Ez már a háború! Miért támadott Putyin, és mire számíthat Ukrajna?
Ahogy arról hírt adtunk, csütörtök hajnalban Oroszország hadműveleteket indított Ukrajna ellen.
A kelet-ukrajnai szakadár köztársaságok hétfői elismerése után a diplomáciai rendezés esélyei rendkívül beszűkültek, egyérteművé vált, hogy Moszkva már nem számol az oroszok által lakott kelet-ukrajnai térségnek széles körű autonómiát biztosító minszki egyezmény érvényre juttatásával. A 2014-15-ös kelet-ukrajnai konfliktust lezáró megállapodás végrehajtását Ukrajna halogatta, arra hivatkozva, hogy nem tárgyal a Moszkva bábjának tartott szakadárokkal.
Ha a konfliktus hátterét vizsgáljuk, Oroszország stratégiai érdeke, hogy a szomszédságában fekvő Ukrajna az érdekszférájába tartozzon, de legalábbis megakadályozza Kijev csatlakozását a nyugati katonai szövetséghez. Múlt év decemberében Moszkva világossá tette, milyen biztonságpolitikai garanciákat követel a NATO-tól: gyakorlatilag az 1999 után csatlakozott, egykor a szovjet érdekszférába tartozó államok semlegesítését fogalmazták meg stratégiai célként. A nyugati szövetség az orosz feltételeket visszautasította, a tárgyalások megrekedtek.
Moszkva számára, ha arcvesztés nélkül akart kikerülni a konfliktusból, egyedül a minszki egyezmény felrúgása, a katonai megoldás maradt. Putyin a szakadárok elismerésével pontot tett az orosz vezetésen belüli vitákra, hiszen a várható nyugati gazdasági szankciók következményei nyilvánvalóan megosztották a politikai és a gazdasági elitet.
A csütörtök hajnali nyílt katonai fellépéssel a kocka el lett vetve, 1945 óta nem zajlott ilyen kiterjedt hadművelet az öreg kontinensen. Az orosz hadművelet a kommunikációs térben is zajlik, Putyinnak leginkább azt kell elkerülnie, hogy a konfliktus elhúzódjon, s a növekvő veszteségek miatt a közvélemény ellene forduljon. Vagyis Moszkvának nem érdeke Ukrajna egészének megszállása, sokkal inkább érdekelt az ország destabilizációjában, egy oroszbarát kijevi vezetés felállításában.
Az elhúzódó háború csak tovább fokozná az ukrán közvélemény oroszelleneségét, ami még távolabb juttatná Moszkvát stratégiai céljai elérésétől.
Vagyis a következő órákban is folytatódhat az ukrán védelmi képességek célzott rombolása és legfeljebb korlátozott célú szárazföldi hadműveletekkel számolhatunk. Ha ez a feltételezés helytálló, az orosz támadás a Donyec-medencén túl a történelemi Novorosszijára, lényegében a Dnyepertől keletre eső területekre irányulhat.
Nekünk magyaroknak, aligha kell ezt hangsúlyozni, 150 ezer okunk van arra, hogy keleti szomszédunkban elhallgassanak a fegyverek, hiszen a kárpátaljai magyarság könnyen tússzá válhat a saját szülőföldjén.
