Demokráciaexport bőségszaruval
Az író ritkán hazudik, legfeljebb az igazat mondja, nem csak a valódit. Lőrinc P. Gabriella kárpátaljai költő, prózaíró Dolgos kezek című novellájában olvasható az alábbi részlet. A novella főszereplője egy ruszin falucska lakója, akit elvisznek a frontra, ahol elveszíti a kezét. A hangsúly a részlet utolsó mondatán van.
„Aztán kétezer-tizennégyben minden megváltozott. A fővárosban az emberek ölni kezdték egymást, semmi nem volt elég nekik. A népet egyre jobban tüzelték. Minket ez nem érintett, de a szomszéd mondta, hogy jó pénzt adnak, ha megyünk tüntetni Kijevbe. Így elindultunk egy kisbusszal, hogy megnézzük. Majd húsz órát utaztunk, amire elértük Kijev szélét, ott regisztráltak minket, és elvittek a főtérre. Mondtuk, hogy nem sokáig maradunk, csak kíváncsiak voltunk. Volt ott egy ember, Vologya, olyan szószóló volt, irányítgatta a csapatokat, hogy ki hova álljon, hol lehet enni, inni, aludni. Aztán hideg lett, esett az eső, úgyhogy felvettük a pénzt és hazajöttünk.” (Előretolt Helyőrség, 2024. április 8.)
Így festett a majdani „forradalom” alulnézetből, ahol a „spontán” tüntetők, akiknek ki kellett provokálni a rezsim megbuktatását, napidíjat, szállást, élelmet kaptak.
Az ukrajnai puccsot, mint utóbb Victoria Nulandnak, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettesének, az USA harmadik legmagasabb rangú diplomatájának nyilvános beismeréséből megtudtuk, az amerikai kormányzat pénzelte. A hölgy, aki egyik fő szervezője volt az ukrajnai államcsínynek, idén márciusban távozott hivatalából. Korábban ezt nyilatkozta: „Ukrajna 1991-ben történt függetlenné válása óta az Egyesült Államok segítette az ukránokat abban, hogy a civil szféra és a kormányzás területén demokratikus intézményeket és gyakorlatot hozzanak létre, ami ahhoz szükséges, hogy Ukrajna európai értékeket valló közösségei elérjék céljaikat. Több mint ötmilliárd dollárt fektettünk be, hogy Ukrajna elérhesse ezeket és más célokat.”
Az ukrajnai „demokratizálás” és az „egyéb célok” dollármilliárdokkal locsolt magvai hamarosan szárba szöktek, amikor a feltüzelt nacionalisták elkezdték gyilkolni az ukrajnai (donbaszi) oroszokat.
A demokratikus intézmények homlokzatára felkerült a második világháború sötét korszakából előbányászott Bandera-féle fasiszta szimbólum, a „demokratikus intézmények és gyakorlat” pedig oda torkollt, hogy az orosz elnök kiprovokálva érezve magát, és háborút indított Ukrajna ellen. A támadásnak ez az előzménye és indoka ugyan ezer sajtóhírből kettőben sem szerepel, de aki nem tegnap jött le a falvédőről, tudja, hogy háború (Putyin megfogalmazásában különleges hadművelet) nem szokott csak úgy ukmukfukk kirobbanni. Vagyis a történet elején volt a nép megdolgozása, majd a puccs, végül a saját állampolgárok üldözése.
Leleplező cikket közölt néhány napja a Vasárnap (nem tévesztendő össze a felvidéki hetilappal) portál, amely arról tudósít, hogy az Amerikában tüntető palesztinpárti diákok napi 20-30 dollárt kapnak azért, hogy kifejezzék „spontán elégedetlenségüket” és „békevágyukat”. Mint ismeretes, az Egyesült Államok 25-30 legismertebb egyetemén tavasz óta folynak a palesztinpárti tüntetések, ahol a zsidóellenes megnyilvánulások mellett magát az oktatást is megbénították a zavargásban részt vevő diákok, akik sátrakat vertek fel, kampuszokat foglaltak el, és több esetben összecsaptak a rendőrökkel.
Az egyszerű hírfogyasztó (olvasó) nem is értette, honnan került elő egyszeriben ennyi palesztin származású, illetve palesztinpárti fiatal Amerikában. Májusban a Jerusalem Post kezdte pedzegetni, lehet, hogy kívülről finanszírozzák az Izrael-ellenes és Hamasz-párti tüntetéseket.
A Hamasz terrorszervezethez közelálló al-Shabaka, más néven „Közel-keleti Politikai Hálózat” 2017–2021 között ugyanis 550 ezer dollár támogatást kapott a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványtól (OSF). Az Izrael-ellenes Human Rights Watch pedig 2010 óta mintegy 100 millió dollárt kapott az OSF-től.
Májusban, írja tovább a Vasárnap, James Comer, a képviselőház felügyeleti elnöke felkérte az Amerikai Muszlimok Palesztináért (AMP) csoportot, hogy adjon át minden dokumentumot a tüntetések és a Hamasz-barát propaganda finanszírozásáról. Az AMP közölte, nem hajlandó semmilyen dokumentumot kiszolgáltatni, mire az elnök úgy reagált, hogy eljárást indít ellenük. Aztán nemrég tisztulni kezdett a kép, amikor az Amnesty International Instagram-oldalán hirdetni kezdte, hogy 30 dolláros óradíjért tüntetőket keres. Ezzel párhuzamosan megjelentek olyan bejegyzések a közösségi médiában, hogy „Egyes palesztinbarát tüntetők az egyetemi kampuszon állítólag 7800 dollárt kapnak mindössze 8 órás tiltakozásért.” Aztán az „állítólag” kifejezés ténnyé vált, amikor megjelent egy újabb bejegyzés, amelyben a TikTok-ker megosztott egy képet, mely szerint „a maszkos palesztinokat” fizetik. Az Amnesty által megbízott DVCanvass olyan tüntetésszervezőket keres, akiknek heti 100–200 dollár, illetve 600–1000 dollár havi bónuszt fizet.
Az Amnesty Internationalt, a Soros-hálózat egyik zászlóshajóját nem kell bemutatni, hiszen jelen van nálunk is a rendszerváltás óta. Akkoriban a kommunista hatalom megdöntésében játszott szerepet, ezért mindenki úgy tekintett rá, mint a megváltóra. Ha azonban a kijevi puccs és a Hamasz terrorszervezet pénzelése közti párhuzamot tekintjük, szinte semmi sem változott az évek során, talán csak a taksa emelkedett.
Míg az ukrajnai tüntetők napi penzuma húsz dollár volt, ma már harmincat fizetnek egy-egy palesztinpárti, Izrael-ellenes önkéntesnek. A szervezőknek pedig akár havi ezer dollárt.
A tüntetésszervezés így szinte főállásnak is megfelel. A cél természetesen minden esetben a „demokrácia” exportja, a neoliberális tanok terjesztése, a nemzeti kormányok pozícióinak aláásása, a „dollárbaloldal” gyűjtőfogalommal jelölhető ellenzéki erők támogatása, az LMBTQ-eszmék elfogadtatása, a genderlobbi, a migránsutaztatás erőltetése. Természetesen fittyet hányva az európai és az amerikai polgárok véleményére.
Ezért is fontos, hogy kiderült: az amerikai egyetemeken zajló palesztinpárti tüntetéssorozatot kívülről pénzelik, és szervezetten irányítják. Békés Márton írja: „2005-től kezdve (…) az erőszakmentes stratégiákat szervező-terjesztő NGO, azaz a Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies (CANVAS) 52 országban összesen 16 ezer aktivistát képezett ki az erőszakmentes ellenállás módszereire, akik 126 sikeres kampányt bonyolítottak le. (…) 2003-tól 2005-ig menetrendszerűen be is következtek a helyi rezsimváltások. Az utakat a Soros-alapítvány szponzorálta, a „színes forradalmakból” mindenütt az amerikai katonai-gazdasági érdekeltség profitált. (…) Professzionalizálódott és elkezdődött a globális forradalomimport.” (Békés Márton: Puccsvírus)
És ebben, az amerikai demokrata kormányzat által az államokra oktrojált hadviselésben döntő szerepet játszik a Soros-féle pénzbirodalom.
Nem állíthatjuk, hogy ő a feje minden gonoszságnak, de vállaltan az ő neve (hiszen önmagát olykor „csendes felforgatónak” nevezi) és az általa fenntartott Nyílt Társadalom Alapítvány fémjelzi azt a törekvést, amelynek végcélja az államhatárok lebontása, és egyfajta világkormány kialakítása, amely totális hatalmat gyakorolna a fogyasztói társadalom fölött. Ezért fizeti a tüntetőket, a tüntetésszervezőket, és ezért dolgozik az egész hálózat. A célpont mindig más, pontosabban (mint fentebb olvastuk, 126 kampány néhány év alatt) szinte az egész kontinens ott van a célkeresztben. Húsz éve Ukrajna, most Izrael.
Megjelent a Magyar7 2024/28.számában.
