A klímapolitika jegyében Brüsszel tovább emelné a földgáz adóját
Az Európai Unió (EU) döntéshozói tovább tervezik emelni a gáz árát sújtó adókat a brüsszeli klímapolitikák jegyében, a várható intézkedés az ipari szereplőkön kívül a lakossági fogyasztókat is érintené – számolt be a vonatkozó szabályozás kiszivárgott tervezetére hivatkozva több hírforrás, köztük a table.media német hírportál is.
Persze mindezek a tények láthatóan nem igazán vannak hatással az uniós polgárok adóiból esetenként havi több tízezer eurós bevételből élő brüsszeli bürokratákra, akik egyes vélemények szerint akkor végeznék a legáldásosabb tevékenységet, ha inkább nem csinálnának semmit.
A vonatkozó brüsszeli adóemelési tervezet kapcsán hírforrások arra mutatnak rá, hogy bár az EU elsődleges célként kezeli bírált klímacéljainak elérését, ezzel teljesen ellehetetlenítve az uniós tagországok gazdaságainak termeléseinek jelentős hányadát adó energiaigényes ágazatok képviselőit, addig globális tekintetben az tapasztalható, hogy a világ országainak többsége figyelmen kívül hagyja ezeket a vitatott hatékonyságú elképzeléseket. Aminek következményeként az uniós ipari ágazatok szereplőinek komoly hányada nemcsak, hogy versenyhátrányba kerül, hanem egyenesen elsorvad, vagy arra kényszerül, hogy termelését más országokba helyezze át, folyamatosan leépítve az európai gazdaságot és így potenciális munkavállalók egész rétegeit sodorja függő helyzetbe.
Az energiahordozókra kivetett egyre jelentősebb mértékű adók a gazdaság szereplőinek helyzetének megnehezítése mellett közvetlen formában egyre inkább a lakossági felhasználókat is sújtják, és már nemcsak az energiahordozók világpiaci árainak emelkedése miatt, illetve az európai import árainak emelkedése okán, hanem a közvetlen adók okozta terhek miatt is. Az említett tervek mellett ennek egyik jól látható politikai elképzelése az is, hogy az unió olyan javaslatot is elfogadtatni készül, amely kötelezné a tagállamokat arra, hogy saját hatáskörükön belül ne kezelhessék pozitívabban a gázra kivetett adóterheket a villanyáramra kivetett adóknál.
Ez az uniós trend viszont már huzamosabb ideje azt a realitást támasztja alá, hogy az egykoron a demokrácia, vagyis a népakarat alapvetésével példálózó „Nyugat” vezetése számára teljesen elhanyagolhatóvá váltak az átlagemberek érdekei és kívánalmai és ezt az elvet egy a bolsevik éra munkamódszereit idéző ideológiai diktatúra vette át.
Az uniós Green Deal politikák anyagi terheit és azok mértékét jól mutatja egy az idézett hírforrások által felhozott példa, amely az EU legnagyobb gazdaságának számító Németország esetét hozza fel, ahol a gáz árának már mintegy harminc százalékát, a villanyáram árának pedig már közel 34 százalékát adja az adó és vámterhek együttese. Azt pedig talán már mondani sem kell, hogy a gazdasági politikák alapvetései közé sorolható, hogy a piacba történő rendkívüli állami beavatkozások és az adókon keresztül történő újraelosztások mértékének emelése milyen gazdaság-politikai rendszer sajátossága.
