Az Északi- és a Déli-sarkon is vastagodott a jégréteg az elmúlt években
A klímaváltozáshoz kötött katasztrófaforgatókönyveknek látszólag ellentmondó és a sarki jégrétegek folytatólagos fogyatkozását cáfoló adatokat mutatnak azok az adatok, amelyek szerint az elmúlt évtizedben nem, hogy nem csökkent a Déli-sark és Grönland északi-sarki területeinek jégrétege, hanem erőteljes növekedést mutatott – számolt be a részben a Nature magazinban közzétett számokra hivatkozva több hírforrás, köztük a wattsupwiththat.com és a report24.news hírportálok is.
A neves Nature magazinban is közzétett tanulmány más adatok mellett arról is beszámol, hogy a 2020 és 2024 közötti években az Antarktisz jégrétegének tömege növekedésnek indult, átlagban évi 67,5 milliárd tonna új jéggel vastagodott. Ezzel visszájára fordult az ottani jégrétegnek a korábbi években kimutatott enyhe mértéket mutató olvadási trendje.
Bár az olvadási és újra jegesedési folyamatok azok nagyságrendjét tekintve a magasnak tűnő számok ellenére nem számítanak rendkívül jelentősnek, azok váltakozó trendje alapjaiban kérdőjelezi meg azt az egyébként szakértők sora által is vitatott állítást, hogy az emberi tevékenységnek és például a szén-dioxid vagy metán kibocsátásnak bármiféle érdemi hatása lehetne az éghajlatváltozás folyamataira, amelyek egyébként az egész földtörténet során jelen voltak és vannak függetlenül az emberiségtől és annak egy-kétszáz éves ipari tevékenységétől.
A vonatkozó nagyságrendeket jól érzékeltetik a hírforrás által ismertetett két évtizedes távlatra vonatkozó számok is, amelyek azt mutatják, hogy a 2003-tól 2024-ig eltelt 21 éves időszakban például a Déli-sark jégrétegének fogyatkozása, az olvadási és újra jegesedési trendek váltakozásának figyelembevételével, legfeljebb, mintegy 3 milliméterrel járulhattak hozzá a tengerszintmagasság emelkedéséhez. Ez a szám pedig egyértelműen mást mutat, mint egyes vonatkozó katasztrófa-jóslatok, amelyeket bizonyos források már a múlt század kilencvenes éveitől általános narratívává próbálnak tenni.
A Déli-sarkra vonatkozó adatok mellett érdemes szemügyre venni az északi-sarki övezetben az utóbbi években tapasztalt változásokat is, amelyeknek nagyságrendje földtörténeti korokra vetített változásokkal összehasonlítva természetesen szinte elhanyagolható, mégis jól mutatja, hogy a témában az elmúlt néhány évtizedben szinte kizárólagossá tett álláspontok egyáltalán nem kell, hogy a valóságot tükrözzék.
Az északi-sarki övezet egyik legjelentősebb jégállományát hordozó Grönland esetében például a vonatkozó mérésekre specializálódott, a dán meteorológiai intézet (DMI) által működtetett dán sarkköri portál (Polar Portal) aktuális adatai azt mutatják, hogy a grönlandi jégréteg ugyancsak jelentős gyarapodást mutat. A mostani hónap elején mért adatok szerint a grönlandi jég mintegy 525 milliárd tonna lehetett, ami jelentősen több, mint a hosszú távú átlag, a referenciaértéknek vett 1981 és 2010 közötti időszak 368 milliárd tonnás átlagánál 43 százalékkal magasabb érték. A sarkköri portál adatai kiszámításakor közben több befolyásoló tényezővel is számol, köztük azzal is, hogy a jégréteg tömegének alakulását mennyiben befolyásolja a havazás által felhalmozódó hómennyiség, illetve az olvadás során elszivárgó víz és más folyamatok is.
Ezek figyelembevétele mellett a mérések azt mutatták, hogy az idén júniusban a grönlandi jégréteg mennyisége 594 milliárd tonna körüli volt, és a nyári időszakra jellemző természetes olvadási folyamatok után is 525 milliárd tonnás szinten maradt, ami továbbra is jóval meghaladta a referenciamérték átlagát. Ez pedig egyértelműen ellent mond az olyan előrejelzéseknek, mint például az Amerikai Egyesült Államok volt alelnökének, Al Gore-nak és hasonló „szakértőknek” olyan jellegű, még az új évezred első éveiben megfogalmazott jóslatainak, melyek szerint már 2014 körül semmilyen jég nem lesz az Északi-sarkon.
