Politikai átrendeződést hozhat az AfD erősödése Németországban
Teljesen átrendezheti a politikai erőviszonyokat az AfD megerősödése Németországban. A szélsőjobboldali párt a 2024-es váratlan erősödése után 2026 szeptemberében Szász-Anhaltban és Mecklenburg–Elő-Pomerániában is az első helyen végzett a tartományi választásokon, miközben az országos támogatottsága is jelentősen megnőtt. Mindeközben a hagyományos nagy német pártok támogatottsága több éve nem látott szintre esett vissza, ami a következő szövetségi választásokhoz közeledve akár hosszútávon is átrendezheti a német belpolitikai erőviszonyokat.
Az AfD erősödésének első igazán látványos állomása a 2024-es türingiai választás volt, ahol a párt 32.8 százalékkal először nyert tartományi választást Németországban. Még ugyanebben az évben aztán Szászországban is 30.6 százalékot ért el párt, Brandenburgban pedig 29.2 százalékkal lett második az SPD után. Az eredmények ellenére azonban a szélsőjobboldali párt erősödését a nagyobb német pártok továbbra igyekeztek figyelmen kívül hagyni, amiknek vezetői leginkább átmenetiként jellemezték az AfD erősödését.
2026-ra azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban politikai karanténba zárt párt már országszerte is komoly támogatottsággal bír, amit a Szász-Anhaltban és Mecklenburg–Elő-Pomerániában tartott tartományi választásokon elért győzelem is egyértelműen alátámasztott.
Az AfD Szász-Anhaltban ugyanis a szavazatok 43.8 százalékát tudta megszerezni, ami 39 mandátumot jelentett a 83 fős tartományi parlamentben, vagyis mindössze három hellyel maradt el az abszolút többségtől. A tartományi választások legnagyobb vesztese pedig épp a szövetségi kormányon lévő CDU lett, ami a Mecklenburg–Elő-Pomerániában tartott választásokon például csupán 4.9 százalékot tudott elérni, amivel a párt nem tudott bejutni a tartományi parlamentbe.
Mindez azért is tekinthető fordulópontnak a német belpolitikában, mert az AfD erősödése már jóval túlmutat a keleti tartományokban tapasztalható politikai fordulaton. A párt már a 2025-ös szövetségi választáson is 20.8 százalékot szerzett, amivel lényegében megduplázta a négy évvel korábbi 10.4 százalékos eredményét, és a második legerősebb politikai erővé vált Németországban. Eközben a hagyományosan nagy német pártnak számító SPD 16.4 százalékra esett vissza, a CDU és a CSU pedig együttesen 28.6 százalékot tudott elérni, amivel bár a választást még megnyerték, az AfD már ekkor is mindössze néhány százalékpontra került a CDU/CSU- pártszövetségtől.
A különbség pedig érezhetően tovább csökkent 2026-ra, amit már az országos közvélemény-kutatások is megerősítenek, sőt már olyan is akad, ami szerint az AfD megelőzte a jelenlegi kormánypártok támogatottságát.
Bár a következő választásokig (hacsak nem kerül sor előrehozott választásokra) még két év van hátra, az AfD gyors erősödése így komoly aggodalomra adhat okot a CDU/CSU vezetői számára, akiknek helyzetét Friedrich Merz támogatottságának mélyrepülése is tovább nehezít. 2026 szeptemberében ugyanis már csak a megkérdezettek 13 százaléka volt elégedett Friedrich Merz munkájával, ami eddig soha nem látott mélypontot jelent a CDU-s politikus számára.
A kancellár gyenge megítélése azért is kellemetlen a CDU számára, mert Merz vezetésével a párt éppen azt próbálta bizonyítani, hogy egy határozottabb, konzervatívabb politikai irány képes lehet visszaszerezni az AfD felé fordult választókat. A 2025-ös szövetségi választások óta eltelt időszak azonban egyelőre ennek épp az ellenkezőjét mutatja, a kereszténydemokraták ráadásul mára több olyan politikai területen is veszítettek korábbi előnyükből, amelyeken hagyományosan erősnek számítottak.
A párt számára ezért különösen fontosak lehetnek a következő évek, a CDU-nak ugyanis nemcsak arra kell választ találnia, hogyan szerezheti vissza az AfD felé fordult választókat, hanem arra is, hogy ezt milyen politikai irányváltással próbálja megtenni. Mindezt ráadásul egy olyan politikai környezetben kell megtennie, amely alapjaiban különbözik attól, amiben a párt korábban meghatározó szereplővé vált. A német pártrendszer ugyanis időközben jóval széttagoltabbá vált. Az évtizedeken keresztül elsősorban a CDU/CSU és az SPD versenyére épülő politikai rendszer mára egyre inkább többpólusúvá válik, a hagyományosan erős nagy pártok pedig egyre kisebb részét képesek megszólítani a választóknak.
A jelenlegi helyzet így a jövőbeli kormányalakításoknál is komoly következményekkel járhat. Ha ugyanis az AfD tartósan ekkora politikai erőt képvisel majd, a nagy pártok előbb-utóbb kénytelenek lesznek felhagyni a jelenleg érvényben lévő politikai karanténnal, ami hosszabb távon a pártok közötti hagyományos választóvonalakat is átírhatja.
Ennek első jele pedig már a 2029-ben esedékes szövetségi választásokon megmutatkozhat, ahol könnyen elképzelhető, hogy egészen más erőviszonyok mellett kell majd megmérettetniük magukat a pártoknak. Mindez pedig a nagy pártoktól is új kampánystratégiát követel meg, amihez elengedhetetlen a jelenlegi politikai viszonyokhoz történő gyors alkalmazkodás.
Enélkül ugyanis könnyen lehet, hogy a következő választások már nem csak egy új kormány felállását, hanem a német pártrendszer jövőjének átalakulását is eredményezhetik.
