Csalódás a nyugatnak - megerősítette kormányzatát Indiában a választásokon Modi
Ismét többséget szerzett az indiai parlamentben, és előzetes eredmények szerint rá is erősített eddigi többségére az erőteljesen hindupárti, egyes sajtóminősítések szerint „muszlimellenes” Narendra Modi, regnáló miniszterelnök pártja, a BJP – számolt be a voksolás nem hivatalos eredményeire hivatkozva több nemzetközi hírforrás.
Először is nagy vonalakban tisztázni illenék – legalábbis a globális geopolitikával csak érintőlegesen találkozó olvasó számára - , hogy miért is fontos ez, a „békeidőkben” az európai sajtóban legfeljebb mínuszos hírként megjelenő közlés. A globális mértékben (már) legnagyobb részvételűnek számító indiai választások nem hivatalos végeredményei ugyanis azt vetítik előre, hogy ezúttal Indiában a harmadik – és az eddiginél is erősebb – megbízatást szerzett Modi pártjaként olyan erő kerül hatalomra, amely az elmúlt évek során egyértelműen az úgynevezett „nyugattól” óvatosan eltávolodó, de határozottan saját érdekek menti, szuverenista politikát folytatott és vélhetően folytatni is kíván.
Az összefüggéseket némileg leegyszerűsítve – vagyis a teljesség igénye nélkül – kijelenthető, hogy az egykori brit koronaékkő, formális függetlenségének elnyerése után néhány évtizeddel gyakorlatilag is saját (értsd: az angolszász gyökerű országok hátterében álló gazdasági érdekektől független) útra lépve, egyre határozottabb tempóban az ezt irányzó útra lépett és ezen lépdel. A geopolitikai érdekek mentén Kínával elvben szembenálló középhatalom az elmúlt évek során képes volt egy saját gazdasági érdekei mentén történő sajátos érdekérvényesítésre, aminek jellegzetes példája a – nyugati nyomás ellenére fenntartott és tovább fejlesztett – Oroszországgal folytatott gazdasági együttműködés, amelyre egyidejűleg került sor az Iránon keresztül tervezett, Európát irányzó, kereskedelmi folyosó kiépítésben vállalt szerep felvállalására. Na és hol van itt Európa vagy a „nyugati” érdek?
Röviden: nettó sehol. A világhatalmi szerepről álmodó Európai Unió legfeljebb csak figyelő x-edik a történésekben, az ennél aktívabb szerepet játszó (és az indiai ellenzéket támogató) Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság számára pedig, ahogy mondani szokás csak „az elúszott hal” utáni érzés marad. Miért?
India tovább folytatja és erősíti az Oroszországgal folytatott kereskedelmi kapcsolatát, az idei évre vonatkozó kimutatások szerint már nyersolaj szükséglete 40 százalékát onnét szerzi be, és ami ennél is fontosabb, áttért a rubel-rupia elszámolásra, vagyis nélkülözi az amerikai dollárt. Ez a tény nem csak, hogy Washington Moszkvával szembeni stratégiáját lehetetleníti el, de áttételesen a pekingi gazdasági befolyás elleni küzdelmet is.
