A történelemoktatás száz éve a Felvidéken
A 19. század második felében a magyar oktatási rendszerben a történelmet a vallásoktatással és az állampolgári ismeretekkel együtt tanították. A század végére sok iskolában már önálló tantárgyként szerepelt. Méghozzá igényesen, gazdag tartalommal.
A tananyag 95 százalékát a magyar történelem tette ki, és hangsúlyozottan a pozitív szemléletű magyar múlt került előtérbe, de természetesen a történelmi tragédiákról is tanultak az akkori diákok.
Vajda Barnabás történésszel, a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatójával beszélgettünk, aki régóta kutatja, milyen volt a történelemoktatás a múltban, Trianon után, és hogyan változott az elmúlt évtizedekben. Abban egyetértünk, hogy a 20. század változásai nagy hatással voltak a történelem oktatására a Felvidéken.
A csehszlovák iskolarendszer bevezetése az 1918-as államalapítást követően viszonylag simán zajlott.
A csehszlovák állam türelemmel viseltetett a magyar és még inkább a német diákokkal szemben, amin nem lehet csodálkozni, hiszen akkoriban – egyes becslések szerint – a majdnem 1 millió magyar mellett több mint 3 millió német élt az országban.
– A masaryki szellemiségű csehszlovák állam néhány év alatt igyekezett tankönyveket biztosítani, mégpedig magyar nyelvűeket, amiket azonban cseh vagy szlovák tudósok írtak, s ezeket fordíttatták le magyarra. A legérdekesebb, hogy ez a csehszlovák állam a ’20-as években már olyan magyar nyelvű történelemkönyveket adott a magyar tanulók kezébe, melyeknek a végén leírták nekik, hogy ők most már Csehszlovákiában élnek, amely egy civilizált, szép ország, ahol jó élni, és arra számítanak, hogy jó állampolgárai és becsületes emberei lesznek ennek az államnak. A csehszlovák állam tehát megszólította a csehszlovákiai magyarokat, a történelem révén is pozitív szellemben szerette volna az állampolgáraivá tenni őket.
Ennél is izgalmasabb dolog, mi szerepelt az akkori tankönyvekben. A húszas-harmincas évekbeli történelemkönyvek tartalma már követi a csehszlovák állam szellemiségét, amit Vajda Barnabás szerint nem vehetünk zokon.
A csehszlovák állam azt tette, amit minden állam tett volna, vagyis az oktatáson keresztül igyekezett kialakítani a társadalmi kohéziót. Úgy gondolták, hogy a magyar tartalmak mellett csehszlovák tartalmakat is tesznek a tankönyvekbe. Nem cseh és nem szlovák, hanem kifejezetten csehszlovák tartalmakat.
– A két háború közötti tankönyvekben olyan fejezeteket találunk, mint A csehszlovákok a 19. században, A csehszlovákok a 16. században, sőt olyan könyv is akad, amelyben A csehszlovákok az őskorban címmel szerepel tananyag. Ezen ma már mosolygunk, de akkoriban a csehszlovakizmus szellemisége hatotta át a tankönyveket. A magyar történelmet is tanították, bár jól megválogatták, hogy mit. Ha például Hunyadi Mátyásról tanultak a diákok, előtérbe került Po-djebrád György szerepe, de a huszitizmus is fontos téma volt. Ez a hagyomány máig folytatódik. Értem ezalatt a csehszlovakizált magyar tartalmakat, amelyek a későbbiekben szlovakizáltakká váltak. Ugyancsak folytatódott és a mai napig él a nem magyarok által írt, de magyarra fordított tankönyvek gyakorlata. Száz éve ebben a hagyományban élünk. A hangsúlyok időnként eltolódtak, például a 2. világháború alatt létrejött önálló szlovák államban a szláv történelem került előtérbe, később megint a csehszlovák. Hogy kik oktatták ezt az „új” történelmet, arra pontos választ nem tudunk adni, a pedagógusok jelentős része ugyanis az impériumváltás után nem kívánatos személyként elhagyta Csehszlovákiát.
A történelemoktatás terén külön korszakot jelentenek a második világháborút követő évtizedek, amikor a pedagógusgárda lefejezése megismétlődött. Folytatódott a csehszlovák történelemoktatási hagyomány, az éppen aktuális ideológia szellemében. Rendkívül érdekes, hogyan tanították az elmúlt száz évben magát Trianont. Az első Csehszlovák Köztársaság idején még nem volt tabu Trianon témája. Leírták például, hogy 1918-ban megalakult ez a szép új állam, Magyarország aláírta a békét. Ezekben a tankönyvekben még szerepel a Trianon kifejezés.
A negyvenes, ötvenes, hatvanas években, a kommunizmus alatt a Trianon szót már le sem írták, és a békeszerződést sem taglalták.
Ennek több oka van, csak kettőt emelnék ki. Az első köztársaság értelmezése a második világégés után még a csehszlovák államban is nehézkes volt, hiszen az burzsoá, polgári állam volt, amellyel az 1948 utáni Csehszlovákia nem kívánt közösséget vállalni. Mi több, a masaryki, beneši köztársaságot kifejezetten megvetette. A csehszlovák tankönyvekben sem szerepelt, milyen jó, hogy megalakult egy polgári állam 1918 októberében. Másodsorban Trianon azért sem szerepelt a tankönyvekben, mert cseh és szlovák vonalon senki sem akarta emlékeztetni a tanulókat arra, milyen körülmények között jött létre az államuk. Érdekes hangsúlyeltolódást tapasztalunk a szocialista évtizedek tankönyveiben. Ezekben arról van szó, hogy a csehszlovák állam az első világháború végén megalakult, és itt véget ért a történet. Összecsúsztatták a világháború végét az első köztársaság megalakulásával. Nem taglalták, hogy ezután mi volt, mert nem akarták leírni azt, hogy ez a németek és a magyarok rovására történt.
A Trianon-problematika egyébként nemcsak a Felvidéken, az akkori Csehszlovákiában, a kommunista Magyarországon sem volt téma, a Kádár-korszakban inkább a munkásmozgalom került előtérbe.
– A szocialista Magyarország azért kerülte ezt a témát, mert a Horthy-rendszer nagyon is „trianonozott”, az irredenta versikéket azokban az években és utána is sokáig minden gyermek fújta. Ezzel pedig a Kádár-rendszer le akart számolni. 1945–1989 között legalább két generáció nem tanult Trianonról semmit. 1989 után viszont rendkívül intenzíven került előtérbe a téma, és a közbeszéd, az iskolai tananyag része lett.
Vajda Barnabás kifejti, hogy a szlovák tankönyvekben a rendszerváltozás óta változóan és növekvő objektivitással tárgyalják Trianont.
Ma már nem tabu, volt olyan tankönyvsorozat is, amelyben a téma források szintjén is megjelent. Sőt, itt-ott már olyan térképet is felfedezhetünk szlovák tankönyvekben, amely az egykori Nagy-Magyarországot ábrázolja.
– Szlovákia az elmúlt 25-30 évben arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1918-ban létrejött Csehszlovákia, ezen belül Szlovákia önállóságot kapott, és nem nagyon foglalkozik azzal, hogy mindez milyen körülmények között ment végbe. Túlzás volna azt állítani, hogy titkolná, de nem fejti ki. A magyar, de szerintem a szlovák tanulók számára is fontos lenne, hogy Trianon bővebben megjelenjen a tankönyvekben. Fontos lenne azért is, hogy a szlovák tanulók megértsék Csehszlovákia megalakulásának körülményeit és azt, hogy mit keres itt még ma is közel félmillió magyar anyanyelvű és kultúrájú ember. Ez a szlovák társadalom számára is fontos lenne.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/23. számában.
