2021. augusztus 25., 15:17

Harminc év ukrán függetlenség – megrövidített karddal

A Krími Platform alakuló csúcstalálkozójának nyilatkozata kapcsán több véleménycikk is megjelent a napokban Ukrajna jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Tény, hogy harminc évvel az 1991-es augusztusi függetlenségi nyilatkozat kihirdetése után Ukrajna nincs könnyű helyzetben. A világ közvéleményének figyelme néha túlságosan is a donbaszi harcokra összpontosul, az alapvetőbb kérdések meg eltűnnek a látómezőről, vagy egyáltalán oda se kerülnek.

Fotó: unsplash.com
A Krím.

Ukrajna a geopolitikai versengés tárgya lett. De lehetne akár az alanya is. Hiszen a 20. század kilencvenes éveiben még elméletileg a nukleáris hatalmak klubjába igyekezett. Míg a Szovjetunió összeomlása megkönnyebbülést hozott Csehszlovákiának és a többi volt szovjet szatelitállam számára, a Nyugat államférfijait új rémálmok kezdtek gyötörni. Egyetlen nukleáris hatalomból ugyanis, elméletileg mindjárt akár négy is lehetett volna – Oroszország mellett Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán, írja a denníkn.sk portál.

A Szovjetunió összeomlása idején Ukrajna nemcsak jelentős nukleáris fegyverkészlettel rendelkezett, hanem interkontinentális rakétákkal és stratégiai bombázóbázisokkal is.

Bár Ukrajna nem volt képes önállóan nukleáris rakétákat indítani, nem volt ugyanis hozzáférése a kódokhoz, de ez senkit sem nyugtatott meg. Végül is Ukrajna a szovjet stratégiai ipar egyik központja volt, ezért számos csúcsszakértője volt ezen a területen. Akárhogy is, de kijelenthető, hogy a Szovjetunió felbomlása idején formálisan a harmadik legnagyobb nukleáris hatalom volt Oroszország és az Egyesült Államok után.

A nukleáris nagyhatalomtól a pénztelenségig

Oroszországnak persze rendkívüli érdeke fűződött Ukrajna atommentesítéséhez, de persze, a Nyugatnak is, amely egyértelműen az ukrán vezetés tudtára adta, hogy a „nukleáris nagyhatalom státuszban” maradása nemzetközi elszigeteltséghez vezetne. Az ukrán állam véglegesen az Oroszországgal és az Egyesült Államokkal 1994-ben kötött megállapodás után mondott le az atomfegyverekről, a megállapodáshoz később az Egyesült Királyság is csatlakozott. A három ország elkötelezte magát amellett, hogy

soha nem támadnak Ukrajnára nukleáris vagy hagyományos fegyverekkel, nem fenyegetik agresszióval, feltétel nélkül elismerik és tiszteletben tartják Ukrajna politikai függetlenségét, szuverenitását és területi integritását, valamint meglévő határainak sérthetetlenségét, illetve nem fognak Ukrajnára gazdasági nyomást sem gyakorolni”.

A nemzetközi garancia azonban 2014-ben, a Krím Oroszország általi bekebelezésével csak egy papírfecni lett.

Az Egyesült Államoktól kapott némi pénzügyi ellentételezésen kívül Ukrajna semmit sem kapott a nukleáris atommentesítésért. Pedig annak idején az ukrán vezetés azt is fontolgatta, hogy atomfegyverei egy részét egyfajta elrettentő minimumként mégis meghagyná, s valószínűleg ez jobban megvédte volna az orosz agresszió elől, mint a Nyugat ígérgetései. A Szovjetunió felbomlása súlyos csapást mért az ukrán vállalatokra, általános lett a pénztelenség, de aztán – legalábbis néhányuk – mégis talpon maradt az Oroszországgal folytatott kereskedelemnek és együttműködésnek köszönhetően. Ezt a folyamatot a jelenlegi konfliktus lényegében megszakította.

A nemzet kiteljesítése

De az ember nem csak kenyérből él. Petro Porosenko volt elnök 2018. augusztus 24-én, az állam függetlenségének 27. évfordulója alkalmából elmondott beszédében abszolút kulcskérdésnek minősítette az ukrán pravoszláv egyház függetlenedési kérdését. Szerinte az autokefália átlépi „a vallás határait. Ugyanolyan fontos, mint a katonaság megerősítése, a nyelv védelme, az európai uniós vagy a NATO-tagságáért folytatott harc… A függetlenségünk fontos részét képezi” – mondta.

A második ukrán elnök, Leonyid Kucsma a szavazatait, főként a keleti régiókban szintén annak az ígéretének köszönheti, hogy egyenjogúsítja az ukrán nyelvet az orosszal. A mandátuma megszerzése után azonban megértette, hogy

az ukrán államiság csak akkor marad fenn, ha létezik az orosz identitástól eltérő ukrán identitás is, elvileg az ukrán állam egész területén.

A kijevi „Vaslady” kardjának legendája

1981-ben Brezsnyev személyes részvételével állították fel Kijevben azt a hatalmas szobrot, amely Oroszország és Ukrajna egységét volt hivatott jelképezni. Az Anyaföld szobor, vagy ahogyan itt nevezik a kijevi „Vaslady” azon a helyen emelkedik, amely az ukránok nagy honvédő háborúban való részvételére emlékezett. Az emlékmű tulajdonképpen az uralkodó szovjet ideológiát és történelemértelmezést szimbolizálta. Több legenda is fűződik hozzá, elsősorban a hatalmas női alak kardjához, pontosabban annak a méretéhez, ami arányaiban kicsit rövidnek bizonyult egy igazi kardhoz mérten. Az egyik legenda szerint azért, hogy a szobor na szárnyalja túl a kijevi Pechersk Lavra harangtornyának magasságát. Ami azért se túl meggyőző, mert a létesítmények közötti különbség valójában 12 méter, a harangtorony javára. Valószínűbb, hogy aerodinamikai okok miatt lett a kard rövidebb, egy hosszabb kard nem biztos, hogy kibírt volna egy erősebb vihart.

Ez a legenda azonban bizonyos értelemben kultikus. Tükrözi ugyanis a szovjet ideológia és az ukrán identitás egyik alapját képező pravoszláv vallás közti harcot, amelyben a vallás győzött.

A Pecserszka Lavra vagy Kijevi barlangkolostor a moszkvai patriarchátus ukrán ortodox egyházához tartozik. A Moszkvától független ukrán egyházi struktúrák létrehozására vonatkozó hosszú távú erőfeszítések, amelyekben Viktor Juscsenko, majd Petro Porosenko elnökök játszottak nagy szerepet, 2018-2019 fordulóján csúcsosodtak ki az Ukrán Pravoszláv Egyház létrejöttével.

De az ellentétek továbbra is megmaradtak, mert még mindig több ortodox egyházi létesítmény tartozik a moszkvai patriarchátus alá.

Bár az Oroszországgal való konfliktus hajlamos erősíteni az ukrán identitását, nem szabad alábecsülni tehát a nyelvvel, a történelmi tudatossággal és a vallással kapcsolatos kérdéseket sem. Ha a nyugati államokat csak az orosz-ukrán konfliktus katonai oldala érdekli, az ukrán gazdaság szerkezete, az ottani kulturális, nyelvi vagy vallási viszonyok viszont nem, Oroszország továbbra is sikeres lehet az erőfeszítéseiben, véli a denníkn.sk.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!