Az ukrajnai konfliktus továbbterjedésének veszélyét jelezheti az is, hogy úgy tűnik, az oroszok bekeményítettek.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár ebből azt a következtetést szűrte le csütörtökön hogy:
Határozottan megvan annak az esélye, hogy ez a háború hónapokig és évekig elhúzódjon."
Ezért készül a NATO Ukrajna hosszútávú fölfegyverzésére.
A hosszabb ideig tartó támogatás segít Ukrajnának áttérni a régi szovjet technológiáról a NATO-szabványú fegyverekre és olyan rendszerekre, amelyek több fölkészülést és gyakorlatot igényelnek"
- mondta a NATO-főtitkár a Reutersnek adott interjúban.
Hasonló kijelentéseket tesznek manapság más nyugati államférfiak, diplomaták és biztonsági szakértők is. Nem csoda hát, hogy az oroszok és ukránok közti béketárgyalási kísérletek teljesen befagytak, és szó se jönnek Törökország, Franciaország vagy Izrael békekezdeményezései.
Kijev ostromának feladása után Oroszország új offenzívát indított Donbászban a szeparatista luhanszki és donyecki Népköztársaságok „fölszabadítására”, és továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy a „különleges hadművelet” céljai maradéktalanul megvalóstak - a jelentős veszteségek ellenére is.
A bennfenntesek szerint ez arra vall, hogy az orosz vezetés is fölkészült a hosszú háborúra, és nem korlátozza erőfeszítéseit csupán a megszállt területek konszolidálására és kiszélesítésére.
Néhány orosz tábornok nyilatkozataiból az utóbbi időben arra lehet következtetni, hogy a Kreml el akarja foglalni egész Délkelet-Ukrajnát, el akarja azt vágni a Fekete-tengertől.
Egy magát megnevezni nem kívánó orosz iparmágnás úgy nyilatkozott a Financial Times-nak, hogy az orosz-ukrán háború addig fog tartani, amíg Putyin eredményét nem tudják sikerként eladni a hazai közönségnek.
Az orosz csapatok donbaszi offenzívája előtt az elemzők azt föltételezték, hogy a Kreml valamiféle jelképes győzelem kívívására törekszik május 9-ig, amikor Oroszország a náci Németország fölött aratott győzelmét ünnepli. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy az oroszoknak nem fog sikerülni addig átütő sikert kivívni az ukrán hadszíntéren.
Az egyetlen nagyobb siker, amit az orosz vezetés a Vörös téri fölvonulás alkalmával föl tud mutatni, a lebombázott Mariupol fölötti ellenőrzése megszerzése lehet, ha sikerül megtörniük az Azovstal acélmű utolsó védőinek ellenállását.
De nem biztos, hogy Donbászt is sikerül megszerezniük és megtartaniuk. Az orosz csapatok lassabban és óvatosabban nyomulnak előre annak északi részén, mintha tanultak volna a Kijev alóli visszavonulásból.
Nyugaton viszont attól tartanak, hogy a háború könnyen átterjedhet Ukrajna határain. A Dnyeszteren túli robbanások fölkeltették a Moldova elleni támadástól való félelmet.
A bielgorodi üzem- és lőszerraktárakban, vagy a tveri rakétafejlesztő kutatóintézetben kiütött tűz után, ahol legalább hét ember meghalt, az ukrajnai háború Oroszországra való átterjedése sem zárható már ki.
Oroszország Ukrajnát és a Nyugatot vádolja ezekkel az esetekkel.
Kétségtelen az is, hogy a nyugati fegyverszállítások nagyobb méretűvé váltak Ukrajnába, és Oroszország hiába zárta el a gázcsapokat Lengyelország és Bulgária felé.
Úgy tűnik azonban, hogy Oroszország is komolyan gondolja az atomfegyverekkel való fenyegetését A múlt héten tesztelt sikeresen egy új Sarmat interkontinentális rakétát.
Közben Vlagyimir Putyin orosz elnök már egyértelműen a Nyugattal való geopolitikai konfrontációról, az egypólusú világrendszer fölbomlásáról beszél.
Amíg Putyinnak nem sikerül egy új jaltai megállapodást kötnie, Oroszország nem hátrál meg. És ez nem korlátozódik Ukrajnára"
- jegyzete meg ezzel kapcsolatban Tatyana Sztanovaja orosz politológus a Financial Timesnak.
