köszönhetem erős magyarságtudatomat és a magyar irodalom és történelem iránti érdeklődésemet.

Mik a tapasztalatai a magyar nyelv és irodalom tanítása terén? Mivel lehet megfogni, ösztönözni, kíváncsivá tenni a diákokat?

Napjainkban az irodalomtanítás megújulása terén elengedhetetlen a szemléletváltás, ugyanis a mai gyerekeket nem könnyű lekötni 45 percen keresztül. A szükséges, inkább kevés irodalomtörténeti ismeretek és életrajzi adatok tanítása mellett előtérbe kerül az élményalapú irodalomoktatás. A pedagógus számára ez nagy kihívás, mert figyelembe kell vennie a tantervi követelményt, az előírt tananyagot. Mindez a tanár hozzáállásán, empátiáján múlik, miképp valósítja ezt meg. Az irodalom megszerettetését, az olvasóvá nevelést az életkoruknak megfelelő remekművek kiválasztásával, megbeszélésével, saját véleménynyilvánítással érhetjük el. Az élményt adó műnek meghatározó szerepe van a diák személyiségének, gondolkodásmódjának fejlesztésében. A gyerekekkel meg kell értetni, hogy a magyar nyelv és irodalom eszköz, segíti az életben való eligazodást. A tanítási órákon rendszeresen alkalmaztam a kooperatív tanulást, amelynek köszönhető, hogy tanítványaim kíváncsian, érdeklődve várták a következő órát. A csoport minden tagja lehetőséget kapott arra, hogy megossza véleményét az olvasott szövegről, felelősséget vállalt csapata sikeres szerepléséért. Kommunikációs készségük javult, sőt próbálkoztak az érveléssel is. Szívesen oldottak meg pluszfeladatokat, örömmel alkalmazták az IKT-eszközöket.

Ismert tanításon kívüli tevékenykedése is. Tehetséggondozás, anyanyelvi vetélkedők szervezése, munka az SZMPSZ járási területi választmányában. Tizenhárom olvasótábort szervezett, szakmai napokat a pedagógusoknak, kezdeményezésére kollégáival kidolgozták a Czuczor Gergely Alapiskola pedagógiai programját, melyet Rozsnyón, a VI. Czabán Samu Napokon, az SZMPSZ fődíjjal jutalmazott. Hogy fért az életébe ennyi aktivitás?

Munkámat hivatásnak és küldetésnek tekintettem. Tudatosítottam, hogy létünk és magmaradásunk érdekében cselekedni kell. Sohase sajnáltam a szabadidőmet, ha arról volt szó, hogy tanítványaimért tegyek valamit. Valamit, ami által jobbak, többek lesznek. Nem kötelességből, hanem kedvtelésből szerveztem, intézkedtem, sürögtem-forogtam állandóan. Egészen egyszerűen a munkám a hobbim.

Mások a mai gyerekek, mint azok, akiket pályája elején oktatott?

A mai gyerekeknek sokkal nehezebb helytállni, ugyanis más lett körülöttük a világ. Több elvárásnak vannak kitéve, mint a tíz-húsz évvel ezelőttiek. Igénylik, hogy odafigyeljenek rájuk, sokkal nagyobb a szeretetigényük, érzelmileg éretlenebbek, viszont nyitottak a felgyorsult információkkal teli világunkra.

Mondta, e kitüntetés „egy sikeres hivatás, méltó lezárása”. Ugye, a lezárás szó átvitt értelemben értendő, és nem készül még elhagyni a pályát? 

Idén augusztustól már nyugdíjas leszek. Természetesen ezután is figyelemmel kísérem a iskolám tevékenységét és kollégáim szakmai sikereit. Ez a kitüntetés se csak engem illet, hanem az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola egykori és jelenlegi pedagógusait is, akik nemcsak támogattak, hanem segítettek ötleteim megvalósításában

Sok pedagógus kiég pályája vége felé. Ön sikeresnek érzi, ami azt jelenti a sorstól-Istentől kijelölt úton haladt. Hogy néz vissza gazdag pályafutására?

Nap mint nap éltetett a hit, hogy értelme van annak, amit csinálok. Ha szívvel-lélekkel teszem a dolgom, az eredmény nem marad el. Mindig kerestem és megleltem azt a forrást, amiből erőt és új ötleteket meríthettem. Pályám során három ajándékot kaptam: tanítványaim ragaszkodását, szeretetét, a szülők tiszteletét és a kollégák megbecsülését. Kell ennél több?!

Megosztás
Címkék